POKORNI ZOLTÁN
POKORNI ZOLTÁN
POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Miniszterelnök Úr! Azt gondolom, hogy egy örömteli esemény tanúi lehetünk a napokban. Talán véget ér az a fajta átlátszó pánikretorika, amelynek az elszenvedői nem mi voltunk az elmúlt két-három hétben (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Így van!), hanem a magyar gazdaságot sodorhatta ilyen kockázatos helyzetbe, ha ezt tovább folytatták volna, hiszen az elmúlt hetekben, sőt az elmúlt hónap során számtalanszor hallottuk azt öntől is, miniszterelnök úr, a pénzügyminisztertől is, László Csabától, hogy a magyar gazdaság borzalmas állapotban van, üres a kincstár, üres a kassza, és ez komoly gondot jelent a szocialista-szabad demokrata kormány számára is.
Ennek ékes cáfolata mindaz, amit péntektől kezdve hallunk, hiszen pénteken a pénzügyminiszter és talán ön is világossá tette, hogy nemhogy baj van, nemhogy üres a kaptár, hanem éppen azok az örömteli folyamatok, amelyek tavaly is, idén is érvényesülnek, azaz az év második felében jelentős bevétellel számolhat mind a költségvetés, mind a társadalombiztosítás.
250 milliárd forintot említ a pénzügyminiszter a költségvetés várható pluszbevételeként, 69-70 milliárd forintot a társadalombiztosításnál, azaz összességében 320 milliárd forint pluszbevétellel számolnak önök az év hátralévő részében. Ez nagyságrendjében hasonló ahhoz, ami tavaly került be pluszpénzként az Államkincstárba. Ennek köszönhetően tudtuk a nyugdíjakat jelentősen emelni tavaly, az év második felében, ennek köszönhetően került pénz az egészségügyi dolgozók bérének emelésére, sőt a Széchenyi-terv további kibővítésére, fejlesztésére.
Talán véget vetnek - bízom benne - annak a nagyon kockázatos, nagyon álszent és a magyar gazdaság teljesítőképességére bizony veszélyt hordozó retorikának, amit az elmúlt hetekben folytattak, már csak azért is, mert ezt már egyszer hallottuk. 1994-ben az ön elődje, főnöke, Horn Gyula miniszterelnök úr hasonló módon próbálta a Szocialista Párt ígéreteinek elmaradásáért a felelősséget az Antall-kormányra, a Boross-kormányra hárítani, mondván, becsapták a szocialistákat, nem árulták el a költségvetés, a gazdaság valódi helyzetét, és ezért nem tudja a Szocialista Párt teljesíteni mindazt a szépet és jót, amit megígért. Akkor ennek egy tragikus következményekkel, a gazdaság és a társadalom számára bizony drámai következményekkel járó Bokros-csomag lett a végkifejlete.
Most talán kiderült, hogy még dialektikusan sem lehet egyszerre két dolgot művelni, egy fenékkel két lovat megülni, nem lehet ezt az egyszer már elsütött rossz poént felmelegíteni és mindaközben a 100 napos program ígéreteit teljesíteni. Nem lehet feketére festeni az eget, elhazudni a magyar gazdaság teljesítményét, már csak azért sem, mert ha nem közöttünk folyik a vita, hanem megpróbálunk egy pártatlan, tárgyilagos elemzést döntőbíróként magunk elé hívni, akkor a Valutaalap, az IMF elemzése, amely éppen most készült el, segítségünkre siethet. A Nemzetközi Valutaalap most napvilágot látott jelentése arról szól, hogy a magyar gazdaság - ahogy ők fogalmaznak - robusztus növekedésen megy át, sikerrel vészelte át a világgazdasági recessziót a belső kereslet, a belső fogyasztás élénkítésével, fejlesztési források bevonásával.
Arra kérem önt, ne csak engem oktasson ki bántó módon, hogy mit olvassak ráérő időmben - Freud helyett vegyem kezembe Hegelt is. Javaslom, hogy keresse elő valahol az alsó vagy a fölső polcokról Marx Károly műveit, és ott megtalálja Marx Károlynak a Brumaire 18-áról, Louis Bonapartéról írt pamfletjét, aki Hegelt idézi az önnek kedves dialektika alapján. Marx így ír: a történelemben minden kétszer fordul elő, egyszer tragédia formájában, egyszer pedig bohózat formájában. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Így van!) A tragédiát már átéltük a Horn-kormány idején, most talán véget ér a bohózat, amit önök (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) vázoltak az elmúlt hetekben.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
