KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Örülünk annak, hogy alapos előkészítő munka után sorra kerül a közbeszerzési törvény tárgyalása, hiszen ily módon is ráirányul a figyelem a közbeszerzés fontosságára.
2002-ben 805 milliárd forintot érintett a közbeszerzési törvény használata, és azt kell mondanom, hogy ez bizony lényegesen több is lehetett volna, például akkor, ha az autópálya-építéseket a közbeszerzési törvény érvényesítésén keresztül végezteti el az előző kormány, vagy például mielőtt a Millenáris Városközpont vagy a Budapest Sportaréna építésére sor kerül, a hatályos közbeszerzési törvényt annak megfelelően módosítjuk, hogy erre is kiterjeszthetővé tegyük a közbeszerzési törvény alkalmazását. 805 milliárd forint volt 2002-ben, és azt kell látni, hogy 2004-ben ez az összeg lényegesen magasabb lesz, figyelemmel az európai uniós források igénybevételére is.
Nem olyan régen a költségvetési vitában élénken foglalkoztunk a közbeszerzési törvény szükségességével, és bizony azt kell mondjam, sajnálatosnak tartottam akkor is, hogy többen - főleg ellenzéki oldalon - a verseny szubjektív befolyásolásának fontossága mellett érveltek még mindig, és egyébként a bizottsági megszólalásokból is Papcsák képviselőtársam prezentációjában bizony az a kétarcúság jön elő, hogy legyen tisztességes európai uniós közbeszerzési szabályozás, de ugyanakkor valamilyen preferenciákat mégiscsak adjunk, ami szubjektív módon biztosítja az általunk kiválasztott piaci szereplők helyzetbe hozását. Ez a törvény erre is hathatós választ ad.
Ebből kifolyólag is azt lehet mondani, hogy ma nem kevesen tekintenek a közbeszerzési törvényre mint egy szükséges rosszra. Lassúnak, nehézkesnek ítélik a törvény alkalmazását, és persze van egy nagyon fontos szempont, amire burkoltan utalt Papcsák képviselő úr is, hogy nem biztos, hogy az előre kiszemelt ajánlattevő lesz éppen a nyertes.
Nos, mi abból indulunk ki, hogy a közbeszerzési törvény fejlesztésével, az új törvényjavaslattal még átláthatóbb, nyilvánosabb, ellenőrzöttebb lesz a közpénz, közvagyon felhasználása, úgy, ahogy erre az államtitkár úr is utalt, de ezt csak az egyik nagyon fontos szempontnak tartjuk. A másik, kiemelten fontos szempont, amire a gazdasági bizottság előadója utalt, hogy a versenyfeltételeket javítja. Tisztább, világosabb versenyfeltételeket fog teremteni.
A közbeszerzési törvény, általában a közbeszerzések alkalmazása, úgy gondolom, a Medgyessy-kormány idején került ismét meglehetősen előtérbe. Ennyire ez a kérdés, a közpénz felhasználása, a közvagyon kezelése soha nem volt előtérben. Igaz, 1995-ben - szeretném emlékeztetni képviselőtársaimat - nagyon jelentős lépéseket tettünk a tisztább közélet irányába. Csak három nagyon fontos intézkedést szeretnék feleleveníteni. Egyrészt akkor megalkottuk a kincstári rendszert, takarékossági intézkedéseket léptettünk életbe, és '95-ben alkotta meg az Országgyűlés az első közbeszerzési törvényt.
2002-2003-ban hasonló lépésekre szánta el magát a kormány - üvegzsebtörvény párhuzamban a kincstári rendszerrel -, most a költségvetési törvény jelentős államigazgatási takarékossági lépéseket határozott el, és most itt van az új, fejlesztett közbeszerzési törvény. Közös sajátossága ennek a két esztendőnek az, hogy az állam hatékonyabb gazdálkodása irányába tett összehangolt lépésekről beszélhetünk, és 1995-öt követően - e három nagyon fontos intézkedés következtében is - nagyon jelentősen növekedett az ország versenyképessége, és tudjuk, hogy 2000-ig tartó jelentős gazdasági növekedés indult el. Azt remélem, hogy a 2003-as intézkedéseink hasonló következményeket tudnak generálni.
