DR. SZABÓ ZOLTÁN
DR. SZABÓ ZOLTÁN
DR. SZABÓ ZOLTÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Elég sajátságos helyzet, hogy bizottsági előadóként a saját szavaimra vagyok kénytelen reagálni - mindenesetre folytatom.
Előttünk fekszik a Magyar Rádió Közalapítvány tevékenységéről szóló, a 2001. április 1-jétől 2002. március 25-éig tartó időszakra vonatkozó beszámoló. Ez a beszámoló, hogy úgy mondjam, sűrítetten mutatja mindazokat a problémákat és hibákat, amiért a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja az elmúlt évi és a korábbi évek - az 1997-98-as időszaktól eltekintve - beszámolóját el kívánja utasítani.
Tisztelt Ház! Mindenekelőtt általában a beszámolóról.
A Szocialista Párt képviselőcsoportja nem azért kívánja elutasítani ezt a beszámolót, mert az köszönő viszonyban sincsen a Magyar Rádió Közalapítvány elmúlt éves működésével, hanem azért, mert ez a működés olyan volt, amilyen. A beszámolót akkor is el kívánnók utasítani, ha az híven számolna be mindarról, ami a Magyar Rádió Közalapítványnál - és a Magyar Rádió Részvénytársaságnál mindennek következtében - az elmúlt években, elmúlt évben történt.
Általánosságban azt kell elmondanunk, hogy a Magyar Rádió működésében a gyengülő szakmai és nyelvi teljesítmény, a kulturális és ifjúsági produkciók csökkenő száma, a miniszterelnöki interjúk az elmúlt hároméves időszakban, és amely problémára aztán végképp nem tér ki a beszámoló, a gyűlöletbeszéd terjesztésének intézményesítése a Vasárnapi újság című műsor által, mindez olyan hiányosságokat mutat a Magyar Rádió működésében, amelyek következtében a beszámolót akkor is el kellene utasítanunk, ha az a valóságot híven tükrözné.
Elhallgatja azonban a beszámoló mindezen problémákat, diadaljelentéseket közöl. Elhallgatja például, hogy mást ne mondjak, a korántsem kormánypárti Országos Rádió és Televízió Testület 2001. június 13-ai - hogy mindenki számára érthetően hivatkozzam - 840/2001. számú határozatát, amely szerint a műsorszolgáltató Vasárnapi újság című műsorfolyama rendszeres jelleggel sérti a rádiózásról és a televíziózásról szóló törvény 3., 4., 23. - és így tovább - paragrafusát. Nem a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja, hanem a jelenlegi ellenzék, a korábbi négy év során kormánypárti többségű Országos Rádió és Televízió Testület mondja ki azt, hogy a Rádió működése - legalábbis ebben a vonatkozásban - folyamatosan sérti a rádiózásról és a televíziózásról szóló törvény rendelkezéseit.
Tisztelt Ház! El kell utasítanunk a beszámolót annak hangvétele miatt. A beszámoló a Magyar Rádió Közalapítvány kuratóriumához egyáltalán nem méltó módon, és feladatkörén kívül eső módon foglal állást direkt vagy indirekt módon politikai kérdésekben. A bevezetőben a közalapítvány kuratóriuma a beszámolási időszakban, illetőleg az azt megelőző években munkavégzését zavaró negatív körülménynek minősíti, hogy az Országgyűlés akkor ellenzékben lévő pártjainak képviselői az Alkotmánybíróságnál, illetőleg más bíróságoknál megkísérelték helyreállítani a Magyar Rádió Közalapítvány kuratóriumának törvényességét. Erős képmutatás ez, tisztelt Ház, hiszen nem a törvényesség helyreállítására irányuló kísérletek, hanem a törvényesség hiánya volt az, ami a munkában zavart okozott.
Hasonlóképpen állást foglal a közalapítvány kuratóriuma abban az akkori kormánypártok és ellenzéki pártok, vagy ha úgy tetszik, mai kormánypártok és ellenzéki pártok között zajló vitában, hogy vajon mi volt az oka a közalapítvány kuratóriuma ilyen sajátos összetételű megválasztásának: megismétli az akkori kormánypártoknak azt az érvét, hogy az ellenzéki pártok megállapodás hiányában továbbra sem tudtak eleget tenni a médiatörvény előírásainak - holott, mint az imént bizottsági előadóként az Alkotmánybíróság végzését idéztem, ilyen kötelezettségük az ellenzéki pártoknak egyáltalán nem volt.
