DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Érdemes vitatni azt - ahogy eddig hallottuk -, hogy az egyszerűsített vállalkozási adó témája fontos-e vagy sem. Mégis javasolom, hogy tekintsük fontosnak, mégpedig azért, mert a nagyvilág, a makrovilág is részletekből áll, mint ahogy egy épület is téglákból és elemekből áll. Úgy is szokták mondani - többféle anekdotás illusztrálása lehet e témának -, hogy az ördög a részletekben van. Ha egy olyan törvénnyel foglalkozunk és az Országgyűlés annak az elfogadását kontemplálja, amelyik nem látszik olyan nagynak, hogy jelentős részeit mozgatná a gazdasági életnek, akkor se feledjük, hogy néha kicsi a bors, de erős.
Lehet, hogy ebben a törvényben több jó és nem jó rejtőzik, mint ahogy azt eddig látjuk. Igen sokat tanultam - és örülök annak, amit hallhattam - a szakértőktől, Tállai András képviselő úrtól, Font Sándor képviselő úrtól és többektől. Azonban azt jó számba venniük a törvényhozóknak - mert törvényt hozunk, tisztelt Ház -, hogy egy intézmény olyan erős, amilyen a leggyengébb eleme. Például ha egy baromfiudvaron van tíz kapu, amiből kilenc jó, de egy nem, akkor onnan elszökhetnek a ludak vagy a csirkék! Szóval egy olyan adórendszert, amelyiknek vannak gyenge pontjai, vagy lehet, hogy nem is gyenge, de meg nem értett, meg nem magyarázott vagy megkérdőjelezett elemei, azt talán újra kellene gondolni. A "talán" szót visszavonom; azt újra kellene gondolni. Erre megvan a lehetőségünk, hiszen egek ura, nem kerget se a török, se a tatár, de igenis kötelező a számunkra az, hogy jól csináljuk azt, amit csinálunk.
Azzal persze én is egyetértek - mindenki egyetért, de én hangsúlyozom is -, ahogy államtitkár úr bevezette a témát. Mi is a kormány célja? Mérsékelni az adminisztrációs költségeket és eljárásokat. Hát ez olyan jó, hogy csuda! De hát ez egy általános deklaráció, egy preambulum. S akkor hogy is megyünk tovább? Azt látjuk, hogy kérdések vetődnek fel. A magam számításaitól megkímélem a tisztelt Házat, egyrészt az időhiány miatt is, másrészt azért, mert már érdekes számításokat hallottunk - különben publikálom azokat a számításokat -, de a kérdések fontosak. Mik is a kérdések? Miért ez az adóreform? Ha nem kényszerű, hanem lehetőség, akkor vagy választjuk, vagy nem. Ez egy nagyon csábító és imponáló valami, mert ugyan adót kell fizetni, de itt megválaszthatja az adófizető, hogy hogyan is akarja ezt csinálni.
De felmerül a kérdés, tisztelt képviselőtársaim, hogy ha van lehetőség így is meg úgy is tenni, akkor kiskapuk is vannak. Vannak? Vagy lehetnek? Számba vettük a kiskapu-lehetőségeket? Hallottunk érdekes számításokat. Tállai András szerint nem is csak egy kiskapu, hanem számos kiskapu lehet. Még ha nincs is olyan sok kiskapu, mint ahogy azt Tállai András képviselő úr mondta, de még mindig marad egy csomó kiskapu. Ezeket érdemes nézegetni.
Aztán továbbmegyek a kérdésekkel, tisztelt Ház. Ki kívánja ezt az új törvényt? Kívánják az adófizetők, azért, mert csökken vagy növekszik az adókötelezettségük? Nyilván nem azért, mert növekszik - de csökken az adókötelezettségük? Úgy halljuk, hogy igen; de olyan áron csökken, hogy az nem adóelkerülés. Nem használom azt a szót, hogy adócsalás, csak azt, hogy adóelkerülés, mert jól ismerjük az adópolitikából, az adóelméletekből, hogy olyan adóelkerülés is lehetséges, ami nem törvénytelen. De a törvény olyan laza kapukat és kerítéseket teremt, hogy megtörténhet az adóelkerülés. Szóval kívánja az adófizető?
De további kérdéseket teszek fel. Kívánja az államkincstár, az adóbeszedő? Több vagy kevesebb adó folyik majd így be? Az államkincstárnak adóbevételre nyilván szüksége van, mert feladatai vannak. Ezt az adótörvények tárgyalása során tegnap részletesen megvitattuk, és ez ismét és ismét előkerült.
