DR. EÖRSI MÁTYÁS
DR. EÖRSI MÁTYÁS
DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A rendszerváltás óta nem volt olyan kormány és nem volt olyan parlament, amely ne nyúlt volna hozzá a munka törvénykönyvéhez, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy amennyire képességeinktől, lehetőségeinktől telik, próbáljunk meg a munkavállalók számára minél több könnyítést elérni, számukra stabilitást garantálni, hiszen a munkavállalóknak a munkahelyen kívül van egy másik életük is, és meg kívánjuk óvni a munkavállalókat attól, hogy mindent alá kelljen rendelniük - családi életüket, privát életüket - annak, hogy egy munkahelyen dolgoznak.
A rendszerváltásnak, a piacgazdaságnak egyik következménye, hogy a munkavállalók igen nagy számban érezhették és talán még érzik is magukat kiszolgáltatottnak a munkaadóknak. Valahányszor, amikor a kormányok, a parlamentek hozzá kívántak nyúlni a munka törvénykönyvéhez, akkor azt a célt is kitűzték maguk elé, hogy ezt a kiszolgáltatottságot lehetőség szerint korlátozzák vagy legalábbis ellensúlyozzák, amennyiben ez lehetséges.
Tisztelt Országgyűlés! Államtitkár úr, illetőleg a bizottsági előadók elmondták ennek a törvényjavaslatnak a tartalmát, hogy milyen területeken kíván a kormány a parlament támogatásával ilyen könnyítéseket, ilyen stabilitást és ilyen kiszolgáltatottságot való ellensúlyozást elérni. Úgyhogy nekik könnyű dolguk volt, mert ezeket mind elmondhatták. Most nem ismétlem meg mindezeket; akik figyelik a parlamenti vitát, gondolom, emlékezhetnek erre a sok intézkedésre.
Talán föltűnt a parlamenti vitát figyelők számára az, hogy ez a törvény egyike azon nagyon kevés törvényeknek, amelyek, úgy tűnik, a parlament minden pártjának a támogatását élvezik. A statisztikákból persze tudjuk, hogy vannak nagy számban törvények, amelyek nem annyira jelentősek a belpolitika szempontjából, mint a nemzetközi szerződések megerősítése, ahol sok a konszenzus, de ilyen jellegű törvény esetében a konszenzus ritka, mint a fehér holló. Örülök annak, hogy ez a konszenzus a bizottsági vitákban létrejött. Reményeim és vágyam szerint ez a parlamenti szavazás alapján is megmarad, és a parlament igen nagy arányban fogja ezt a törvényjavaslatot támogatni.
Engedjenek meg számomra egyetlenegy gondolatot, egy dilemmát, amellyel mindegyik kormánynak, illetőleg a parlamentnek szembesülnie kell, amikor a munka törvénykönyvének módosításával azt kívánja elérni, hogy a munkavállalók számára könnyítéseket érjen el, hogy stabilitást hozzon az életükbe, és a kiszolgáltatottságukat csökkentse. Ez a dilemma pedig abban foglalható össze, hogy a legtöbb esetben - hangsúlyozom, a legtöbb esetben, mert nem minden esetben -, amikor az Országgyűlés egy törvényben a munkavállalóknak ad kedvezményeket, azokat többnyire a munkaadóktól veszi el, ez pedig adott esetben, hangsúlyozom, adott esetben, az adott vállalkozás versenyképességét ronthatja. Amikor olyan helyzetbe kerülünk, hogy egyrészről a munkavállalóknak adunk valamit, amit elveszünk a munkaadóktól, és ezáltal a versenyképességet rontjuk, akkor nem biztos, hogy jól dönt az Országgyűlés, mert fontos, hogy a magyarországi vállalatok nyereségessége, versenyképessége javuljon, és ennek végső soron a munkavállalók is haszonélvezői lesznek.
Miért mondtam el ezt a dilemmát? Azért, tisztelt Országgyűlés, tisztelt képviselőtársaim, mert adott esetben az a meggyőződésünk, hogy a kormánynak sikerült azokat a megoldásokat megtalálni, amelyek egyrészről ezeket a könnyítéseket megteszik, másrészről úgy érezzük, nem okoznak versenyképességi problémát a munkaadóknak. Tehát jó szívvel mondhatjuk azt a magyarországi lakosoknak, a munkavállalóknak, hogy valamit sikerült adnunk nekik anélkül, hogy elvettünk volna bármit a munkaadóktól, és ezáltal a magyar gazdaság versenyképességét rontottuk volna. Ennek a szempontnak is a figyelembevételével tudom önöknek mondani, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége a legnagyobb örömmel és a legmélyebb meggyőződéssel támogatja ezt a törvényjavaslatot.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
