NYITRAY ANDRÁS
NYITRAY ANDRÁS
NYITRAY ANDRÁS, a honvédelmi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amint az előttem szóló említette volt, ebben a kérdésben az ellenzéki képviselők tartózkodásukkal fejezték ki fenntartásaikat. Ennek a tartózkodásnak az okát szeretném most - mint a kisebbségi vélemény legfontosabb indokát - röviden megosztani önökkel.
Miről is van itt tulajdonképpen szó? Dacára annak, hogy mind a mai napig érvényben van a 61/2000. számú országgyűlési határozat, amely a haderőreform céljairól és pontos kimeneteléről intézkedik - nem tévedés, a 2000-es reform -, ezt a mostani kormány mind ez idáig semmiféle legitim változtatással, sem ennek visszavonásával, sem egy másik hasonló reformterv kialakításával és parlament elé nyújtásával nem támasztotta alá. Erről nemigen szoktunk beszélni, bár ez alapvetően nonszensz, hiszen van egy haderőreform, amit elfogadott a parlament 95 százalékos többséggel, de most valami egészen mást hajtunk végre. Nagy örömünkre szolgál, hogy végre megláttuk szám szerint a 2236/2003. (X. 1.) számú kormányhatározatot, amit ez idáig még nem is láttunk.
Itt most tulajdonképpen arról beszélünk, hogy van egy virtuális haderőreform, amiről rengeteget beszélünk, ezt, azt tudunk is róla, számos módjával és elemével - amiről már tudunk - alapvetően nem értünk egyet. S van egy jóváhagyott haderőreform, amit viszont nem hajt végre a mostani kormány, és most itt van egy törvényjavaslat, egy módosítás, amely egy létező törvényjavaslatot a virtuálisan létező haderőreformhoz igazít. Ha abból indulunk ki, hogy ez a törvényhozást tekintve azért egy dupla vagy tripla nonszensz, akkor az sem lett volna túlságosan nagy illetlenség részünkről, ha leszavazzuk - leszavazni nem tudjuk, de -, ellene szavazunk ennek a javaslatnak. Miért nem tettük ezt?
Azért nem tettük, mert alapvetően az a szándék, hogy ezzel a virtuális haderőreformmal katonák - elsősorban természetesen tisztek és tiszthelyettesek - ezreit hozzák méltatlan helyzetbe, és ezzel a javaslattal, ezzel a módosítással ezen a méltatlan helyzeten - valószínűleg egyesek nem kevés lelkiismeret-furdalásával is küszködve - igyekszik a honvédelmi kormányzat segíteni. Ezt mindenképpen egyfajta pozitív elmozdulásnak látjuk az eddigiekkel szemben. Nem tudtuk azt, hogy ennek a kormányhatározatnak, a virtuális reformnak egyik kiemelt célja, hogy a haderő-átalakítás során a jól felkészült személyi állomány megtartását biztosítsa. Ennek eddig nem láttuk nyomát. Örülünk, hogy ez valahol le van írva, és remélhetőleg egyszer majd el is tudjuk olvasni, ha megkapjuk.
Ami ezen túlmenően az alapvető cél értelmét és méltányosságát - inkább ez a helyes kifejezés - illeti, és amiért ezt nem ellenezzük mereven, az az, hogy emellett van egy másik szempont, ami viszont meglehetősen komoly aggályokat vet fel. Egész egyszerűen az az állítás, hogy az a tény, az a szándék, hogy több ezer embert fognak rendelkezési állományban tartani éveken keresztül, akiknek vagy lesz hasznos feladatuk vagy nem lesz - ebbe most ne menjünk bele -, de ez mindenesetre azt jelenti - aki nem katona, nem tudja, én sem vagyok az, de én már körülbelül tudom, mit jelent az, hogy rendelkezési állomány, egy civil ember számára ez úgy magyarázható meg -, hogy valaki valahonnan kap fizetést, amiért igazából nem kell megtennie azt, amit egyébként normális körülmények között megtenne, ami az ő munkája volna. Ezt azért kapja, hogy ne menjen el máshova, ezt a státusát valamilyen formában megtartsa, és várjon arra, hogy boldogabb idők elkövetkeztével adott esetben talán vissza tud kerülni a Magyar Honvédség kötelékébe.
Teljesen kizártnak tartom - és hiába tettem fel a kérdést, miniszter úrtól ugyan kaptam választ, amely megismétli azt az állítást, amit az előadó a bizottsági ülésen tett -, hogy ez a dolog gyakorlatilag nem kerül semmibe se. Változatlanul úgy gondolom, hogy ez nem így van, ez biztosan pénzbe kerül, sok pénzbe kerül, de azt mondom, és a bizottsági ülésen is azt az álláspontunkat fejtettük ki, ha azon az áron - és ha ez egy-két milliárd forintot is jelent - azok a katonák, akik most méltatlan helyzetbe kerültek volna, nem kerülnek abba… (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)
