TÁLLAI ANDRÁS
TÁLLAI ANDRÁS
TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Meglehetősen furcsa ellentmondásba keverednek az utóbbi hónapokban a kormánytagok. Csak egy jellegzetes és friss anekdotaszerű esetet emelnék ki, mindenki okulására. Épp a tegnapi nap folyamán adták hírül a médiában, hogy Medgyessy Péter a tankönyvekkel kapcsolatos ígéretét egy, azaz egy darab család tankönyvszámlájának kiegyenlítésével teljesíti, majd gyorsan hozzáteszi: azért, hogy ma nem tartják be a választási ígéretüket és a miniszterelnök személyes garanciával ellátott ígérvényét, bizony a polgári kormány a felelős.
Persze folytathatnánk a sort. Amikor a romló egyensúlyi helyzetről beszélünk, no, az is teljes mértékben a polgári kormány felelőssége. Szerencsére az időjárást, az árvizet még nem varrták a polgári kormány nyakába.
Az anekdota másik része a talált pénzről szól, amely hogy, hogy nem, bizony a Szocialista Párt pénzügyérének, és gondolom, miniszterelnökének érdeme. Akár a népmesékben. A talált pénzt a nép egyszerű fia szétosztja a rászorulók között, a modern mesében jóléti rendszerváltást hirdetve. Csakhogy a valóság, tisztelt képviselőtársaim, teljesen más.
Azért teszünk ígéretet választóink felé, hogy azokat betartsuk, és nem illendő mások mulasztásának beállítani saját ígéretünk elmaradását. A talált pénzről szólva annyit: könnyű elkölteni azt, amihez a jelenleg hatalmon levő szocialistáknak az égvilágon semmi közük nincsen. És a tetejébe ők még megfejelik azzal, hogy üres kasszát emlegetve az elődjeiket hibáztatják.
Tisztelt Képviselőtársaim! Mi is tehát a valóság a mai magyar gazdaságban? Engedjék meg, hogy ehhez néhány dolgot felidézzek az elmúlt ciklusból, nagyon röviden, számszerűen.
A GDP az elmúlt négy év átlagában 4 százalék felett növekedett. Ez Európához mérten minimum dupla annyi, mint az európai számok. A munkanélküliség a 8-9 százalékos tartományból 6 százalék alá esett. Az infláció az elmúlt években 10 százalékponttal csökkent, ma 5 százalék alatti. A reálkeresetek az elmúlt négy év átlagában jelentősen növekedtek, a ciklus utolsó évében egy jelentősebb növekedésnek is szemtanúi lehettünk. A kedvező eredmények ellenére egy fontos momentumot ki kell emelni, ami jelentősen befolyásolja a gazdasági szereplők, köztük az állam mozgásterét, ez pedig a világgazdasági környezet megváltozása, kedvezőtlenre fordulása. Ennek befolyása alól egyetlen ország sem tudta magát kivonni, akkor sem, ha annak szocialista vezetői vannak.
Lényegében ez a helyzet ma is folytatódik, ám a most is jelentkező kihívásokra az új kormány alapvetően más válaszokat kíván adni. Ezekből a válaszokból egyet ismerünk. Azt ismerjük, hogy a jelenlegi kormányzat keményen ostorozza és bírálja elődjét, a polgári kormányt, mindezt teszi alaptalanul, arcátlanul, mindenféle konkrét alap nélkül.
Tisztelt szocialista és szabad demokrata Képviselőtársaim! Szeretném elmondani, hogy ettől a viselkedéstől és magatartástól az ország még nem fog előrelépni. Szeretném önöket figyelmeztetni, hogy ez a hangnem és ez a válasz a kihívásokra arra jó, hogy a megtévesztett emberekben a szembenállást és a gyűlöletet erősítsék, de az ország számára egészen bizonyosan előnytelen.
Képviselőtársaim! A polgári kormány gazdaságpolitikájához visszatérve azt kell mondanom, hogy a magyar gazdaság növekedésének lehetőségei lényegesen nagyobbak voltak, mint ami a Horn-Kuncze-kormány idején egyébként tényszerűen megvalósult. A kormány ennek megfelelően - elődjétől eltérően - aktív állami szerepvállalással megvalósuló növekedésorientált gazdaságpolitikát hirdetett meg, természetesen a szükséges egyensúly fenntartásának igényével.
(11.40)
Erős hangsúlyt helyeztünk a hazai források kihasználására, a kis- és középvállalkozások támogatására, amelyek meghatározó szerepet játszanak mind a foglalkoztatás terén, mind a belső kereslet növekedését illetően. Ezt a politikát a mai kormánypártok, ahol csak lehetett, gáncsolták és ellenezték.
