NYITRAY ANDRÁS
NYITRAY ANDRÁS
NYITRAY ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Az előbbi gondolatot részben folytatva, szeretnék arra utalni, amivel az előbbiekben zártam. Nevezetesen arra, hogy a törvényjavaslatnak bizonyos kármentő jelleget lehet tulajdonítani, hiszen arról van szó, hogy egy bekövetkezett, nem törvényszerűen, nem valami elemi csapásként és egyáltalán nem valami hatalmas kényszerűségből, hanem a kormány saját elhatározásából bekövetkezett krízishelyzet kezelésére igyekszik egyfajta megoldást adni, ami bizonyos értelemben az állomány egy részének reménytelen helyzetét teszi valamivel kevésbé reménytelenné. De azért ettől, egyszerűen szólva, nem kell hasra esnünk, mert azért nem arról van szó, hogy ez valami határtalan nagy perspektívát jelentene azoknak a számára, akik ez szól. Legfeljebb átmenetileg, mintegy válságkezeléssel, kríziskezeléssel, talán képviselőtársam eredeti szakmájához közel álló módon, némi lelki terápiát nyújt nekik az a lehetőség, hogy néhány évig még nem kell az effektív munkanélküliségtől és a jövedelemnélküliségtől tartaniuk.
(19.40)
Tehát azt gondolom, hogy ebben az egészben megvilágosodik és megmutatkozik - és nem tehetek mást, mint visszautalok erre a bizonyos virtuális haderőreformra - ennek az elképzelésnek mindenféle átgondolatlansága és koncepciótlansága. Hiszen mi van itt leírva magában a módosításban? Erre, azt hiszem, kevesek figyeltek fel. Az 1. §-ban, abban a bizonyos b) pontban az szerepel, nem olvasom el az egész pontot, de a három évig tartó rendelkezési állomány, tehát annak meghosszabbítása azokra vonatkozik, akiket más beosztásba terveznek.
Nem tudom, végiggondolták-e a kedves képviselőtársaim, hogy ez mit jelent. Ez azt jelenti, hogy csak azokra vonatkozik, akiknek még van esélyük arra, hogy valaha vissza tudnak kerülni a honvédség állományába, hiszen azokat lehet más beosztásba tervezni. De mi alapján tervezik őket? Hol vannak azok a hosszú távú, 5-10 évre szóló koncepcionális elképzelések, amelyek alapján egy - ma a honvédség állományából ilyen módon kikerülő vagy a kikerülés veszélyével küzdő - fiatal tiszt tudná azt, hogy rá egy-két-három év múlva vagy akár tíz év múlva valahol szükség lesz? Itt egyébként is a három év a maximum, tehát gyakorlatilag ez a “más beosztásba tervezett” kicsit így bizarr is a számomra, és egyúttal egyébként jelentősen csökkenti annak a humánusnak gondolt vagy mondott intézkedésnek a valóságosságát, amire az előbb utaltam, hiszen ez azt jelenti, hogy aki, úgymond, nincs más beosztásba tervezve, arra ez nem vonatkozik. Tehát gyakorlatilag nem csináltunk akkor ezek szerint tulajdonképpen semmit, hiszen aki más beosztásba van tervezve, az amúgy is megkapná azt a más beosztását belátható időn belül, legfeljebb addig kellene őt rendelkezési állományban tartani, de annak a számára, aki várhatóan véglegesen kiesik ebből a rendszerből, ez a megoldás biztos, hogy semmit nem ér, legfeljebb reménykedhet a jó szerencsében, hogy ezalatt a három év alatt talán bekerül a kedvezményezettek körébe, akik majd valamely más beosztásba lesznek tervezve.
