DR. CSÁKY ANDRÁS
DR. CSÁKY ANDRÁS
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, egyetértünk abban, hogy nagyon nehéz, jóformán lehetetlen feladatra vállalkozik az, aki az előttünk fekvő T/1107. számú törvényjavaslatról koherens véleményt próbál alkotni. Maga az előterjesztő is így van ezzel, hiszen képviselője a bizottsági tárgyalás során összesen egy percet szentelt a javaslat ismertetésére, elismerve, hogy egy kellemetlen salátatörvényről van szó, és utalva arra, hogy olvassuk el az indoklási részt, abban minden benne van.
(10.40)
A javaslat négy fő részből áll: az egészségügyi törvény, a kötelező egészségbiztosításról szóló törvény, a tb alapjairól és felügyeletéről, valamint egyéb, az egészségügyhöz kapcsolódó törvények módosításáról.
Az 1997-ben elfogadott egészségügyi törvény ötéves alkalmazása során számos tapasztalat halmozódott fel, mely indokolhatja bizonyos részek módosítását. Úgy tűnik, jelen módosításoknak azonban nem ez volt az indikációja. A betegjogi képviselő rendszerben történő elhelyezése annak idején, a törvény megalkotásakor - jól emlékszünk - nagy vitát váltott ki, és akkor a többség az ÁNTSZ mellett döntött. Tette ezt abból a meggondolásból, hogy a kormány az egészségügyi ellátórendszer működtetéséért való alkotmányos felelősségének csak így tud eleget tenni.
A júliusban elfogadott 38/2002. számú országgyűlési határozatban a tisztelt Ház úgy döntött, hogy felkéri a kormányt, hogy az egészségügyi és szociális szolgáltatásokat és ellátásokat igénybe vevők jogainak érvényesítését és védelmét szolgáló önálló, országos, egységes beteg-, illetve ellátottjogi képviselői intézményrendszer létrehozására készítsen törvényjavaslatot. A jelen javaslat záró rendelkezése szerint legkésőbb jövő év július 1-jével tudni fogjuk, hogy milyen intézményrendszer fog felállni, és azt hiszem, több évre lesz szükség annak megállapítására, hogy feladatának meg tud-e felelni ez a szolgálat. Bár kérdés, hogy megtudjuk-e, hiszen a 16. §-ban a tárca magának kér felhatalmazást a betegjogi és ellátottjogi képviselői szervezetre vonatkozó részletes szabályokat tartalmazó rendelet megalkotására.
Az idézett országgyűlési határozat és jelen törvényjavaslat 2., illetve 16. §-a alapján jó lenne tisztázni, hogy törvényben vagy rendeletben kívánja szabályozni a kormány a betegjogi és ellátottjogi képviselői szervezetet. Ha törvényben - és annak jövő év július 1-jéig kell elkészülnie -, milyen rendelet fog január 1-jén hatályba lépni? Ha rendeletben kívánja szabályozni, akkor egyrészt miről szólt az országgyűlési határozat, másrészt a rendeletalkotás megfelel-e a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 15. § (2) bekezdésének, mely szerint "a szabályozás tárgykörébe tartozó alapvető jogok és kötelességek szabályozására nem lehet felhatalmazást adni".
Abban nem hiszem, hogy vita lenne közöttünk, hogy a betegjogi és ellátottjogi képviselői szervezet a társadalom széles körét illetően alapvető jogokat és kötelességeket érint.
Ne felejtsük el: az alkotmánybírósági döntés teszi szükségessé az egészségügyi törvény járványügyi fejezetének módosítását. Az Alkotmánybíróság 27/2002. számú határozatával megsemmisítette az immunhiányos tünetcsoport terjedésének meggátlása érdekében megalkotott 5/1988. számú szociális és egészségügyi miniszteri rendeletet. Döntésében kimondta a testület, hogy a rendelet több alapvető jogot érint, és erre ez a szabályozási szint nem elégséges.
Jelen törvényjavaslat 3., 4., 5. és 16. §-ának (3) bekezdése az Alkotmánybíróság határozatának kíván eleget tenni. Az, hogy szakmailag megfelelő-e jelen szabályozás - mint ahogy a bizottsági vitában ezzel kapcsolatban kérdés és vélemény is hangzott el -, nehéz megítélni, én személy szerint nem osztom az ezzel kapcsolatos aggályokat.
Fellélegezhetnek a mentőnél dolgozó kollégák és az időnként ittasság miatt heveny tudatzavar állapotába kerülő honfitársaink, hiszen állami feladattá válva a kijózanítás, megszabadulnak az igen alacsony hatásfokú költségbehajtási tevékenységtől és procedúrától, és egyben megszűnik az a diszkriminatív állapot is, mely intoxikált és intoxikált beteg között különbséget tesz.
Elfogadhatatlan azonban a külföldiek által hazánkban végzendő egészségügyi tevékenység feltételrendszerének felpuhítása. A javaslat szerint a magyar nyelvi ismeret megszerzéséről szóló tájékoztatás elegendő a működési nyilvántartásba történő felvételhez, és lényegében ettől kezdve a tevékenység végezhető.