Ugyanakkor látni kell, hogy ez a gazdaságpolitikai szemlélet 2000 után értékelődött fel igazán, amikor a világgazdaság növekedésének megtorpanása indokolttá tette a magyar gazdaság fékeződését csillapító aktívabb gazdaságpolitikai intézkedéseket. Erre a rendszerváltás óta nem volt példa. Ennek köszönhető, hogy a gazdaság belső motorjai és tartalékai életben tartották a növekedést. Felmerültek bizonyos egyensúlyi problémák az előző ciklus végén, de a költségvetés várható pluszbevételeinek fényében ez a helyzet nem volt drámai.
Ehelyett mit tett a szocialista-szabad demokrata kormány? Jóléti rendszerváltás címén felélte a forrásokat, úgy, hogy jövőre erősen meg kell szorítani a nadrágszíjat. Ráadásul a jövő évi és az azt követő évi terveket még nem is ismerjük. Közgazdaságilag nonszensz száznapos programokkal foglalkozunk, most éppen a másodikkal, no és persze a kormány, élmunkásként csúcsra járatva, 50 nap alatt 100-ra teljesít, a sztahanovista mozgalmakra emlékeztetve.
Tisztelt Képviselőtársaim! Mit tettek le az asztalra mind ez ideig a szocialisták, és mi várható a következő években, a következő időszakban? Merre tart ma Magyarország? Engedjék meg, hogy ezt kérdésekben fogalmazzam meg.
Merre tart az az ország, ahol a hatalomra jutottak legfőbb feladata elődeik lejáratása, bemocskolása, hírbe hozása, meggyanúsítása? És nem számít e tekintetben se Isten, se ember. Merre tart az az ország, amelynek hatalmon lévői úgy készülnek az önkormányzati választásra, hogy kis füzetecskékben félrevezetik az országot, és mocskolják továbbra is az előző kormányzati munkát?
Merre tart az az ország, ahol tömegesen rúgják ki a kormányváltást követően a köztisztviselőket, a közalkalmazottakat, az állami alkalmazottakat, a jól működő állami cégek vezetőit, mondván, szakmailag alkalmatlanok? Merre tart az az ország, ahol az APEH-nek a kormányváltás után tízszer annyi célvizsgálatot kell elvégeznie, mint az azt megelőző időszakban? Kérdezem önöket: merre tart az az ország, ahol a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal politikai megrendelésekre készíti el vizsgálatait, jelentéseit?
Merre tart az az ország, ahol csak azért, mert az előző kormány vezette be a Széchenyi-tervet, azt most le kell állítani, meg kell fojtani? Merre tart az az ország, ahol az autópálya-építés azért nem folytatódhat, mert azt magyarok, magyar tulajdonú cégek építik?
Kérdezem önöket: merre tart az az ország, amelynek kormányfője és pénzügyminisztere az európai uniós csatlakozás küszöbén nem azért dolgozik, hogy a magyar forint erősödjön és a pozícióink majd javuljanak, hanem azért dolgozik, hogy a magyar forint gyengüljön? Merre tart az az ország, amelynek pénzügyminisztere olyan inflációt tervez a következő években, amely magasabb, mint a jelenlegi? Ma 5 százalék alatti az infláció, 4,5 százalék alatti, a következő évekre 5-6 százalékos inflációt tervez a kormány.
Merre tart az az ország, amelynek pénzügyminisztere az állami vállalatoknál kétszer annyi áremelést tervez, mint amennyi infláció várható? Merre tart az az ország, amely a versenyszférában 3 százalékos béremelést kér, ugyanakkor kétszer annyi lesz várhatóan az infláció? Kérdezem önöket: merre tart az az ország, amelynek az a célja, hogy a tőkejövedelmek adóztatása szűnjön meg? Merre tart az az ország, amely nem olyan törvényjavaslatot rak az Országgyűlés elé, amelyben a munkajövedelmek adójának csökkentése kell hogy a cél legyen?
Merre tart az az ország, ahol a családi adókedvezmény nem érték? Merre tart az az ország, ahol nem azoké a családoké az elsőbbség, a prioritás, amelyek dolgoznak, munkát vállalnak, jövedelmet szereznek, és amelyek a gyermekvállalást tekintik legfontosabb céljuknak?
Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Televíziónézők, Rádióhallgatók! A választ e tekintetben önökre bízom.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