(8.50)
Ami a hatályos közbeszerzési törvényt illeti: azt lehet mondani, hogy a ma hatályos törvény is tulajdonképpen működőképes. Azt is tudjuk, az államtitkár úr is az expozéjában utalt arra, hogy a végrehajtásnak vannak hibái, és nekünk arra kell a hangsúlyt helyezni, hogy ezeket a hibákat felismerjük, és túl a hibákon a sajátos okokat is megpróbáljuk megfejteni.
Négy csoportba tudnám sorolni azokat az okokat, amelyek egy hibás végrehajtását eredményezték eddig a törvénynek. Először is a rossz szemlélet, erre utaltam, nem akarok itt most ismét visszautalni az első néhány mondatomra; tehát van egy olyan rossz szemlélet, amely szükséges rossznak ítéli a közbeszerzési törvényt.
A másik jelentős ok, hogy bizony van nem kevés olyan érdekelt, aki képes hatékonyan érvényesíteni a saját érdekét. Ez döntően ajánlattevői oldalról érhető tetten. Ajánlatkérői oldalon is tapasztalhatjuk azt, hogy bizony, egyesek ellenérdekeltek az átláthatósággal szemben. Az is tapasztalatunk, és ez a negyedik oka a rossz végrehajtásnak, hogy bizony, nem kevesen felkészületlenül vágnak neki egy-egy közbeszerzési eljárásnak.
Ezek után nézzük azt, hogy ezek az okok milyen hibákat eredményeztek. Erről nem akarok hosszasan értekezni, de azért mégiscsak meg kell néhány ilyen hibát jeleníteni. Nem egy alkalommal lehetett azt tapasztalni, és a napokban többek között erről is folyik a vita a sajtón keresztül, hogy célzott kiírásokat fogalmaznak meg az ajánlatkérők, vagyis úgy írnak ki, mondjuk, egy gépkocsitendert, hogy annak egészen pontosan egy gépkocsitípusnak stimmel, felel meg, mondjuk, a keréktávolsága. Nyilván, ha egy meghatározott adat kerül így rögzítésre, akkor nagyon nehéz versenyről beszélni. Államtitkár úr is utalt arra, hogy bizony sokszor irreális kötelezettségvállalásokat írnak le az ajánlattevők. Ez persze akkor tud az értékelési rendszerben érvényesülni, ha egy torz értékelési rendszer kapcsolódik ehhez a dologhoz.
Tapasztalhatjuk azt is, hogy bizony előfordulhatnak olyan esetek, hogy a pályázók már előzetesen megegyeznek, és a Versenyhivatalnak okoznak komoly fejtörést, hogyan lehet valamilyen módon ezt a hibát felfejteni és nyilvánosságra hozni.
Egy következő ilyen tapasztalatunk, hogy adott esetben szépen lefut a közbeszerzési eljárás, rögzítik a szerződési feltételeket, majd miután már szerződtek - a pályázat után -, bizonyos szerződési feltételeket - volt már olyan eset - maga az ajánlatkérő kérésére próbáltak megváltoztatni.
Egy további rossz végrehajtása a törvénynek, amikor úgynevezett keretpályázatokat hirdetnek. Ilyen volt például az országimázs központos szerződések halmaza. Valamilyen célból meghirdetnek bizonyos keretpályázatokat, és utána egyedi szerződéseket erre a keretpályázatra hivatkozással kötnek, természetesen, nem azzal a tartalommal, amire egy ilyen keretpályáztatás megtörtént.
A központosított beszerzések is komoly ellentmondásokat hordoznak, főleg az egészségügy területén. A legnagyobb gond ezekkel a központosított beszerzésekkel, hogy érezhetően sokkal drágábban lehet beszerezni adott esetben a központosított beszerzésen keresztül, mint egyébként adott esetben a piacon.
Aztán olyan tapasztalatunk is van, hogy ügyvédi szerződéseken keresztül próbálják kijátszani a közbeszerzési törvényt. Ügyvédi szerződésekre közbeszerzés nélkül is lehet szert tenni, de kifejezetten csak olyan témában, amire vonatkozóan az ügyvédekről szóló törvény rögzíti, hogy mi az, amit kifejezetten ügyvédek végezhetnek. Ebbe a körbe például nem tartozik bele a beszédírás, de volt olyan tapasztalatunk, hogy elég jelentős összegekért ügyvédi szerződéseken keresztül beszédeket írattak államigazgatási vezetők.
