ROGÁN ANTAL
ROGÁN ANTAL
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Jelenleg ugyan a magyar Országgyűlés a 2003. évi költségvetésről szóló törvényt tárgyalja, de ennek a költségvetési törvénynek része sok más jogszabály módosítása is. Így természetesen része az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló 1995. évi törvény, azaz közkeletű nevén a privatizációs törvény módosítása is.
(13.10)
Miközben önök indokolják, hogy miért kívánják módosítani ezt a törvényt és a törvényen belül a tartós állami tulajdonban maradó vagyon körét, aközben úgy fogalmaznak, hogy helytelennek tartják, hogy az elmúlt négy esztendőben, azaz 1998 és 2002 között a privatizáció gyakorlatilag leállt, azaz az állami vagyon eladását, értékesítését önök most folytatni kívánják. Hozzáteszik természetesen azt is, hogy helytelennek tartják, hogy a tartós állami tulajdonban lévő vagyon a piac egyik befolyásolási eszközévé vált, gazdaságpolitikai, szolgáltatási, foglalkoztatási szempontokat szolgált, azaz helytelennek tartják azt, hogy ezen keresztül próbáltuk meg alacsonyan tartani a gázárakat, a villamos energia árát, a gyógyszerárakat, és még sorolhatnám. Mindannyian nagyon jól tudjuk, hogy önök mást szeretnének csinálni e téren. Erről szól ez a törvénymódosítás is.
Ha már privatizációról beszélünk, akkor két dolgot érdemes nézni. Az egyik az, hogy mi az, amit önök el kívánnak adni, a másik pedig az, hogy kinek kívánják mindezt eladni. Amikor arról beszélnek, hogy mi az, amit el kívánnak adni, meglehetősen eufemisztikus módon úgy fogalmaznak ebben a törvényjavaslatban, illetve annak indoklásában, hogy javasolják leszűkíteni azon társaságok körét, amelyekben az állami tulajdon fenntartása indokolt. Mire is vonatkozik ez a szűkítés?
Én most csak felsorolok abból a mellékletből, amit önök raktak össze a költségvetési törvényjavaslathoz. Kérem, figyeljenek! MOL Rt., Richter Gedeon Rt., Magyar Villamos Művek Rt., Szerencsejáték Rt., Magyar Posta Rt., Földhitel- és Jelzálogbank Rt., Postabank és Takarékpénztár Rt., Konzumbank Rt., Malév Rt., Mahart Rt., Dunaferr Társaságcsoport, Hungaropharma Rt.; az agrárgazdasági társaságokban meglévő részesedésekből: Alcsiszigeti Mezőgazdasági Rt., Bácsalmási Agráripari Rt., Enyingi Agrár Rt., Komáromi Mezőgazdasági Rt., Mezőhegyesi Állami Ménesbirtok Rt., Szerencsi Mezőgazdasági Rt., Bóly Rt., Hódmezőgazda Rt., Abaúji Mezőgazdasági Részvénytársaság, Tokaj Kereskedőház Rt., Bábolna Rt. és 2005-ig a teljes Volán-portfólió.
Nos, tisztelt képviselőtársaim, önök nem leszűkíteni kívánják a tartós állami tulajdonban lévő vagyon körét, hanem megszüntetni kívánják azt, és ez két egészen más dolog. Jó kérdés, fel is merül az emberben, ha már egyszer ekkora mértékű privatizációt, azaz államivagyon-eladást terveznek, akkor hol vannak a költségvetésben az erre vonatkozó bevételek, mert az ember bárhogy is vizsgálja a költségvetés bevételi oldalát, nem találja azt, holott a kormányzat felelősei arról beszélnek, hogy a következő két esztendőre 400 milliárd forintos privatizációs bevétellel, 400 milliárd forint értékű vagyon eladásával kalkulálnak.
Nos, tisztelt hölgyeim és uraim, önök itt, szintén eufemisztikus módon úgy fogalmaznak, hogy a tartósan állami tulajdonban maradó vagyon kezeléséhez szükséges forrásigényt kívánják a privatizáció révén biztosítani, azaz azt mondják, hogy azért kell eladni rengeteg dolgot, hogy azt, ami megmarad állami tulajdonban, annak a kezelését, a fenntartását finanszírozni tudják. De mivel szinte mindent eladnak, ezért nem lesz mit finanszírozni majd. Teljesen nyilvánvaló, hogy ezek a privatizációs bevételek azok a bújtatott és rejtett tartalékok, amelyek egyébként az előttünk lévő költségvetés teljes tarthatatlanságát is bizonyítják, jól jelzik azt, hogy önök is tudják, az előttünk lévő költségvetés bevételei alultervezettek legalább 100 milliárd forinttal.
Önök is tudják, hogy az előttünk lévő költségvetés kiadási oldala ebben a formában tarthatatlan, a költségvetési hiány feltehetőleg nagyobb lesz, és ez az, amit a privatizációból, az állami vagyon értékesítéséből finanszírozni akarnak, azaz ismét - ahogy egyszer már megtették 1994 és ’98 között - a családi ezüstöt kívánják eladni azért, hogy egyébként a saját, nagyon sokszor áttekinthetetlen céljaikat valamilyen formában és egyébként a nem létező gazdaságpolitikai céljaikat finanszírozni tudják. Ez az, ami, azt gondolom, ennél a privatizációnál botrányos, és elképzelhetetlen.
Ha már arról beszélünk, hogy mit kívánnak eladni, és miért kívánják azt, tegyük azt is hozzá, hogy kinek. Ez az, ami igazán elgondolkodtató, tisztelt képviselőtársaim. Tizenkét esztendő után először hangzott el a Magyar Köztársaság gazdasági miniszterének a szájából a MOL Rt. privatizációja kapcsán az, hogy az orosz tőkének, a Gazpromnak és a Lukoilnak szabad útja, azaz zöld lámpája van. Ugyanez az orosz tőke érdeklődik Magyarországon elsősorban a banki befektetések, tehát a pénzügyi piaci befektetések iránt, ugyanez az orosz tőke érdeklődik igen erőteljesen a hírközlési piaci befektetések iránt, és úgy tűnik, hogy tizenkét esztendő után a magyar kormányzat, azaz a rendszerváltozás óta először ennek szabad utat kíván adni.
Milyen oka lehet ennek? Érdeke, gazdaságpolitikai, politikai érdeke fűződik-e a NATO-tag és az éppen európai uniós taggá váló Magyarországnak ahhoz, hogy az orosz tőke Magyarországon jelentős gazdasági és ezáltal politikai befolyást is szerezzen? Azt gondolom, hogy nem. Hát akkor mi lehet a magyarázat? Talán csak nem az, hogy az a bizonyos D-209-es dosszié, amely a magyar Belügyminisztériumban üres, fotókópiája Moszkvában ezek szerint mégsem az? Nem tudom, hogy ez-e (Moraj az MSZP soraiban.), de egyvalami biztos: az oroszok immár a spájzban vannak (Moraj az MSZP soraiban. - Dr. Hankó Faragó Miklós: Sok James Bond-filmet néztél!), és ez az önök felelőssége, tisztelt szocialista és szabad demokrata képviselőtársaim. (Moraj a kormánypárti padsorokban. - Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
