DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Nagyon röviden szeretnék hozzászólni az elhangzottakhoz annyiban, hogy azt gondolom, ebben a Házban mindenki egyetért abban, hogy a nyugdíjak tekintetében fennálló vagy előforduló méltánytalan helyzeteket orvosolni kell, és azok a törvényi keretek között nem kezelhető, nem megoldható válsághelyzetek, amikre itt több felszólalásban hivatkozás történt, valóban indokolttá teszik, hogy próbáljunk keresni egy olyan megoldást, amely ezekre a kérdésekre igyekszik megnyugtató választ adni. Amikor a Fidesz ezt a törvényjavaslatot alapirányaiban támogatta, illetve támogatja, akkor maga is ebből a megfontolásból, ebből a törekvésből indul ki.
Ami fenntartás elhangzott, az lényegében arra irányul - képviselőtársaim is a túloldalon tulajdonképpen említést tettek róla -, hogy minden olyan szabályozás vagy minden olyan megoldás, ami egy általánosan megfogalmazott normához képest speciális és egyedi megoldást tartalmaz, önmagában magában hordozza a kivételezésnek, a kiváltságnak, a privilégiumoknak a lehetőségét is. Tehát ha én most világosan és röviden meg akarnám fogalmazni, hogy mit akarunk, és mit nem akarunk, akkor azt mondhatom, hogy akarjuk és támogatjuk mindazokat a megoldásokat, amelyek a nyugdíjakra vonatkozó szabályozás esetleges nem teljes értékűségéből, hiányaiból adódóan egyedi sorsok nehézségein akarnak javítani, azonban nem támogatunk olyan lehetőségeket, amelyek kiváltságokhoz, kivételezéshez és privilégiumokhoz vezetnek.
Nem könnyű egyébként a megfelelő jogi szabályozást így megtalálni, és nem könnyű ilyenkor olyan megoldásokat találni, amelyek ezeket a csapdákat elkerülik. Jogásznyelven azt mondhatnám, hogy tulajdonképpen olyan szabályozásra van szükség, amely az elbíráló számára diszkrecionális jogkört nem biztosít. Az a kérdés, hogy ezt el tudjuk-e érni, hogy majd az a kormányrendelet, ami meg fog születni a törvény elfogadása után, ennek a követelménynek meg fog-e tudni felelni. Mert ha az elbíráló mérlegelésétől függ az, hogy adott esetben megadja-e a különös méltánylást érdemlő körülmények esetén járó nyugdíjemelést, adott esetben pedig megtagadja, akkor a törvény egy igazságtalan megoldás előtt fog utat nyitni.
Talán szerencsés lett volna, ha a törvényjavaslatban határozottabban körülíratik, határozottabban körülírják azokat a körülményeket - ennél részletesebben, mint ahogy az most a törvényjavaslatban megjelenik -, amelyek alapján ennek a különös méltánylást érdemlő nyugdíjemelésnek a lehetőségére mód nyílik. Tehát még egyszer mondom: a kormányrendelettel együtt lehet majd értékelni ezt a megoldást.
(14.50)
Tehát egészében abban foglalom össze az álláspontunkat, hogy kiváltságokat, privilégiumokat nem támogatunk, kivételezést nem támogatunk. Nem támogatunk olyan megoldásokat, amelyek önkényes mérlegelését teszik lehetővé annak, hogy ki kapjon és ki ne kapjon méltányos nyugdíjemelést, méltányos nyugellátási megállapítást, azonban támogatunk minden olyan megoldást, amelyek azokra a hibákra, azokra a törvény nem teljes értékű megoldásaira, amelyek itt szóba kerültek, megfelelő választ adnak. Természetesen azt szeretnénk - a különösen érintettekre utalok most -, hogy az igen alacsony nyugdíjakban részesülők mind jelentősebb mértékű nyugdíjemelésben részesülhessenek, akár ennek a törvénynek a megoldása alapján.
Ha ezt a törvényt elfogadjuk, mi igenis azt fogjuk mondani, azt fogjuk kérni, arra fogjuk biztatni a nyugdíjasokat, hogy mind nagyobb számban vegyék igénybe ezt a törvényi lehetőséget, de más, a nyugdíjrendszer javítását szolgáló rendelkezések alapján is. Igazán megnyugtatónak az olyan szabályozásokat gondoljuk, amelyek normatív szinten, kivételt nem ismerve, úgy is mondhatnám, kvázi alanyi jogon biztosítják mindenki számára a megfelelő nyugdíj biztosítását.
Ezeket kívántam hozzátenni a vitában elhangzottakhoz, és kérem, hogy a tisztelt Országgyűlés a döntése meghozatalában ezeket a szempontokat vegye figyelembe.
Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiban.)