A visszaéléseknek egy másik lehetséges mezeje a pótmunkák kérdése, amikor a szerződés után hirtelen felbukkannak a pótmunkák, és a pótmunkákon keresztül próbálják adott esetben azt a versenyelőnyt, amit közbeszerzési eljáráson keresztül az ajánlatkérő megszerzett, visszaadni az ajánlattevőnek.
Még egy utolsó hibát szeretnék felsorolni, amikor a kiírásokban elfeledkeznek arról, hogy meghatározzák az alkalmasság különböző problémáit. Kérnek ugyan referenciát, de megfelelő referenciafeltételeket az értékeléshez nem fogalmaznak meg. Ezt akkor is mondom, ha tisztában vagyok azzal, hogy az objektív meghatározása ennek az alkalmasságnak meglehetősen nehéz.
Ezek voltak a kedvezőtlen tapasztalatok, és ebből azt a következtetést kell és szükséges levonni, hogy bizony a törvény újraírása szükséges. A mi megítélésünk szerint a közbeszerzési törvény megváltoztatásával és a következetes érvényre juttatásával egy új helyzetet lehet teremteni a piacon.
Mire van szükség ahhoz, hogy következetesen tudjuk érvényre juttatni a törvényt? Mindenekelőtt világos, egyértelmű kiírásokra; másodsorban áttekinthető értékelési rendszerre. Szükség van arra, hogy az eredmény gyors közzététele megvalósuljon, és a vitákat gyorsan lehessen rendezni. Továbbá nagy szükség van arra, hogy a szerződés teljesítésének szoros ellenőrzése megvalósuljon. Áttanulmányozva a benyújtott törvényjavaslatot, megállapítható, az új törvény változásai képesek elősegíteni a fenti célok megvalósítását.
Nyilván a változásokról nehéz 25 perces keretben beszélni, és itt többen, a bizottsági előadók is szóltak a leglényegesebb változásokról, államtitkár úr szintúgy, ezért én főleg azokat a változásokat szeretném kiemelni, amelyek abból a szempontból lényegesek, hogy a hibákra gyógyírt mutatnak.
Szeretném azzal kezdeni, hogy az új törvény - a jogharmonizációs követelményekre is tekintettel - a hatályos szabályozásnál differenciáltabb szabályozási megközelítést követ, egyrészt az értékhatárok, másrészt az ajánlatkérők, illetve a beszerzési tárgyak szerinti eljárási szabályok tekintetében. Erről részletesen szólt az államtitkár úr.
Miközben pontosan meghatározásra, felsorolásra kerülnek a törvény hatálya alá tartozó szervezetek, aközben a törvény kijátszásának megelőzése céljából bevezetésre kerülnek olyan átfogó kategóriák, keret jellegű szabályok, amelyek magukba foglalják mindazokat a szervezeteket, amelyek közpénzzel gazdálkodnak. Ebből a szempontból továbbfejleszti a közbeszerzési törvény az üvegzsebtörvényben megalkotott közjogi szervezet fogalmát, másrészt egy olyan generális, átfogó jellegű szabály is megalkotásra kerül, amely hozzásegít ahhoz bennünket, hogy egyértelműen lehessen definiálni a közbeszerzés hatálya alá tartozó szervezeteket.
A szocialista frakció egyetért a kivételek szűkítésével, amely nem jelenti a működés rugalmatlanságát. Kiemelten kell szólni az átláthatóságot erősítő szabályokról, arról, hogy üdvözöljük azt, hogy a közbeszerzési eljárásnak minden mozzanatát írásban kell rögzíteni.
Örülünk annak, hogy 2005-től kötelezővé válik év elején az éves beszerzési terv elkészítése. Fontos az, hogy kötelezővé teszi a törvény a közbeszerzési szabályzatok készítését. Az is örvendetes, hogy pontosabbá teszi a törvény az összeférhetetlenségi szabályokat; az, hogy bővül a közzétételi kötelezettség. Erősíti a törvény a megkötött szerződések teljesítésének indokolatlan, utólagos módosításának az ellenőrzését.
