DR. NAGY GÁBOR TAMÁS
DR. NAGY GÁBOR TAMÁS
DR. NAGY GÁBOR TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A hatodik vitaszakaszban az ajánlás 35. pontjához szeretnék hozzászólni, pontosabban ahhoz a változtatáshoz, amit ebben a pontban Lezsák Sándor és Salamon László képviselőtársaim javasolnak.
Az alkotmány 70. § (1) bekezdése jelenleg úgy rendelkezik, hogy azokat a magyar állampolgárokat, nagykorú magyar állampolgárokat illeti meg a választójog, akik a Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkeznek. A módosító indítvány javasolja, hogy "a Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező" szófordulat vagy meghatározás maradjon el, és terjesszük ki ezt a jogot, ezt a politikai jogot, státusjogot minden magyar nagykorú állampolgárra, függetlenül attól, hogy a Magyar Köztársaság területén állandó lakóhellyel rendelkezik-e.
Úgy érezzük, hogy a külföldön élő magyar állampolgárok számára is megadandó választási jog régóta indokolt és jogos kérése azoknak, akik ilyen helyzetben vannak. A legtöbb külföldön élő magyar állampolgár politikai események hatására kényszerült arra valamikor az elmúlt évtizedekben, hogy elhagyja szülőföldjét. Ezek közül többen egyébként Nyugat-Európában telepedtek le, sokan éppen az Európai Unió országaiban. Fontos lenne, hogy azok a magyarok is lehetőséget kapjanak a választáson való részvételre, véleményük kinyilvánítására, akik például egy olyan nemzetközi szervezet területén élnek, amelyhez Magyarország is csatlakozni kíván, külön nem is említve az európai parlamenti választások kimenetelét.
Úgy gondolják sokan, a kormánypártok részéről hallhattunk ilyen hangokat, hogy külföldön élő magyarok számára talán nem is kellene biztosítani a választójogot, mert amennyiben nem vesznek részt a hazai társadalmi vagy politikai életben, miért vegyenek részt a döntéshozatalban. Ezekre az érvekre - most itt ez a vitában még nem hangzott el, remélem, nem is fog - szeretném reagálni azt, hogy rengeteg magyar vagy magyar származású, de ma magyar állampolgárként élő ember jelentős támogatást nyújt magyarországi ösztöndíjaknak, a kulturális életben részt vesznek, egyéb eszközökkel tartják a kapcsolatot az anyaországgal. Ezért úgy gondoljuk, hogy évtizedes igényüket nem elutasítani kellene, nem kihagyni, nem megkerülni a jelenlegi alkotmánymódosítással, hanem egy nagyvonalú gesztussal megadni nekik ezt a lehetőséget.
Egy olyan politikai jogról van ugyanis szó, amely nem a lakóhelyhez, hanem az állampolgársághoz kötődik. Nem az adózáshoz, hanem az állampolgársághoz, nem a magyarországi ingatlantulajdonhoz, hanem - ahogy már említettem - az állampolgári jogálláshoz. Számos európai ország biztosítja a szavazójogot állampolgárai számára, azok számára is, akik életvitelszerűen hosszabb-rövidebb ideig nem tartózkodnak az adott állam területén. Csak két példát szeretnék most erre említeni. A lengyel alkotmányban például kifejezetten rögzítették, hogy választójoga van minden nagykorú állampolgárnak, lakóhelyre való tekintet nélkül. A román alkotmány pedig úgy rendelkezett, hogy szavazati joggal azon állampolgárok rendelkeznek, akik a választások napjáig betöltötték 18. életévüket.
Vannak megoldások, ahol az aktív és a passzív választójog elválik egymástól, és választhatóvá már csak olyanokat nyilvánítanak, akik az adott állam területén életvitelszerűen élnek; ez egy későbbi megfontolás tárgya lehetne. Most azonban úgy gondoljuk, hogy az alkotmánymódosítás kapcsán ezt a nagyvonalú gesztust meg kellene adni az országot ilyen-olyan okok miatt elhagyók jogegyenlősége számára. Ők ugyanis ugyanolyan, azonos jogú állampolgárai ennek az országnak, ennek a hazának, mint azok, akik itt élnek.
A kérdést egyébként korábban már alaposan körüljárták, és politikai egyeztetések is folytak parlamenti pártok között e tárgyban. A Horn-kormány ideje alatt az alkotmány-előkészítő bizottság munkájában elvi egyetértésre jutottak az akkori parlamenti pártok, ami akkor, abban a dokumentumban rögzítésre is került, amelyet a bizottság munkája befejeztével a parlamentnek átnyújtott.
Sajnáljuk, hogy ebből azóta sem lett normaszöveg. Sajnáljuk, hogy ez a kérdés azóta sem került olyan politikai konszenzusközeli állapotba, amely végre a magyar alkotmányban is szerepelhetne. Úgy érezzük, hogy most itt az idő, hogy ezt a hiányt pótoljuk, és kérjük a kormányt, illetve a kormánypártokat, hogy támogassák ezt a javaslatot.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
