DR. HILLER ISTVÁN
DR. HILLER ISTVÁN
DR. HILLER ISTVÁN oktatási minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! A kormány nevében tisztelettel köszöntöm a magyar közoktatás napját, köszöntöm mindazokat, akik áldozatos tevékenységet végeznek gyermekeinkért, diákjainkért; az óvópedagógusokat, a tanítókat, tanárokat, és a szülőket természetesen, akikkel együtt kívánjuk a magyar oktatás ügyét fejleszteni és magasabb színvonalra emelni.
Mert miközben a magyar közoktatás napjáról beszélünk, azt gondolom, hogy akkor helyes és méltányos erről valóban szólni, ha nemcsak a jó dolgokat látjuk és mutatjuk, hanem a problémákra is felhívjuk a figyelmet. Mert miközben több mint másfél százezer magyar pedagógus valóban tiszteletre méltó munkát végez, miközben sok-sok százezer magyar szülő figyelemmel kíséri, hogy gyermekeit, diákjainkat milyen színvonalon oktatják, el kell gondolkodnunk nekünk, mindannyiunknak, döntéshozóknak, hogy a magyar oktatás, ezen belül a magyar közoktatás milyen színvonalon áll.
És nem egyszerűen csak egyes nemzetközi felmérésekről szeretnék beszélni, mert fontos közösen tudnunk, hogy mindaz a hiba, mindaz a fájdalom és mindaz a gond, amely a magyar oktatás ügyében jelen van, nem egy év alatt, nem négy év alatt, sőt ki kell jelenteni, nem tizenkét év alatt halmozódott fel, nem a szabad Magyarország tizenkét éve az, ami ezt a problémát hozta, hanem bizony több évtizedes lemaradásról, több évtizedes átgondolatlanságról és bizonytalanságról van szó.
(9.10)
Azt kell mondanom, hogy az oktatásügyet nem lehet négyévenként felforgatni, és nem is kell. Szükség van a stabilitásra, a biztonságra, ugyanakkor szükség van arra is, hogy nyitottak legyünk az újra.
Ha a magyar oktatásügy történetében ez a két komponens együtt állt, az egyik oldalon a stabilitás, a másik oldalon pedig a valóban helyes és újra való nyitottság, jó éveket, évtizedeket tudott, tudhatott maga mögött. Miközben a magyar közoktatásról beszélünk, azt kell mondanom, hogy az oktatás egy egész szerves rendszer, amelyben az óvodáskorú gyermekekkel foglalkozó óvodapedagógus, az alsó tagozatosokkal foglalkozó tanító, a tanár, sőt a felsőoktatásban dolgozó egyetemi professzor egy egész ívet tesz ki, és ez a magyar oktatás íve.
Ugyanis azt mondom, hogy legfontosabb feladatunk, hogy gyermekeink és diákjaink jól, helyesen megtanuljanak olvasni, hogy helyesen tudjanak írni, hogy értsék az elolvasott szöveget, hogy az elemi számtani műveleteket biztonsággal elsajátítsák, hogy szilárd alapot alakítsunk ki, és ez most nem mindig van így.
Akkor hihetünk konvertálható középfokú tudásban, akkor hihetünk abban, hogy a középfokú oktatásban valóban lehet alapozni és az előbb felépített fundamentumra építkezni, az informatikai és az idegennyelv-tudást kellő mértékkel elsajátítani, ha ez az alap biztos.
Azt állítom önöknek: aki tizenéves korára az édes anyanyelvén nem tanul meg jól, érthetően olvasni, azt minden igyekeztünk és minden szorgalma ellenére 17 éves korára nem fogjuk tudni jól megtanítani angolul, németül, franciául vagy olaszul, idegen nyelven, mert nem tud beépülni ez a tudás. Akkor van versenyképes felsőoktatás, akkor szerezhetnek a majdani hallgatók versenyképes diplomát, ha a szilárd alsófokú oktatásra, a konvertálható középfokú oktatásra valóban rá tud épülni ez a versenyképes magyar felsőoktatás.
Ezért azt gondolom, hogy kiemelt feladatunk az alsófokú oktatás megerősítése, az alapkompetenciák megerősítése, az olvasás, az írás, a szövegértés, az elemi matematikai műveletek elsajátítása, de mindez úgy, hogy közben valóban tudjuk biztosítani az oktatásügy számára a stabilitást, és így tudjunk nyitottak lenni az újra.
Kérem, engedjék meg, hogy elmondjam mindannyiunk számára, hogy az oktatásügyben igenis, szükség van arra, hogy politikai ciklusokon, négyéves ciklusokon átívelő gondolkodásmódot tudjunk meghonosítani, ez a magyar oktatásügy érdeke, ez a döntéshozók, a szülők, a diákok közös célja.
Köszöntöm tehát még egyszer a magyar közoktatás napját. Köszönöm szépen. (Taps.)