Tisztelt Ház! A Magyar Rádió helyzetét elemző fejezet nem tesz említést arról, hogy a Kossuth rádiót hallgatók száma az 1998. évi mintegy 50 százalékról 2001 márciusára 36, a beszámolási időszakon kívül eső 2002 júniusára viszont már 30 százalékra esett vissza. Természetesen ebben nem csupán a Magyar Rádió működése és műsora volt a ludas, de a Magyar Rádió iránti közbizalom megrendülése egészen bizonyosan szerepet játszott ebben a drasztikus hallgatottságcsökkenésben.
Jellemző a piacvesztésre - amiről a közalapítvány kuratóriuma nem tesz említést - az a személyzeti politika, amelynek nyomán, mondjuk, az a Bolgár György-féle Beszéljük meg! című műsor, amely 6-9 százalékos hallgatottságnak örvendett 1998-2001 között, a megszüntetett műsor helyébe lépő új program hallgatottsága 1,7-2,6 százalék között mozog. Általában véve az a személyzeti politika, amelyet a Magyar Rádiónál folytattak, és amelyért közvetett módon a tulajdonosi jogokat képviselő Magyar Rádió Közalapítvány kuratóriuma felelősséget kell hogy vállaljon, ez a személyzeti politika azt eredményezte, hogy olyan tekintélyes és népszerű rádiósok kényszerültek elhagyni a Rádiót, mint Balogh József, Bolgár György, Göczey Zsuzsa, Kőváry Katalin, Lévai Júlia, Nagy Márta, Pásztor Magdolna, Rádai Eszter, Simkó János, Szirányi János, Szőke György, B. Tóth László, Vándor Ágnes, Verő Júlia, Vogel Mária.
Folyik két üzemi tanácsi tag kiszekírozása is a Rádióból; egyiküket nyugdíjba kívánják küldeni, mondván, hogy elérte a nyugdíjkorhatárt. Ez kétségtelenül igaz; ugyanez azonban a nyugdíjas korú P. Szabó József esetében, illetőleg az ugyancsak nyugdíjas korú könnyűzenei szerkesztő, Kiss Gyöngyi esetében nem akadályozta meg a reaktiválást. Tehát folyik Borenich Péter és Győri László kiszekírozása.
A regionális és vidéki műsorokról szóló beszámoló egész egyszerűen képmutató. Kétségkívül igaz, ami a beszámolóban szerepel a beszámolási időszakra nézve; az azonban már nem szerepel a beszámolási időszakban, hogy éppen annak végével kezdte meg a Magyar Rádió elnöke, egyébként a saját pályázatával sem teljesen összhangban, személyi és politikai okokból, de a kuratóriumi elnökség támogatásával a vidéki hálózat szétverését. Nem egyszerűen Simkó János eltávolításáról volt szó, hanem a vidéki hálózatos műsorok felszámolásáról, műsoridejük 4-5 százalékos csökkentéséről, szervezetüknek a Kossuth rádió alá történő begyűréséről, a vidéki stúdióvezetők leváltásáról, megpályáztatásról és politikai kinevezettekkel való feltöltéséről.
(11.50)
Tisztelt Ház! A Magyar Rádió gazdálkodásáról szóló fejezetben kevés említést kap az, hogy 2001 óta romló likviditási helyzetben működik. Természetesen sok tényezőről van itt szó. Mindazonáltal ebben a romló likviditási helyzetben a pénzügyi megszorításokra és racionalitásra hivatkozó létszámleépítés valójában a jelenlegi kuratóriumi és részvénytársasági vezetés részéről a médiapolitikai megbízhatóság jegyében objektíve kontraszelektív módon zajló tisztogatást jelenti. Hasonlóképpen kevés említést kap a beszámolóban, hogy ebben a romló likviditási helyzetben meglehetősen indokolatlan módon végeztet külső cégekkel olyan munkákat a Magyar Rádió, amire házon belül is megvolna a szakértelem és az erő. Ilyenek a sajtófigyelés és -peresítés, a pályáztatás, a biztosításszervezés vagy az, hogy jelentős pályázati pénzektől esett el a Rádió a politikai felhangú vezetői önkény és a szakszerűtlen előkészítés okán.