(17.10)
Amikor egy adórendszert kontemplálunk és alkotunk, akkor igen, nagyon hasznos és fontos számba venni, hogy kit segít ez, ugyanis az adóbefizetés senkit sem segít, az egy állampolgári kötelesség vagy pedig azonosulás a társadalom céljaival, és ha valaki kevesebbet fizethet törvényes módon, az egy segítség, az egy támogatás.
Most van itt valami olyan elem, tisztelt Ház? Ez egy nagyon lényeges kérdés. Ebbe a törvénybe iktassunk bele egy olyan elemet, hogy segítsünk valakit, valamilyen iparágat, valamilyen nagyságú társadalmat vagy valamilyen helységben lévő gazdasági tényezőket? Úgy néz ki, hogy nem, de mégis úgy néz ki, hogy lesz benne valami ilyesmi. Aztán egy további kérdés: behajtható ez az adó? Minden adónemnél egy lényeges kérdés, hogy hajlandó-e az adófizető befizetni, mennyi a hajlandósága. Persze, hogy előbb-utóbb hajlandó lesz, mert nem akar büntetést fizetni, nem akar börtönbe kerülni, hogy annyira szembekerüljön az adóbehajtóval. Valahogyan az a hasonlat jut eszembe, hogy az a jó adó - nyilván államtitkár úr hallotta, mert adótudósok ismerték -, amelyet a libához, a lúdhoz hasonlítanak, hogy úgy fosztani vagy úgy kihúzni a libából a tollat, hogy minél több tollunk legyen, de azért minél kevesebbet gágogjon és panaszkodjon a liba.
Szóval, ha ez a cinikus megoldás időnként eszünkbe jut, talán nem árt, hiszen nem mindenki azért fizet adót, mert dalolva szeret menni, masírozni az adóhivatalba.
Még egy kérdés engedtessék meg: mi az optimális adómérték? Az a gazdasági tényező, az a vállalkozó, az az adófizető, aki most x összegű adót befizet, az az optimális a Kincstár szempontjából, az az optimális a nemzetgazdaság szempontjából? Jól tudjuk azt, egyéb adónemek elemzése során, hogy magasabb adóráta több adót hoz be, egy bizonyos mértékig. Az adóráta lehet olyan magas, hogy a gazdasági tevékenységet visszafogja, és ebből kifolyólag az adóalap, az adó bázisa csökken. Tehát az az adóelméletben, fiskális elméletben ismert valamilyen parabola, ami ezt leírja, az matematikai pontossággal vezet oda, hogy állandóan mérjük, vizsgáljuk, teszteljük, hogy mi az optimális adóráta. Az optimum úgy határozandó meg, hogy amelyik a legtöbb bevételt hozza az adószedőnek, de a legkevesebb fájdalommal jár az adófizetőnek. A kettő ellentétesnek látszik, de, tisztelt Ház, nem ellentétes a két cél, ugyanis több adóbevételre kerül sor, ha a gazdasági tevékenység emelkedik. Tehát több gazdasági tevékenységgel még alacsonyabb rátával is több lesz az adóbevétel.
A kérdés ennél az egyszerűsített vállalkozási adónál az, hogy van-e, lesz-e ennek az adórendszernek olyan ösztönző, stimuláló velejárója, hogy erre jutunk.
Végül engedtessék meg, hogy azt mondjam, hogy az a juttatás, segítség, támogatás, gondolat, ami itt ismételten felmerült, azt hiszem, a legkevésbé végiggondolt eleme az egésznek. Amikor azt a szót használjuk - mint ahogy többször hallottam -, hogy ez segíti, ez támogatja, ha a segítséget olyan értelemben vettük, hogy könnyebb legyen kitölteni az adónyomtatványokat, akkor rendben van, de az, hogy gazdaságilag a tevékenységet ösztönzi vagy visszatartja, ahhoz azért alaposabb és részletesebb hatástanulmányokra volna szükségünk, hogy ebből bárki olyan következtetéseket vonjon le, ami mellett aztán ki is lehet állni.
Tisztelt Ház! Mindezek alapján tehát ismétlem: azért, mert ezt egy fontos törvénynek tekintem, és azért, mert annyi kérdés merült fel vele kapcsolatban, tisztelettel javaslom a kormánynak, hogy vonja vissza (Derültség az MSZP soraiban.), gondolja végig, és hozza ide. De ne úgy vonja vissza, hogy aztán elfelejtődik, és valamiféle poros fiókból majd száz év múlva az archeológusok kiássák, hanem gondoljuk végig, és csináljuk meg ezt úgy, hogy többen mögé állhassunk.
Köszönöm, tisztelt Ház. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)
