DR. WIENER GYÖRGY
DR. WIENER GYÖRGY
DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Politikai Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Előző felszólalásomban már tárgyaltam azt a kérdéskört, hogy helyes-e, s ha igen, miért felruházni az Alkotmánybíróságot azzal a joggal, hogy alkotmányossági szempontból kontrollálja, felülvizsgálja a jogegységi határozatokat. Az akkor általam elmondottakat nem kívánom megismételni, azonban Salamon László képviselőtársam felszólalása nyomán úgy ítélem meg, hogy újabb érveket kell felsorakoztatnom amellett, hogy az Alkotmánybíróság hatásköre bővüljön ki.
Az első kérdés, amelyik felmerül, az, hogy mi is tulajdonképpen az Alkotmánybíróságnak és a Legfelsőbb Bíróságnak az alkotmányos szerepköre. Ezt tisztáznunk kell ahhoz, hogy egyértelműen, helyesen, világosan állást foglaljunk az előttünk levő kérdésben.
Az Alkotmánybíróság alapvető rendeltetése nyilvánvaló: funkciója az, hogy biztosítsa az alkotmányosságot, mégpedig a magyar alkotmányos szabályozás figyelembevételével a normatív aktusok esetében; egyedi aktusokra csak kivételesen terjed ki az alkotmánybírósági hatáskör.
A Legfelsőbb Bíróság több funkcióval is rendelkezik. Ezek közül én most csak egyetlenegyet emelnék ki a jogegységi határozatokkal kapcsolatban, mégpedig azt, hogy biztosítania kell a jogalkalmazás egységességét, s ezáltal garantálnia kell az egyik legfontosabb alkotmányossági követelményt: a jogbiztonság elvét.
Tisztelt Képviselőtársaim! Láthatjuk tehát azt, hogy alapvető alkotmányos funkciók állnak vagy állhatnak itt szemben egymással. Előfordulhat az - és az egész alkotmánybírósági tevékenység is tulajdonképpen erről szól, miként ezt Salamon László képviselőtársam is elismerte -, hogy összeütközhet egymással az alkotmányosság egésze s annak egy eleme, a jogbiztonság elve. Amikor az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilvánít egy törvényt vagy más jogszabályt, akkor megszünteti ennek a jogszabálynak a további alkalmazását, és lehet, hogy több évtizedes gyakorlattal való szakítást ér el ezzel a lépésével. Amikor az Alkotmánybíróság egy jogegységi határozatot helyez hatályon kívül, mert azt alkotmányellenesnek tartja, akkor szintén az a helyzet, hogy megszakad a gyakorlatban a folytonosság, azonban nem éri a jogbiztonságot nagyobb sérelem, mint amikor jogszabályt annullál, jogszabályt semmisít meg. Ezért, tisztelt képviselőtársaim, úgy ítélem meg, hogy a jogbiztonság elvére való hivatkozás nem egy igazán erős érv akkor, amikor az Alkotmánybíróság ezen hatáskörével szemben próbálunk megfelelő, jogilag alátámasztott gondolatokat felsorakoztatni.
Vizsgálnunk kell azt is, hogy milyen az a nemzetközi környezet, amelyben a magyar alkotmányos rend majd működni fog; az Európai Unióra gondolok.
(17.20)
Látnunk kell azt, hogy ott az egyes tagállamokban hogyan viszonyulnak egymáshoz a különféle meghatározó alkotmányos intézmények, adott esetükben az alkotmánybíróság, illetőleg a legfelsőbb bíróság. Jelzem, hogy ez a kérdéskör a tagállamok egy jelentős részében ott sem tisztázott. Ha kézbe vesszük az európai alkotmánybíróságok 13. konferenciájának egy jelentését - ezt a konferenciát 2002. május 14-16. között Brüsszelben tartották -, akkor ebből a jelentésből láthatjuk, hogy országonként eltérőek a megoldások, a probléma viszont szinte mindenhol ugyanaz.
