TÓTH IMRE
TÓTH IMRE
TÓTH IMRE, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A magyar rendszerváltás egyik alappillére az önkormányzatiság, amely egykorú a rendszerváltással. A jelenlegi törvénytervezet tárgya az önkormányzati gázközművagyon, amelynek problémája, rendezetlensége ugyanakkor szinte egykorú a magyar önkormányzatokkal. Az önkormányzati gázközműigények teljes körű kielégítése hosszú ideje napirenden szereplő kérdés.
Az e témakörben jelentkező problémákat az okozta, hogy a magyar állam hosszú ideig nem hajtotta végre a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 107. §-ának (1) bekezdés c) pontját. Tudjuk, hogy az állam az Ötv. fent hivatkozott szabályát figyelmen kívül hagyva, az önkormányzatokat megillető közművagyontárgyakat beapportálta a gázszolgáltató állami vállalatok átalakításával létrehozott gazdasági társaságokba. 1995. december 31-ével e társaságokat privatizálta, így az önkormányzatokat megillető vagyontárgyak külföldi tulajdonba kerülő gazdasági társaságok vagyonába kerültek. Majd 1996 és ’97 folyamán valóban sor került a 40 százalékos önkormányzati járandóság kiadására. Ez igazságtalan arányú volt, ezért néhány önkormányzat eljárást kezdeményezett a Magyar Köztársaság Alkotmánybíróságánál. Az Alkotmánybíróság 36/1998. (IX.16.) AB határozatával alkotmányellenességre hivatkozással lényegében megsemmisítette a gázműjárandóság 40 százalék értékű kiadásáról szóló korábbi rendelkezést.
Az Orbán-kormány az előzőekben vázolt ellentmondásos visszaélésektől terhelt előzmények után örökölte meg 1998 májusában a megoldandó gázközműügy anyagi és összes erkölcsi terheit. Ezt követően megalkotta a gázközművagyonnal összefüggő igények rendezéséről szóló 2001. évi LVI. törvényt. Ez volt tehát az első igazi lépés a probléma megoldása érdekében. Már akkor is láttuk, hogy a gázközmű teljes vagyoni rendezése további lépéseket igényel, ezért az LVI. törvény 1. §-ának második mondatában már rögzítettük, hogy az 1993. augusztus 4-e és ’95. december 31-e közötti időszakban önkormányzati és lakossági forrásból létesített, de a gázszolgáltató társaság tulajdonába került és az állam által privatizált gázközművekkel összefüggésben keletkezett önkormányzati igények rendezéséről külön törvény rendelkezik. Ezért kellett tehát a jelenleg tárgyalt törvényjavaslatot a jelenlegi kormánynak 2002. október 30-ig az Országgyűlésnek benyújtania.
Néhány szó a most beterjesztett T/1219. számú törvényjavaslat által választott megoldásokról: azok törésvonalai, ellentmondásai az önkormányzatok látószögéből.
Alkotmányossági szempontból nem fogadható el az az előterjesztésben szereplő megoldás, hogy nem valósult meg az egyes településeken létrejött gázberuházások és ennek alapján megállapítható igények tényleges felmérése.
Ugyancsak aggályosnak látszik a követelésnek úgynevezett önbevallásos módszerrel történő igazolása. Azok az önkormányzatok, amelyek okiratokkal tudják igazolni a saját, illetve lakossági források felhasználását, járandóságban részesülnek. Azok a települések azonban, ahol az iratok valamilyen oknál fogva már nem találhatók meg, elesnek az igény érvényesítésétől. Gyakran nem az önkormányzatok hibájából nem lelhetők fel az iratok, hanem költözés, elemi csapás miatt, valamint annak következtében, hogy a gázszolgáltató társaságok az iratokat nem juttatták vissza az önkormányzatok részére.
Az igénykielégítés tehát - és itt a fő probléma - elválik a megvalósult gázberuházás tényétől. Egy-egy település követelésének kielégítése nem a ténylegesen létrejött beruházástól függ, hanem attól a végeredményben technikai szemponttól, hogy birtokában van-e a szükséges nyilvántartásoknak és iratoknak. Amennyiben nincs birtokában az iratoknak, ez esetben hiába létezik fizikailag a gázközmű, az nemlétezőnek tekintett térítési szempontból.
Az 1993. évi LXXXII. törvény az elszámolás alapjául az igazolt költségeket tekinti, amelyek nem azonosak a számlákkal. A felmérésből, értékelésből nem derül ki, hogy a leágazó vezetékeknél miért nincs szükség írásos dokumentumra a lakossági erőből megépült vezetékek tulajdonjog-átruházásánál. Ha ez automatikusan gázszolgáltatói tulajdon lett, akkor miért nem számolnak a 2. számú melléklet alapján természetbeni munkát, hisz hitelt érdemlő, ha számlát nem csatoltak, akkor az természetbeni munkavégzés útján épült meg. Mindezek alapján állítható biztosan, hogy a beterjesztett 10,1 milliárd forint értékű vélelmezett és a ténylegesen létező, jogos követelést megalapozó vagyon nagyságrendekkel tér el egymástól.
