KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA
KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA
KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Azért élek a lehetőséggel, mert nincs reménytelenebb műfaj, mint a szavazás folyamatában élni a zárszó adta feladattal, illetve kötelezettséggel.
A rövid törvényjavaslat vitája, úgy érzem, méltóképpen körüljárta a javaslatot magát és azokat az élethelyzeteket, amelyek indokolttá tették, hogy törvényjavaslatunkat még az új kormány megalakulása előtt benyújtsuk.
Örömmel nyugtázom, hogy a jogintézmény visszaállításában egyetértés van a parlamenti patkó mindkét oldalán. Ugyanakkor természetesen mi, előterjesztők, benyújtók is tudjuk, hogy ez a megoldás egy hosszú évtizedek óta felhalmozódott igazságtalanságtömeg egyetlen elemére egyetlen módszert ajánl.
Természetesen mi is tudjuk, hogy ezeknek az igazságtalanságoknak a feloldásáról majd akkor beszélhetünk, hogyha egyszer, egy boldogabb időben el fogunk jutni odáig, hogy például a mindenkori minimális nyugdíj a mindenkori minimális bér arányában legyen meghatározva, annak egy tisztességesen magas százalékában. Akkor beszélhetünk majd arról, hogy a szolgálatban töltött idő, illetve a befizetett járulék nagysága hogyan határozhatja meg az időskori ellátás nagyságát.
De azért a jogintézmény visszaállítása során nem igazán értem, hogy miért egy havi néhány ezer forintos nyugdíjemelés váltja ki azt a gyanút, már-már indulatos gyanút, hogy itt valahol, valakik meg nem érdemelt előnyöket akarnak osztogatni. Igen, tudjuk, minden olyan folyamatban, ahol döntéseket emberek hoznak, mindig előfordulhat, hogy emberi hibák csúsznak be a döntési láncolatba. Csak kérem szépen, az aggodalom nagyságát tessék szíves lenni a veszély nagyságához igazítani! S azt gondolom, hogy ugyanilyen hibák becsúszhatnak más döntésekbe is.
Lázadjunk együtt mindenfajta nepotizmus ellen! Lázadjunk együtt mindenfajta klientúraépítés ellen! De ne csak akkor, hogyha méltányos nyugdíjemelésről van szó, hanem sokkal inkább akkor, amikor állami megrendelések sorsáról döntenek, amikor beszállítók személyéről döntenek, amikor arról döntenek, hogy ki mit vásárolhat meg vagy ki és ahhoz milyen kedvezményes hitelt ad - ezek százmilliárdok, itt pedig havi néhány ezer forintos életválsághelyzetet kezelő összegekről van szó.
Mindenkivel egyetértek, aki körültekintő végrehajtási szabályokat kért számon. Külön köszönöm Béki Gabriella képviselő asszonynak, hogy a korábbi szabályból felidézte azokat a korlátozó elemeket, illetve biztosítékot, garanciát tartalmazó elemeket, amelyek részben választ is adtak az aggodalmakra. Biztos vagyok abban, hogy ha nem a kormány megalakulását megelőző indítványról lenne szó, akkor a kormányrendelet is itt lehetne képviselőtársaim előtt. Most viszont az idő önmagában is érték, és ezért - egyetértve Salamon képviselő úrral - kérem, hogy az aggályaik eloszlatása érdekében akár konzultációt is kezdeményezzenek a tárcával. Egészen biztosan a tárca mindent meg fog tenni azért, hogy korrekt és tisztességes végrehajtási szabályokat alkosson.
Végül nem tartozik a témához, de mivel a képviselőtársam szóba hozta, muszáj reagálnom a 19 ezer forintra. Megállapodtunk, hogy most ez a törvényjavaslat csak arról szól, amiről szól, és a vita nagyjából ebben a tárgykörben maradt. Arra kérem a képviselőtársamat, tegye meg, hogy elolvassa a kormányprogram vitájának a jegyzőkönyvét, és ott különös figyelemmel olvassa el Harrach Péter volt miniszter úr felszólalását, aki rendkívül erélyesen helyreigazította a kormánypárti felszólalókat, amikor arról a bizonyos 52 milliárdról beszéltek, és arról beszéltek, hogy az a nyugdíjalapból hiányzik. Harrach volt miniszter úrnak az a határozott véleménye, hogy az az 52 milliárd már nem hiányzik a nyugdíjalapból, ő azt állította, hogy ennél több a reálnyugdíjérték-növekedés.
Én nem hiszem, hogy Harrach volt miniszter úrnak igaza lenne, de úgy gondolom, hogy önöknek el kellene dönteniük, hogy ezt a "hun kiugrik, hun meg be" taktikát végül is melyik oldalon rögzítik. Mert vagy hiányzik a pénz, akkor önnek van igaza; vagy nem hiányzik a pénz, akkor Harrach volt miniszter úrnak van igaza - de beszéljék már meg egymással, és ha lehet, akkor egy frakción belül egy állítással próbáljanak meg vitatkozni!
Elnök úr, köszönöm a lehetőséget. (Taps a kormánypártok soraiban.)