Visszatérve még egyszer, és nem lehet erre elégszer visszatérni, az a koncepció, amely egyidejűleg építi le azokat a szakértőket, már úgy értve, hogy azokat a szakképzett, kiképzett és rutinnal, gyakorlattal bíró tiszteket és tiszthelyetteseket, miközben arról beszél, hogy a jövőben szükség van újabb szerződéses és hivatásos állományú katonáknak a rendszerbe állítására, ez így, ebben a formában egész egyszerűen érthetetlen. Hiszen minden normális munkaadó, ha úgy tetszik - és ebben az esetben a honvédségnek mi, a Magyar Köztársaság vagyunk a munkaadói, ezen belül persze bizonyos szervezetek ebben konkrétan meg vannak bízva -, nem úgy szokott átszervezni, legalábbis normális körülmények között, hogy először szélnek ereszti a munkavállalóinak a kétharmadát, majd utána elkezd újakat toborozni. Arról nem is beszélve, hogy azokat a katonákat, akik ebben a hivatásban élték le az életük eddigi jelentős részét, akik gyakorlatot szereztek, akikben él egyfajta hivatástudat, nyilvánvaló, hiszen azért mentek katonának, nem a csillagászati bérekért, amelyek nincsenek a honvédségben, ezeket az embereket tulajdonképpen egy ilyenfajta átszervezés egész egyszerűen megalázza. Ha ezeket az embereket egyszer elveszítjük, akkor igen nehéz lesz őket pótolni, hiszen - visszatérve még egyszer - akkor, amikor több ezer ember kerül bizonytalan helyzetbe, csak reménykedhetünk abban, hogy nem a legjobban képzett és nem a civil piacon a tudásukat legjobban felhasználni képes emberek fognak kiválni mindenféle ilyen humánus vagy mások szerint álhumánus rendelkezések dacára, hanem az fog kiválni, akiért, úgymond, nem olyan túl nagy kár, bár minden emberért kár, és pontosan azok fognak véleményem szerint legelőbb elmenni, sajnos, akik másutt is tudják ezt a szakértelmüket és ezt az elkötelezettségüket, ezt a fokozott felelősségérzetüket, amivel egy katonai pálya jár, használni. Ők fognak tehát először elmenni, és nem a gyengébb képességűek - és akkor vajon, egy év múlva, két év múlva, három év múlva hova fogunk nyúlni? Behozhatjuk ide mi a legjobb technikákat, ha lesz az országnak rá pénze, megvehetjük a világ legkorszerűbb haditechnikáját - de mi lesz azokkal az emberekkel, akiknek ezt kezelniük kellene, ha addigra szélnek eresztjük őket, vagy éppen maguktól szélednek szét?
Én ebben a dologban látok ugyan némi pozitív gondolatot, de ezt inkább csak ilyen irgalmas szamaritánusi módon, és nem valamiféle átgondolt személyzeti koncepció részeként. Ebben persze lehet, hogy a mi tájékozatlanságunk is szerepet játszik, de azt gondolom, hogy ebben nemcsak a mi oldalunkon ülő képviselők, egyszerű avagy mezei képviselők tájékozatlansága áll fenn, hanem feltételezem, hogy a kormánypárti képviselők sem tudnak sokkal többet erről a kormányhatározatról és annak a részleteiről. Úgyhogy elég nehéz is úgy a dolgokról igazán átfogó és meggyőző érveket mondani, ha az ember csak találgatni kénytelen, és nem tudja azokat a szempontokat valójában, csak ilyen bemondásos és részletes indoklásos alapon megállapítani, amire hivatkozva ezek a módosítások megszülettek.
Összefoglalva, én úgy gondolom, hogy ez a módosító javaslat tartalmaz bizonyos jó szándékot, de azok az indoklást alátámasztó anyagi számítások, hatásvizsgálatok, amelyek alapján bizonyossággal meg lehetne azt mondani, hogy ez az intézkedés mibe kerül, most arról is lehetne akkor vitatkozni, hogy megéri-e vagy sem, és azt pedig főleg érdemes volna megnézni, hogy valójában azoknak a szempontoknak, amelyekre itt most csak utalás történik, mennyiben felel meg egy ilyen típusú módosítás, megold-e bármit is az, hogy a problémát jegeljük, eltesszük egy későbbi megoldás reményében, eltoljuk ennek a megoldását három évvel későbbre. Az sem titok, hogy három év múlva, ha úgy alakul, már egy másik kormány fog regnálni, ami vagy az önöké lesz, vagy, ahogy én remélem, a miénk, és akkor a mi nyakunkba fog szakadni az a problémahalmaz, amit most önök - azzal, hogy ezt a rendelkezést meg kívánják hozni - előidéznek.
Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)