Csak az önkormányzati és lakossági hozzájárulás 100 százalékos kompenzációja tekinthető jogszerű és egyben méltányos megoldásnak, szemben a megajánlott 56, 58 és 60 százalékos mértékkel. Amennyiben az önkormányzatok számára nyújtandó igény kielégítése során az önkormányzati, illetve lakossági hozzájárulás 100 százaléknál kisebb százalékot venne figyelembe, úgy a hiányzó százalék tekintetében az állam jogalap nélkül gazdagodna, tudniillik az önkormányzati és lakossági forrásból épült gázberuházások privatizálásával az állam extraprofitot realizált.
Az idő múlására tekintettel fizetendő kamat megállapításánál mindenképpen indokolt az önkormányzatok számára legelőnyösebb megoldás alkalmazása. A magyar állam ugyanis az önkormányzati forrásátadás eredményeképpen tett szert jelentős vagyoni előnyre. Ez privatizációs bevételben jelent meg, amely bevételt a magyar állam azóta használta és kamatoztatta. Ugyanakkor az önkormányzatok jelentős része a területükön folyó gázberuházások megvalósításához kénytelen volt hitelt felvenni, amelynek terheit hosszú évekig viselte.
A törvénytervezet 7. §-ában rögzített megoldás, amelynek értelmében az önkormányzati járandóságok kiadása kizárólag államkötvényben történne meg, hátrányos az önkormányzatok számára, és további időhúzást is eredményez. Alapvetően a készpénzben történő kielégítés tekinthető igazságosnak és méltányosnak, az önkormányzati és a lakossági források felhasználása ugyanis készpénzben valósult meg. Ugyancsak készpénzben realizálta az állam az önkormányzati, lakossági források alapján keletkező extraprofitot is. A települések jelentős része által felvett bankhiteleket kamatokkal együtt szintén készpénzben kellett visszafizetni, ami súlyosan nehezítette az önkormányzatok mindennapi életét.
A jelenleg parlament előtt futó 2003-as költségvetési törvénytervezet egyébként is hátrányosan érinti az önkormányzatokat a bérterheik egy részének állami fedezet nélküli kényszerű viselése miatt, és csökkenti szabad felhasználású forrásaikat, ugyanakkor növeli az önhikis önkormányzatok számát épp a gázközművagyonban is érintett kisebb önkormányzatok körében. Már csak ezért is indokolt a készpénzben való kifizetés.
A Horn-kormánytól megörökölt súlyos gázközművagyon-kifizetés több mint 62 milliárdos terhét az Orbán-kormány nemcsak vállalta, de a kifizetés meghatározó részét készpénzben teljesítette, mindezt az akkori ellenzék, jelenlegi kormánypártok nagy helyeslése mellett. Az önkormányzatok érdekében tisztelettel kell kérjük most ellenzékből, hogy az MSZP a nézeteit ne változtassa a tárgyra vonatkozóan, tehát a készpénzre vonatkozóan csak azért, mert jelenleg kormányzati pozícióban van.
(11.50)
Mindenképpen indokolt a jogorvoslati lehetőség megadása azoknak az önkormányzatoknak is, amelyek az 1. számú mellékletben nincsenek jelölve, de rendelkeznek a törvény által érintett gázközművagyonnal. Jelentős azon bekötő vezetékek száma, amelyek nincsenek a kimutatott mennyiségben, ugyanakkor léteznek, és a törvény által meghatározott időintervallumban létesültek az önkormányzatok és a lakosság beruházásának eredményeként. Tehát nem az azt jelenleg használó gázszolgáltatók beruházásából jöttek létre.
Mindenképpen indokolt a törvénytervezet mellékletének alapos ellenőrzése. Bizonyos információink arra utalnak, hogy a melléklet nem minden település járandóságát tüntette fel. Vannak ugyanis olyan önkormányzatok, amelyek 1993. augusztus 4. és '95. december 31. között nem új gázberuházást valósítottak meg, hanem csak a meglevő vezetékrendszert bővítették. Ezeknek a településeknek nem mindegyike szerepel a mellékletben. Ez is eggyel több indok a jogorvoslat körének kiterjesztésére.
Tisztelt Ház! Egészen bizonyosra vehető, hogy a gázközművagyon története most ezzel a feladatmegoldással nem ér véget. Viszont a teljesség igénye nélkül az iméntiekben bemutatott, a kormány és az érintett önkormányzatok között húzódó törésvonalak jól mutatják, hogy a végleges és igazságos önkormányzati gázközművagyon rendezése csak az előző észrevételekre épített módosító indítványok elfogadása esetén valósulhat meg, egyébként nem.
A Fidesz az önkormányzati gázközművagyon igazságos és végleges rendezését el nem odázhatónak és szükségesnek tartja.
Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