Korábban, amikor ezzel a kérdéssel foglalkozott a parlament, és az akkori kormányzat hasonló szellemű javaslatot nyújtott be, pártállástól függetlenül egységes volt a vélemény, hogy az adott tevékenység ellátásához szükséges nyelvismeret bizonyítására feltétlenül szükség van a tevékenység engedélyezését megelőzően, ellenkező esetben komoly veszély fenyegeti az ellátást. Bízom benne, hogy most is egységesen tudunk fellépni ezen újraéledő törekvésekkel szemben.
Bár számos törvényben megítélésünk szerint megfelelő módon szabályozva van az egészségügyi dolgozók jelentési kötelezettsége, mely egyben a titoktartási kötelezettség alól is felmentést ad, elfogadható az előterjesztő indoklása, mely szerint a gyermekek fokozottabb védelme érdekében az egészségügyi törvényben ismételten és nyomatékosan jelenjen meg a titoktartási kötelezettség alóli felmentés, ha az a beteg érdekében történik.
Nehezen értelmezhető azonban és fából vaskarikának tűnik a 12. §, mely a Nemzeti Egészségügyi Tanács feladatának kibővítését kezdeményezi. A jelenlegi szabályozás szerint a tanács "a kormányzati egészségpolitika kialakításában kezdeményező, javaslattevő, véleményező és tanácsadó tevékenységet végez".
A már idézett 38/2002. számú országgyűlési határozat felkéri a kormányt, hogy alkosson törvényt a Nemzeti Egészségügyi Tanács feladatainak módosításáról, de kíváncsi lennék, hogy az előterjesztők akkor erre gondoltak-e. Ugyanis a mostani javaslat az egészségpolitika kialakításával összefüggő döntések meghozatalába is be kívánja vonni a tanácsot. Mit jelent ez pontosan?
A tanács tagjai az egészségügyet érintő törvények vitájában és szavazásában részt fognak venni? Vagy netán a kormány vagy az ágazati miniszter helyett a tanácsot fogjuk felhatalmazni egy-egy rendelet megalkotására? Tudom, hogy abszurd a felvetés, ezért mondom, hogy fából vaskarikának tűnik, áldemokratikus a javaslat, mely ellentétes a képviseleti demokrácia elveivel.
Nem kaptunk egyértelmű magyarázatot arra, hogy hogyan értelmezhető a 16. § (1) bekezdése, mely szerint felhatalmazást kap a kormány, hogy az egészségügyi szolgáltatók felelősségbiztosítására vonatkozó részletes szabályokat rendeletben állapítsa meg. A jelenleg hatályos kormányrendelet egyértelműen kimondja, hogy csak érvényes felelősségbiztosítási szerződés birtokában lehet a tevékenységet megkezdeni és folytatni. Helyettes államtitkár úr nem tudta pontosan megmagyarázni, hogy ez alatt a paragrafus alatt mit értünk.
A Magyar Demokrata Fórum számára elfogadhatatlan, hogy az emberen végzett orvostudományi kutatások szabályozását a kormány lényegében liberalizálni kívánja. Nem véletlen, hogy az áldott állapotban lévő nők, valamint a fogva tartott és katonai szolgálatot teljesítő személyekkel kapcsolatos kutatási engedélyeket az Egészségügyi és Tudományos Tanács véleményének figyelembevételével jelenleg a miniszter adhatja ki. Jogi és etikai szempontból kiemelkedően fontos csoportokról van szó, ezért szükséges a legmagasabb tudományos fórum véleményezése. Nem hisszük, hogy a decentralizációt ezen a területen kellene megvalósítani, és nagyon kockázatosnak tartjuk a javaslatot.
Jelen formájában félreértésre adhat okot a 16. § (5) bekezdésének q-v) pontja, mely szerint a miniszter felhatalmazást kap, hogy "az élő személyből vagy halottból kezelési terv megalapozása vagy kórisme felállítása céljából vizsgálatra eltávolított szerv- és szövetkivételt, valamint a vizsgálati eljárási rend részletes szabályait rendeletben állapítsa meg".
Ha korrektek szeretnénk lenni, akkor már a sorrend sem helyes, hiszen kezelési tervet csak a kórisme felállítását követően lehet készíteni. A szerv- és szövetkivételek, valamint a vizsgálati eljárás rendje kifejezetten szakmai kérdés, melyet az illetékes szakmai kollégiumoknak kell protokollok formájában elkészíteni.
Ha adminisztratív jellegű szabályozásról, azaz anyagok továbbításáról, a konzíliumok, konzultációk rendjéről van szó, akkor egyrészt miért nem ez szerepel a javaslatban, másrészt a konzíliumok tekintetében miért csak a patológia területére szorítkozik, és miért nem terjed ki más diagnosztikus szakmákra is?
Hasonló jellegű kérdést lehet feltenni a 36. § (4) bekezdés c) pontját illetően is, mely szerint az ágazati miniszter kívánja meghatározni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) az egyes főbb betegségcsoportok vizsgálati és terápiás eljárási rendjét, és még gyógyszerterápiás ajánlásokat is kíván tenni. Úgy gondolom, abszurd a feltevés - egy pillanat -, de a sorokból csak erre lehet következtetni.
Köszönöm szépen, itt megszakítom, és ismételten szót kérek, hogy a törvény további részeiről is el tudjam mondani a véleményemet. (Taps az MDF soraiban.)
(10.50)
