SZALAY GÁBOR
SZALAY GÁBOR
SZALAY GÁBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársam! A Széchenyi-terv nem állt le, csak az önök által ránk hagyományozott örökség szabta kényszerűség keretei között kell folytatnunk. Ez egyúttal azt jelenti, hogy a lehetőségeink jóval korlátozottabbak.
Miért mondom ezt? A Széchenyi-tervből a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium kezelésében lévő három célelőirányzat vonatkozásában az előző kormány a 2002. évre vonatkozóan 44 milliárd forintot határozott el, ennyit szánt a három célelőirányzat keretébe tartozó pályázatok finanszírozására. A 44 milliárdot az utolsó fillérig elköltötték május 27-ig. Annyira, hogy - szinte több mint feltűnő - az április 21-ei választásokat követően hektikus iramra kapcsoltak a pályázatok odaítélésében, az egyetlen cél az volt, hogy teljesen üres kasszát hagyományozzanak az utódkormányra. De nemcsak azt a 44 milliárdot költötték el, amit egyébként a dupla költségvetésben 2002-re előirányoztak, hanem elköltötték a jövő évi lehetőségek kétharmadát is. A dupla költségvetésben egy meghozott intézkedés következtében lehetőség nyílt arra, hogy a célelőirányzatokból a következő évi lehetőség 40 százalékát már az adott évben odaítéljék. Tehát a 2003-ra vonatkozó cél-előirányzati lehetőségeink 40 százalékában már idén döntést lehetett hozni jövő évi kifizetéssel.
(9.40)
No, e lehetőségek kétharmadát is az előző kormány elköltötte. Így kaptuk meg a Széchenyi-tervet.
Természetesen felelős kormánynak valami módon viszonyulni kell ehhez a helyzethez. Matolcsy miniszter úr nekünk azt javasolta, hogy menjünk a Pénzügyminisztériumhoz, és kérjünk kiegészítő 50 milliárdot, amit természetesen nem lehetett megtenni, hiszen adott helyzetben nemcsak a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium kasszája volt kifosztva, hanem az összes többi minisztériumé is. Nem volt tehát miből kérnünk; illetve egy minimális összeget, 1,5 milliárdot ennek ellenére sikerült kapnunk, és ezzel kell gazdálkodnunk. Ezt kell úgy beosztanunk, hogy azért lehetőleg minél több pályázó, aki jó pályázatot nyújtott be, mégis hozzájuthasson az egyébként célszerű és indokolt támogatáshoz. Ezért kellett a Széchenyi-terv pályázatait három részre bontanunk: nevezetesen 9 pályázatot változatlanul továbbra is befogadunk és elbírálunk; 8 pályázatot azonnal fel kellett függeszteni források hiányában; 13 pályázatnál pedig az augusztus 2-ai zárónappal az addig beküldött pályázatok elbírálását folytatjuk, szerződést kötünk, és a pénzt ki fogjuk fizetni.
Azonban nemcsak ez volt a probléma a Széchenyi-tervvel, hogy üres kasszát kaptunk hozzá, és most nagyon egyszerű minket ostorozni azoknak, akik az üres kasszát ránk hagyományozták. Más probléma is volt a Széchenyi-tervvel, nevezetesen az, hogy semmi hatékonyságmérés nem történt a Széchenyi-tervben, az adatok átláthatatlanok, zavarosak voltak, nem lehetett tudni, hogy ki miért kapott, ki miért nem kapott. Ezért készült el a fehér könyv; ennek feldolgozása rámutatott arra, hogy nagyon sok pénz nem a hazai kis- és középvállalkozókhoz, hanem külföldi, jóval nagyobb cégekhez került ki. Egyes esetekben viszont ismételten sokszoros pályázati nyerési lehetőségeket biztosított ez a fajta ellenőrizetlen rendszer, vélelmezhető, hogy milyen vállalkozói köröknek. Nos, ezen is változtatni kell.
A Széchenyi-terv jövőre úgy folytatódik, hogy hatékonyság-ellenőrzés lesz, és átláthatóvá tesszük a rendszert, mert különben pont a saját hazai kis- és középvállalkozóinkat vezetjük félre, hiszen 2004-ben az Európai Unióhoz csatlakozván (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) fegyvertelenek lesznek, ha így folytatódik a rendszer, nem tudják az európai uniós pályázatokat megfelelően megpályázni és megnyerni.
Tehát 2003-ban folytatódik - módosított körülmények között - a Széchenyi-terv, 2004-től pedig belesimul a nemzeti fejlesztési tervbe, és lehetővé válik európai uniós pályázatok benyújtása is a hazai kis- és középvállalkozók részére. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
