ARATÓ GERGELY
ARATÓ GERGELY
ARATÓ GERGELY (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Sajnos, a mai magyar politikai kultúrában nagyon ritka az, hogy az ellenzék egyet tud érteni akármilyen jó szándékú, jó vagy rossz törvényjavaslattal, így aztán egy törvényjavaslat sikerességét és támogatottságát nem is tudjuk lemérni önmagában azon, hogy az ellenzék viszonya milyen a törvényjavaslathoz. Az azonban rendkívüli módon árulkodó, hogy mik azok a kérdések, amiket az ellenzék kifogásol egy törvényben. Úgy látom, hogy Tóth képviselő úr hozzászólása adott számunkra eligazítást, aki mintegy kilencpercnyi idejéből több mint öt percet a törvény vélt vagy valós helyesírási hibáinak az elemzésére fordított - ami számomra azt jelenti, ezek szerint nem látta szükségesnek azt, hogy a törvény tartalmi elemeivel foglalkozzon -, majd újabb másfél percet szánt az általános kormánykritikára. Így aztán nagyon keveset tudhattunk meg arról, hogy magáról a törvényjavaslatról mi a véleménye. Ez tulajdonképpen meg is nyugtathatna minket, ha nem lett volna számos olyan hozzászólás mind a parlamenti bizottság nyílt napján, mind itt a parlamentben, amelyek valóban tartalmi kérdéseket feszegettek a törvényjavaslattal kapcsolatban, amelyekre érdemes és kell válaszolni.
Az első kérdés - és talán ez a legfontosabb, és úgy látom, ez is váltja ki a legtöbb vitát - az egycsatornás finanszírozás kérdése. Ez jó, mert ezek szerint abban mindenki egyetért, hogy helyes irány az, amit a törvényjavaslat kitűz abból a szempontból, hogy világos kereteket teremtsen jogi oldalról is a magyar sport köré, hogy helyesek azok a szándékai, amelyek a sportszervezetek önállóságát állítják vissza, és helyesek azok a szándékai, amelyek a sportegyesületeket egyenjogúsítsák - egyenjogúsítják - ezen a területen. Írhattam volna én is a törvényt; elnézést kérek az előző bakiért, belezavarodtam a mondatba.
Tisztelt Képviselőtársaim! Számos olyan eleme van a törvényjavaslatnak, amellyel, úgy látom, legalábbis a parlamentben jelen lévő, sporttal foglalkozó képviselőtársaink is egyet tudnak érteni, és én ezt jónak tartom, jó kiindulásnak tartom. Van tehát igazából egy olyan kérdés, amelyben köztünk vita van. És látni kell, hogy ez a vita nem egy felszínes kormány-ellenzék vita, hanem egy sportpolitikai vita. Azt kell mondanom, hogy ez egy jó és értelmes vita, amit folytatnunk kell itt a parlamentben, és folytatnunk kell majd a bizottsági munkában is, és valamilyen módon a parlament szabályai szerint a végén szavazással el kell döntenünk. Ez a vita pedig az egycsatornás finanszírozásról szól.
Mi azt mondjuk - hozzá kell tennem, Deutsch Tamás is ezt mondta -, hogy szükség van az egycsatornás finanszírozásra. És mi azt is mondjuk, ha tudjuk, hogy szükség van rá, akkor meg is kell csinálni. Ha pedig megcsináljuk, akkor az azt jelenti, hogy bizonyos szokásjogok sérülni fognak, merthogy eddig nem volt egycsatornás finanszírozás. Ha változtatunk, akkor az megváltoztatja a szerepeket is. Igen, az egycsatornás finanszírozás azt jelenti, hogy a szerencsejátékok bevétele nem kerül automatikusan oda a magyar sportélet egyetlen, egyébként nagyon fontos szereplőjéhez. Igen, ez azt jelenti, hogy nemcsak a Wesselényi Közalapítvány oszthat szét ilyen pénzeket. De ő is oszthat szét ilyen pénzeket. Az a hibája a mostani javaslatnak, hogy ezt nem teszi számára lehetővé. Mi is javasolni fogjuk, és gondolom, ellenzéki képviselőtársaim is, hogy ezt egy módosító javaslattal orvosoljuk. De az nem hibája a törvényjavaslatnak, hogy azt mondja, ezt a bevételt is helyezzük ki az asztalra, erről a bevételről is döntsenek a magyar sport szereplői. Ez nem hiba, ez így helyes.
(15.10)
Ez a pénz ugyanis olyan pénz, amely a magyar sport céljait szolgálja; és azt, hogy éppen adott évben, adott pillanatban melyik célra és milyen módon kell eljuttatni ezt a pénzt, ezt jobban tudják a sport szereplői, mint a törvényalkotók.
Igen, ez azt is jelenti, képviselőtársaim, hogy innen kezdve nemcsak a Wesselényi Közalapítvány szólhat bele ennek a pénznek az elosztásába, hanem a Nemzeti Szabadidősport Szövetség meg a Diáksport Szövetség is. Baj ez? Nem hiszem, hogy baj lenne.