(9.00)
Jó az, hogy kezeli az irreális kötelezettségvállalásokat tartalmazó ajánlatokkal összefüggő gyakorlati problémákat. Az is örvendetes, hogy előírja hivatalos közbeszerzési szakértő, tanácsadó bevonását a közbeszerzési eljárásokba.
Fontosnak tartjuk, hogy korszerűsödik a jogorvoslati rendszer, a békéltetés intézménye mint egy alternatív vitarendezési fórum jelenik meg, és azt kiemelten fontosnak tartjuk, hogy az Állami Számvevőszék, a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal, az Államkincstár és a támogatást nyújtó szervezetek eljárást kezdeményezhetnek a Közbeszerzési Döntőbizottságnál.
Arról is szeretnék szólni, hogy nagyon fontos dolog az, hogy új törvényt alkotunk, hogy megpróbáljuk érvényesíteni majd a gyakorlatban a közbeszerzési törvényt, viszont úgy ítélem meg, hogy a közbeszerzési törvényen túlmutató teendők is megfogalmazódnak, éppen a közbeszerzési törvény érvényesítésével kapcsolatban.
Az egyik ilyen kérdés az ellenőrzés erősítése. Meggyőződésem, hogy eddig is sokkal jobban érvényesülhetett volna a közbeszerzési törvény, ha a különböző államigazgatási, önkormányzati szerveknél a folyamatba épített ellenőrzés erősebb lett volna. Éppen ezért a kormány stratégiájának megfelelően ezt a folyamatba épített ellenőrzést sokkal jobban kell erősíteni.
Nagy szükség van arra, hogy az oktatás színvonalát emeljük, bővítsük. Nagyon fontosnak tartom azt, hogy az utóellenőrzésre sokkal nagyobb hangsúlyt helyezzünk a jövőben, és ez nem közbeszerzési törvény kérdése, hanem ez annak a kérdése, hogy azok a felelős vezetők, akikre rábízza az államigazgatás az adófizetők pénzének az elköltését, képesek-e felnőni a feladatukhoz, és képesek-e utólag is visszatekinteni. Itt szeretném felhívni az ellenzéki képviselők figyelmét, hogy nagyon fontos az, hogy bizonyos időközönként visszatekintsünk a múltra, és bizonyos utóellenőrzéseket végezzünk el.
Végül, a közbeszerzésen túlmutató feladatnak tartom általában a beszerzési kultúra színvonalának emelését. Ehhez persze hozzá lehet sorolni az oktatás színvonalának emelését, de nemcsak ezt értem bele, hanem megnézni azt, hogy milyen döntéstámogató, informatikai, egyéb rendszerek alkalmazásával érhető el az, hogy sokkal objektívebb döntéshozatalra kerülhessen sor.
Tisztelt Ház! Egy érdekes ellentmondásra szeretném felhívni a figyelmet. Maga az indokolás is utal arra, a törvény indokolása, hogy az állam a közbeszerzésen keresztül képes tulajdonképpen a leghatékonyabban befolyásolni a piacot, és ahogy rámutattam arra, hogy milyen nagyságrendet érint ma már a közbeszerzési törvény érvényesítése, úgy lehet látni, hogy az állam egyre nagyobb piacbefolyásoló képességgel rendelkezik.
Államtitkár úr is utalt arra, hogy ezen a befolyásoló szerepén keresztül képes az állam többek között a korrupció ellen is egy hatékony fellépésre. Az az érdekessége ennek a történetnek, hogy miközben a közbeszerzés egy nagyon hatékony eszköze a korrupció elleni küzdelemnek, mégis sokszor a közbeszerzést lengi körül a korrupció szele.
Ebből az ellentmondásból kiindulva mégis azt mondhatjuk, hogy ugyan annak valószínűsége, hogy cselekedetünk véget vet a korrupciónak, kicsi, de ez nem ment fel bennünket az alól, hogy azt tegyük, ami a közösség legelemibb érdekét szolgálja.
A szocialista frakció ennek szellemében is maximálisan támogatja az új közbeszerzési törvény elfogadását, és arra kérem ellenzéki képviselőtársaimat is, hogy a bizottsági üléseken érzékelhető tartózkodó álláspontjukat fordítsák át támogató álláspontra.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
