DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Miniszterelnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Sajnos azt kell mondanom, hogy Gusztos Péter képviselő úrnak teljesen igaza van, amikor ilyen negatív megközelítésben vizsgálja az elmúlt évek drogpolitikáját Magyarországon. Az összes létező statisztikai adat, amely rendelkezésünkre áll, azt igazolja, hogy helytelen lépés volt az a kriminálpolitikai elhatározás, amelyet a büntető törvénykönyv módosítása kapcsán az előző kormányzat megtett.
Kicsit olyan érzésünk lehet, ha elolvassuk azt a dokumentumot, amelyről a képviselő úr említést tett és a büntető törvénykönyv hatályos szövegét, mintha nem is ugyanattól a kormánytól származna az előterjesztés, hiszen ennek az országgyűlési határozatnak, amelyet egyébként az Országgyűlés valóban nagy többséggel fogadott el, rögtön a 2. pontja egyértelműen kötelezővé teszi a kormány számára, hogy törvény-előkészítő és végrehajtó tevékenységében érvényesítse a programban elfogadott elveket és cselekvési célkitűzéseket, a kábítószer-problémára vonatkozó jogi szabályozás értékelését végezze el. Ez sajnálatos módon nem történt meg; nem történt meg, pedig éveken keresztül a statisztikai adatok egyre inkább, egyre egyértelműbben és világosan jelezték azt, hogy helytelen úton jár a kormányzat.
Egyrészt a kábítószerrel visszaélés bűncselekményének száma három év alatt majdnem, sőt nemhogy majdnem, több mint duplájára emelkedett: 2068-ról 4325-re emelkedett az ilyen jellegű cselekmények aránya. Ez azt jelzi, hogy semmilyen hatékony eredménnyel nem tudott fellépni a kormányzat, pedig ebben a programban eléggé egyértelműen az is szerepel - egyébként nagyon helyesen, tehát magának a programnak a célkitűzései számunkra a mai napig is elfogadhatók -, hogy a drogprobléma kezelése egy sokdimenziós, kiegyensúlyozott és jól tagolt megközelítést igényel, melyben egyaránt helye van a megelőzés, a kezelés, a kutatás, a munkahelyi programok, a bűnüldözés és még számos más terület hozzájárulásának. A kábítószer-probléma visszaszorítása különféle szakmák és területek együttes, összehangolt cselekvését kívánja meg, egy-egy szakma a kérdés megoldását nem sajátíthatja ki és nem vállalhatja magára.
Amikor a büntető törvénykönyv módosítása kapcsán részben átdolgoztuk az ide vonatkozó törvényi tényállásokat, akkor jelentős mértékben az az elv vezérelt bennünket, hogy ennek a programnak a helyes célkitűzéseit a büntetőjog területén is megpróbáljuk megvalósítani. Úgy gondoljuk, hogy a differenciált megítélés feltétlenül szükséges, a fogyasztók és a kereskedők megfelelő differenciáltságú megítélése, az alkalmi fogyasztók és a szenvedélybetegek jól kivehető módon történő elkülönítése.
Mi úgy gondoljuk, hogy az elterelésnek igenis lehetősége lehet az ügyek egy részében, de csak akkor, ha ennek az elterelésnek megvan az a szakmai értelme, hogy lehetőség szerint megelőzzük vele újabb hasonló cselekmények elkövetését. Már csak azért is fontosnak tartjuk ezt, mert ilyen elterelő kezelésben 1998-hoz képest az elmúlt egy-két évben jelentősen kevesebben részesülhettek, és ráadásul azok az alkalmi fogyasztók, akiknek a tekintetében a legnagyobb a remény arra, hogy egy megfelelő, differenciált kezeléssel a helyes útra, a kábítószer-függőség alóli felmentésre lehessen bocsátani, azoknak közel 45 százalékkal csökkent az elterelési lehetősége, amely egyértelműen azt mutatja, hogy a súlyos, csak a szigorúságra és csak a büntetőjogi eszközök alkalmazására való törekvés nem hozta meg a kívánt eredményt.
A kábítószer-élvezet és az ezzel összefüggő bűnözés világszerte az egyik legsúlyosabb társadalmi jelenség, megoldani, megszüntetni egyetlenegy ország sem képes. Természetesen mi sem ezt tűztük ki célul; de azt igen, hogy ezen a területen alaposan végiggondoljuk a korábban elkövetett hibákat, és helyette más megoldásokat alkalmazzunk, mert az eddigiek nem vezettek eredményre.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiból.)