A Magyar Rádió stratégiájáról szóló fejezetben tulajdonképpen szó szerint, bár kicsit rövidítve megismétlik a Magyar Rádió elnökének pályázatából azokat a stratégiai elképzeléseket, amelyek voltaképpen nem mások, mint a korábban már eldöntött és előkészített szervezeti és személyi változtatások megideologizálása, megindoklása. Olyan változtatásokról van szó, mint a Kossuth rádió mamuttá hizlalása, mint a műsorkoordinálást és belsőleg független értékelést végző műsorigazgatóság felszámolása, a vidéki és a külföldi adások hálózatának a Kossuthba olvasztása és számos egyéb elhibázott döntés.
Tisztelt Ház! Ami a Magyar Rádió Részvénytársaság vagy a Magyar Rádió függetlenségét illeti, és ez külön fejezetben szerepel a beszámolóban, ehhez csak néhány adalék. A Magyar Rádió függetlenségéhez adalék az elmúlt parlamenti ciklusban rendszeressé vált miniszterelnöki interjúk közvetítése, továbbá az, hogy éppen ezek készítőiből lett a Magyar Rádió elnöke és alelnöke. A felügyelőbizottság személyi átalakítása során előbb az akkori kormányzó pártokhoz nyíltan lojális önkormányzati képviselő, Göblyös István lett a felügyelőbizottság elnöke, majd az ő alelnöki kinevezése után az egykori KDNP-s kuratóriumi elnökségi tag, Lukács Tamás vált a felügyelőbizottság elnökévé. Egyértelmű, a függetlenség tényét sértő beavatkozás az akkori miniszterelnök többszöri demonstratív szereplése és rádióügyi állásfoglalása a Vasárnapi újságban. A beszámoló állításával ellentétben nem igaz, hogy senkit sem távolítottak el a Rádióból politikai okokból. Természetesen senkinek a távozásakor nem írták fel a lapjára, hogy őt politikai okokból távolították el, de mint az előbb idézett névsor is mutatta, a piacvesztés kapcsán felsorolt eltávozók zöme igenis politikai okokból kényszerült távozásra.
Tisztelt Ház! Mindezek okán tehát az előttünk fekvő beszámoló nem tükrözi a Magyar Rádió tényleges helyzetét. Ez már önmagában is elég ok volna az elutasításra. Valójában azonban nem ez a probléma, hanem az, hogy a Magyar Rádió úgy működött, ahogyan működött, és mindennek következtében érthetővé és magyarázhatóvá válik az az eredendő törvénytelenség, amellyel a Magyar Rádió Közalapítvány kuratóriumának elnökségét létrehozták. Nem véletlen baleset, hanem cél volt, hogy így működjék a Rádió, illetve természetesen a Televízió is, és ennek a célnak az érdekében nem átallotta az akkori kormánytöbbség, minden bírói és alkotmánybírósági végzéssel ellentétben a médiatörvény rendelkezéseit megsérteni. Cél volt az, hogy a Magyar Rádiót és természetesen a többi közszolgálati médiumot is a kormányzó többség saját képére és hasonlatosságára formálhassa, ennek megfelelően olyan elnököt ültethessen a szóban forgó intézmények, részvénytársaságok élére, akik ezt a feladatot végrehajtják, és ezen elnökök megválasztásához, kinevezéséhez megszerezzék az adott közalapítvány kuratóriumi elnökségének kétharmados többségét.
Minden olyan, az előző ciklusban elhangzott kompromisszumos javaslat, amely lehetővé tette volna ellenzéki kurátorok beülését a kuratóriumi elnökségekbe, pontosan arról szólt, hogy a közalapítvány kuratóriumi elnökségét úgy alakítsuk át, hogy abban az akkori kormányzó pártoknak a formailag ellenzéki Magyar Igazság és Élet Pártjával együttesen kétharmados többsége legyen, és ilyen módon ne legyen akadály az adott médiumban, az adott részvénytársaságban a kormánypárti többségnek tetsző személyzeti politika megvalósításának útjában.
Tekintettel arra, hogy ilyen kompromisszumra az ellenzék akkor nem volt hajlandó, maradt a törvénytelen állapot, a Magyar Rádió Közalapítvány kuratóriumi elnökségének tisztán kormánypárti képviselőkből álló összetétele, amely messzemenően lehetővé tette ennek a célnak az elérését. Ezért nem tudjuk ezt a beszámolót elfogadni.
Köszönöm szépen.
