DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Az itt lévő módosító javaslataim közül a kormánykoalíció már eddig is kettő javaslatot támogatott, és nyilván jelenleg is támogat. Ezek az ajánlás 22. és 23. pontjában foglalt módosító javaslataink, amelyek tulajdonképpen egy szerkezeti kérdést kívánnak rendezni. A kormány hatáskörét javasoljuk kiegészíteni azzal, hogy a kormány képviseli a Magyar Köztársaságot az Európai Unió kormányzati részvétellel működő intézményeiben. Ez a szerkezeti kérdés ilyen formában tisztázódott.
A lényegi kérdése azonban ennek a témakörnek a kormány és az Országgyűlés viszonya; pontosabban, parlamentáris rendszer lévén, amelyben ez eleve az alkotmány egész megoldásából, szelleméből, és az alkotmányok által felállított kormányforma modelljéből következik, fordítva kell ezt mondanom: az Országgyűlés és a kormány viszonya. Hiszen a parlamentáris rendszer modellje arra épül, hogy a kormány az Országgyűlésnek a tevékenységéért felelősséggel tartozik. Ez a felelősség alkotmányjogilag megteremti az Országgyűlés számára a mindenkori kormány tevékenysége felett az ellenőrzés lehetőségét.
A mostani alkotmánymódosítás kapcsán felértékelődik ennek a kérdésnek, az Országgyűlés eme jogosítványának a jelentősége, és ennek a lehetséges részleteiről a kormányjavaslat és a különböző módosító javaslatok többféle megoldást is tartalmaztak. Most a négypárti egyeztetés során abban jutottunk egyetértésre, hogy ezt az ellenőrzést, ennek a részleteit, az egyes részelemeket egy kétharmados törvényben kell szabályozni, amely szükségképpen érinteni fogja az ugyancsak kétharmados többséggel megalkotandó Házszabály rendelkezéseit is. Itt tehát, e tekintetben az alkotmánymódosítás voltaképpen arra szorítkozik, hogy kiemeli, ha tetszik, megismétli, hangsúlyozza az Országgyűlésnek a kormány fölötti ellenőrzési jogkörét, az Európai Unió intézményeiben történő képviseletünket illetően is, és a részletek szabályozását egy külön kétharmados törvényre bízza.
Azt gondolom, hogy ez a megoldás megfelelő módon szabályozhatja a parlament és a kormány viszonyát. Nyilván meg kell majd találnunk a megalkotandó kétharmados törvényben is azokat a sarokpontokat, amelyek meg fogják határozni a kormánynak az Országgyűléshez való viszonyát e tekintetben is; meg fogják határozni azt, hogy a parlament milyen pontokon, milyen kérdésekben fogja majd kialakítani azokat a princípiumokat, azokat az álláspontokat, azokat a véleményeket, amelyek a kormányt majd kötni fogják az uniós tevékenysége során, amikor a Magyar Köztársaság érdekeit képviselve részt vesz azokban a döntéshozatalokban, amelyek ezzel az uniós csatlakozással együtt járnak. Részt vesz abban, hogy a többi tagállammal közösen döntsön el olyan kérdéseket, amelyek ránk is kihatnak.
Azt tehát, hogy ezen döntéshozatali kérdések közül mely kérdésekben lesz az Országgyűlés által meghatározott, kötött mandátuma a kormánynak, ez a kétharmados törvény fogja rendezni. Ez a kétharmados törvény fogja részletesen rendezni egyáltalán annak a lehetőségét vagy annak a mechanizmusát, hogy a kormány a konkrét beszámolási kötelezettségének e tevékenysége tekintetében is köteles lesz majd eleget tenni, vagyis az ellenőrzés különféle módozatait és közjogi megoldásait is ez a kétharmados törvény fogja szabályozni.
Az alkotmányban megjelenítjük azt is - ebben ugyanis már egyetértés alakult ki előre, hiszen a nemzetközi tapasztalatok a rendelkezésünkre állnak -, hogy ezt az ellenőrzési jogkört nem feltétlenül közvetlenül az Országgyűlés plenáris ülése mint testület gyakorolja, hanem elképzelhető - nyilván megkerülhetetlen lesz -, hogy egy külön e célra létrehozott sajátos, speciális bizottság gyakorolja ezeket a hatásköröket.
Tehát a közösen elkészített és benyújtott vagy benyújtandó kapcsolódó módosító javaslatban erre is utalás történik, mert egyébként a magyar alkotmány nem ismeri azt a lehetőséget, hogy az Országgyűlés hatáskörét külön, egyébként az Országgyűlés szervezeti elemét képező valamelyik bizottság gyakorolja. A közjogi megoldás persze létezik, a Házszabály bizonyos értelemben - legalábbis korlátozott, részleges formában - tartalmaz ilyesféle megoldásokat, amikor bizonyos döntési szerepek bizottságokra hárulnak. Bár ez eddig, a mostani szabályozás rendje szerint tulajdonképpen az Országgyűlés belső működési rendjének a részletszabálya, azonban amiatt, hogy ilyen jelentőségű kérdésben és olyan várható megoldásban, hogy ezek a hatáskörök a maguk teljességében fognak esetleg egy ilyen speciális bizottságot megilletni, mindenképpen szükséges ennek az alkotmányjogi megjelenítése is.
(18.10)
Nagyjából ennyit erről a kérdésről.
Elnézést, még van egy módosító javaslat, amelyről említést kell tennem, ez a 21. számú módosító javaslat az ajánlás 21. pontjában, amit ez idő szerint a kormány nem támogat. Ez tulajdonképpen egy szóhasználati fordulat meghonosítására irányul, nevezetesen abból kiindulva, hogy az alkotmány 35. § (1) bekezdésének a) pontja most az alkotmányos rend védelme kapcsán és a jogok biztosítása és védelme kapcsán csak állampolgárokról beszél. Hozzáteszem gondolatjelben, ez már most is kevés, hiszen a Magyar Köztársaság mint minden állam, nemcsak a saját állampolgárainak, hanem az állam területén lakó más külföldi, hontalan és különféle más státusú személyeknek, embereknek is biztosítja a jogokat. Tehát mivel ez a jogok védelmének állampolgárok jogaira való korlátozása túl szűk, ezért a kormány javaslata ennek a kiterjesztését javasolja; olyan technikát választva azonban, amely az én megítélésem, megítélésünk szerint (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) - befejezem, elnök úr - nem egészen tökéletes, ezért itt egy más megfogalmazást javaslunk, alanytalanná kívánjuk tenni ezt a rendelkezést. Azt hiszem azonban, ez olyan részletkérdés, amely plenáris ülés tárgyalására nem igazán kívántatik, ezt csak a teljesség kedvéért említettem meg.
Kérem a tisztelt képviselőtársaimat, hogy ezt a javaslatunkat is szíveskedjenek támogatni.
