KÉKESI TIBOR
KÉKESI TIBOR
KÉKESI TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! A tárgyi vitaszakaszhoz több módosító indítványt nyújtottam be. Ebből két olyan elvi kérdéshez csatlakozó módosító indítványokat szeretnék most csak a plénum előtt is érveimmel védeni, amelyek ebbe a vitaszakaszba tartoznak.
Az első ilyen a 18. ajánlási szám alatt szereplő javaslat. A társasházi törvény 3. § (1) bekezdése, illetve közvetve a (2) bekezdése a törvényjavaslat szerint deklarálja, hogy a közös képviselők, illetve az intézőbizottságok milyen jogosultsággal rendelkeznek. Ha egyszerűen akarom megfogalmazni, akkor ők csak a közös tulajdonnal kapcsolatos jogokkal rendelkeznek. Én azonban részben személyes tapasztalatok alapján, részben a hozzám forduló, illetve az együttműködés keretében megismert, társasházkezeléssel foglalkozó szervezetekkel kapcsolatban észleltem, hogy szükség van elvi éllel deklarálni a törvényben, hogy a közös képviselet, illetve az intézőbizottság nem rendelkezik jogosultsággal a külön tulajdonok vonatkozásában. A 18. módosító indítvány ezt szeretné deklarálni.
Miért van szükség véleményem szerint erre a jogszabályi helyre? Példaként a leginkább elterjedt gyakorlatot szeretném citálni, ami az államigazgatási eljárások - építési engedélyek, használatbavételi engedélyek és ehhez hasonló engedélyek - tekintetében teljesen elterjedt. Számomra egyébként sokszor szokatlanul, ez különféle államigazgatási szervek leveleire, idézőjelben állásfoglalásaira hivatkozva történik meg, amikor is a külön tulajdonosok ezekről a határozatokról ügyfélként értesítést nem kapnak, a jogaiktól el vannak zárva, a közös képviselőkön keresztül üzennek nekik, mintegy a közös képviselők feladatává, kötelezettségévé próbálják tenni ezeknek az értesítéseknek a külön tulajdonosokhoz való eljuttatását.
(23.00)
Úgy gondolom, hogy itt részben az Áe.-vel is ütköző módon, részben a más, ezeket a területeket szabályozó és államigazgatási eljárást leíró törvényekkel is ütközik, de magával az elvvel is ütközik, hogy a külön tulajdonosoknak a külön tulajdonhoz kötődő jogait ne korlátozzák, ne vonhassák el. Ezért javaslom továbbra is, hogy ilyen módon kerüljön rögzítésre a törvényszöveg szintjén, normatív módon, hogy a külön tulajdon esetében nincsen lehetőség e törvény alapján, hogy a tulajdonost megillető jogokat más gyakorolja. Természetesen más törvény alapján a tulajdonos adhat meghatalmazást, megbízást a jogai vonatkozásában.
A másik ilyen elvi kérdés, ami az egész törvényen is keresztülhúzódik, és a 22. számú, illetve a 88. ajánlási számhoz fűződő javaslatomhoz kapcsolnám, úgy fogalmaznám meg, hogy nem dőlt el ebben a törvényben sem, hogy ez továbbra is egy osztatlan közös tulajdon polgári jogi szabályozási körébe eső jogszabályi megoldást követ majd, illetve erősen ebbe az irányba tendál, és nem dőlt el, hogy inkább egy társasági jogi konstrukció keretében fog tovább működni.
Úgy gondolom, hogy a társasházak működőképességének, működési biztonságának inkább az általam a gazdasági társaságokra vagy a társasági formára emlékeztető megoldásai volnának szükségesek. Ez semmiféle jogi gondot nem vet fel a tekintetben, hogy aki akar, az ne tudna élni a jogával. Nem vélem úgy, hogy visszamenőleges jogalkotási problémába ütköznénk, hiszen számos példa van a társasági jog területén is a vonatkozásban, hogy már életben lévő szabályozást a jövőre vonatkozóan utóbb másképpen szabályoznak, adott esetben szigorúbban, adott esetben enyhébben.
Úgy gondolom, hogy általánosságban van egy kívánalom, hogy szűnjön meg a társasházakban a konszenzuskényszer, ha lehet, minden esetben ez kerüljön feltörésre, és különféle más, a jelen törvényjavaslatban is többféle szavazati arány előírása lehetséges; lehet generális, és lehet ilyen felszabdalt módon. Látva egy bizonyos ellenállást akár az előterjesztő, akár más szemlélők részéről a generális feltörés irányába, a 22-esben azt javasoltam, hogy különösen lakóépületek esetén - ugye a törvény külön rögzíti, hogy a lakóépület az az épület, az a társasház a lakóépület, ahol a lakások vannak többségben -, legalább a lakóépületek esetében ez a konszenzuskényszer olyan módon kerüljön feltörésre, hogy ha háromnál több ilyen albetét van egy lakóépületben, akkor az adott kérdések eldöntéséhez ne legyen elég egy tulajdonos, hanem legalább még egy tulajdonos legyen, és ez megakadályozza a kisebbségi jogok visszájára fordítását, ugyanakkor oldja azt a konszenzuskényszert, ami az egyhangú döntésből adódik. Még egyszer jelzem tehát, hogy védi a lakóépületek esetében a kisebbségi jogokat azzal, hogy az egyébként egymagában is többségi szavazattal rendelkező tulajdonos egymaga eldönthessen egy kérdést.
Természetesen ennek egy másik típusú megjelenítése a 88. módosító indítvány, amely kapcsolatban a 3/2. §-sal... - a módosító indítvány a 21. § (1) bekezdésére vonatkozik. Hogyha a törvény kimondja az egyik helyen, hogy valamely döntés meghozatalához, jelesül az olyan közös helyiségnél, ahol műszakilag alkalmas módon külön tulajdont lehet kialakítani, azt a társasház értékesítheti, és ehhez csak kétharmados döntés kell, ott a 21. § (1) bekezdésben legyünk már annyira józanok, hogy ne kössük konszenzushoz az építési engedély megszerzésének a jogosultságát. Hiszen milyen módszer az, hogy megvehesse a tulajdonosközösség kétharmadának döntésével, de építési engedélyt, tehát valójában a hasznosítás lehetőségét, azt már csak konszenzussal. Tehát adott esetben akár egy ellenző ellenében sem tudja elképzeléseit megvalósítani.
Úgy gondolom, hogy a módosító indítványok tehát alapvetően két elvi sémát érintenek. Azt javaslom, hogy az előterjesztő is gondolja át ezeket az indítványokat, és képviselőtársaim is támogassák. Azt tudom jelezni, hogy én magam is szeretnék olyan módosító és kapcsolódó módosító indítványokat e tárgyban támogatni, amelyek ennek a konszenzuskényszernek az oldására törekszenek.
Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban. - Pettkó András tapsol.)