Szerintem, az sem baj, és erről is beszéltünk, hogy nem kizárólag a Magyar Olimpia Bizottság lesz az, aki látja, hogy olimpiai felkészülésre ki milyen pénzt kap. Én azt mondtam, és ezt most tartom, az Olimpiai Bizottságnak nem kell félnie az átláthatóságtól, nem kell félnie a nyilvánosságtól, nem kell félnie attól, hogy meg kell védenie az álláspontját egy kérdésben. Látjuk, hogy ez idén is sikerült, hiszen az a bizonyos megállapodás, amiről beszéltünk, jóváhagyta azokat az elveket, amiket az Olimpiai Bizottság előterjesztett az adott finanszírozási körben.
Azt mondom tehát, hogy ez egy téves szembeállítás. Nagyon tanulságos egyébként, hogy az Olimpiai Bizottság félti a pénzét a szabadidősporttól, a szabadidősport szereplői arra kérnek törvényi garanciát, hogy ne menjen túl sok pénz a versenysportra, miközben én azt látom, két mód van arra, hogy eldöntsük ezeket a kérdéseket. Az egyik az eddigi mód, ahol kizárólag a politika döntötte el ezeket az arányokat. Utána odaadta a pénzt, csak azt, hogy mennyi pénzt ad oda, azt a politika döntött el, azt mondta, hogy ezzel a pénzzel te gazdálkodhatsz. Értem, hogy az Olimpiai Bizottságnak vagy a Wesselényi Közalapítványnak kényelmes volt, hogy kapott egy csomó pénzt, aztán nem azt csinált vele amit akart, de mindesetre onnan kezdve másnak nem volt ehhez köze, másnak nem volt beleszólása.
Csak én azt gondolom, hogy a hatékony pénzfelhasználást nem ez szolgálja, hanem az, ha igenis, miután közpénzről van szó, ez egy világos, átlátható folyamat, ez egy olyan folyamat, ahol valóban meg kell ütközni azért, hogy ezen a területen belül kinek mennyi pénz és hogyan jut. És nem úgy kell megütközni, hogy elmegyek a miniszterhez, és én vagyok jobb lobbipozícióban, hanem úgy, hogy szemtől szemben meg kell mondanom, hogy ennek a pénznek, azt gondolom, nem hozzád kell kerülni, hanem hozzám vagy valaki máshoz. Ez lehet kellemetlen helyzet, de szerintem, ez a megoldás biztosítja a legjobb és legátláthatóbb pénzfelhasználást.
Így aztán, tisztelt képviselőtársaim, ezen a területen, a nemzeti sporttanács és az egycsatornás sportfinanszírozás területén azt mondom, hogy több ma a félelem, több ma a gyanakvás, mint ami indokolt lenne, merthogy itt, tisztelt képviselőtársaim, nem a minisztériummal állnak szemben, itt nem egy olyan konfliktusról van szó, mint amit itt többen próbáltak érzékeltetni, hogy majd a miniszter úr szétosztja. Persze, mert a költségvetési törvény szabályai szerint neki kell majd a végén aláírni a papírt, de ez nem azt jelenti, hogy a miniszter osztja szét ezt a pénzt, ezt a pénzt a nemzeti sporttanács osztja szét, benne van a törvényben, tessen elolvasni. Tessen elhinni azt, hogy mi egy meghozott törvény szerint fogjuk működtetni ezt a rendszert, azért hozunk törvényt, ha nem ezt akarnánk, akkor másmilyen törvényt hoznánk.
Tehát, tisztelt képviselőtársaim, azt kérem önöktől, hogy abba az utcába ne menjünk bele, amelyik szembeállítja egymással a sport szereplőit, amelyik a diáksport szereplőit félti a versenysporttól, amelyik a szabadidősport pénzét félti az Olimpiai Bizottságtól vagy fordítva, mert ennek nincs értelme, ez nem egy hasznos vita. Ennek talán volt értelme addig, amíg itt a parlamentben kellett megnyerni a támogatást vagy a minisztériumban kellett megnyerni a támogatást, de abban a pillanatban, ha a sport szereplői maguk kerülnek döntési helyzetbe, akkor, azt hiszem, nem fog ez igazából nagy gondot okozni.
Gémesi képviselő úr még a sporttanács kapcsán két dolgot vont kétségbe: az egyik a szponzorok jelenléte, a másik pedig az önkormányzatok jelenléte. Az önkormányzatok kapcsán aligha kell a képviselő úrnak mondanom, hogy az önkormányzatok ma is jelentős többletösszegeket raknak be a magyar sportba. Azoktól az önkormányzatoktól féltjük a sportot, amelyek jóval több finanszírozást adnak oda, mint az állam? Kétszer annyi pénzt adnak ebbe az önkormányzatok. A szponzoroktól féltjük a sportot, akik nem üzleti érdekből, hanem önzetlenül támogatást adnak a magyar sportnak? Nem hiszem, hogy így lenne, képviselő úr.
Én tehát azt kérem a képviselőtársaimtól, hogy ne próbáljunk olyan feszültségeket kelteni, amik nincsenek, ne próbáljunk olyan érdekellentéteket feléleszteni vagy feleleveníteni, amelyek nincsenek. Higgyük el azt, hogy a magyar sport szereplői, azok, akik dolgoznak ezért a sportért, akik a pénzüket adják ehhez a sporthoz, képesek jó döntéseket hozni, és ezek a döntések szolgálják majd a magyar sport érdekeit.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)