A jelentésből egyértelműen kitűnik, hogy például az olaszok megoldása nem áll távol attól, amit a magyar Alkotmánybíróság az általam korábban már említett 38/1993-as alkotmánybírósági határozatának indoklásában megfogalmazott. Az olasz gyakorlat ugyanis lehetővé teszi azt, hogy az értelmezést - a jogszabálynak a bíróság által adott értelmezését - korrigálja alkotmánybíróság, mégpedig annak érdekében, hogy a jogszabályt az alkotmány előírásainak megfelelően alkalmazzák, s ezáltal ki nem mondva valójában az ottani legfelsőbb bíróságnak az ottani - nem így nevezik - jogegységi határozatával szembeni eljárásra nyílik lehetőség. Nem mondja ki ugyan sem az olasz alkotmány, sem az alkotmánybíróságról szóló törvény azt, hogy az ottani, a mi jogegységi határozatunknak megfelelő intézménnyel szemben fennáll egy felülvizsgálati jogkör, de a korrekciós jogkör lehetőségként rendelkezésére áll az alkotmánybíróságnak, ha ténylegesen alkalmazzák a jogszabályt, tehát élő jogról van szó. Amennyiben a jogszabályt ténylegesen nem alkalmazzák, tehát nem lehet egyfajta élő jogra alapozni, abban az esetben pedig egy úgynevezett adaptív elfogadó rendelkezés, szabályozás lehetősége áll fenn az alkotmánybíróság számára. Mind a két intézmény - mint előbb már említettem - tulajdonképpen indirekt módon, az ottani jogegységi határozatnak megfelelő jogintézménnyel szembeni alkotmányossági kontrollt garantálja.
A másik ország, amelyre a jelentés hivatkozik, a portugál alkotmánybíróság tevékenysége. Az ottani alkotmánybírósági törvény lehetőséget biztosít arra, hogy ne csak magát a jogszabályokat, hanem azoknak a bíróságok által adott értelmezését is kontrollálja az alkotmánybíróság. Igaz, Portugáliában a megoldás nem azonos a magyaréval, ott az alkotmánybíróság az egész bírósági szervezetrendszer csúcsán áll. Rögtön meg kell azonban jegyeznem azt, hogy nem szükségképpen kell az alkotmánybíróságnak bármiféle szervezetrendszer csúcsán állnia ahhoz, hogy az alkotmányosság követelményét érvényesíteni lehessen.
A harmadik érvem az lenne, hogy amennyiben az Alkotmánybíróság számára egy ilyen jogosítványt biztosítunk, akkor a mai megoldásokkal ellentétben - mint erre egyébként korábbi felszólalásomban már utaltam - egy egyértelmű helyzet alakulna ki. Tekintsük csak át nagyon röviden, hogy milyen elvi modellek állnak rendelkezésünkre! Ezt részben Salamon László képviselőtársam is megtette. Az egyik lehetőség az, hogy magát a jogszabályt, amelyen alapul a jogegységi határozat, az Alkotmánybíróság megsemmisíti, még akkor is, ha a jogszabály önmagában véve nem alkotmányellenes. Ez - mint korábban már említettem - a jogrendszer kíméletének, kímélésének elvével ellentétben áll. A második lehetőség az, hogy megszabja a jogszabály alkalmazásánál irányadó alkotmányossági követelményt - ez a lehetősége az Alkotmánybíróságnak ma is fennáll a 38/1993-as alkotmánybírósági határozat alapján -, ilyenkor azonban, mint már jeleztem, egyfajta konkuráló viszony jön létre a jogegységi határozat, illetőleg az Alkotmánybíróság által megszabott alkalmazási követelmények között. A harmadik lehetőség az, amit a törvényjavaslat tartalmaz, hogy megállapítja az Alkotmánybíróság a jogegységi határozat alkotmányellenességét, de magának a Legfelsőbb Bíróságnak kell 30 napon belül a döntést végül is meghoznia. A negyedik lehetőség pedig az volna - ez lenne egyébként a legtisztább, de ez nem tükrözne egy kompromisszumot a két magas testület között -, hogy közvetlenül, direkt módom semmisítse meg az Alkotmánybíróság a jogegységi határozatot.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő törvényjavaslat a harmadik megoldást tartalmazza. Ez a megoldás egyfajta áthidaló kompromisszum. Meg kell jegyeznem, hogy természetesen ez lényegét tekintve a negyedik konstrukcióval azonos. A lényeg azonban nem az, hogy mennyire csomagolja be az Alkotmánybíróság álláspontját, hanem az, hogy érvényesíteni tudja az alkotmányossági követelményeket. S amennyiben világosan látjuk azt, hogy a jogegységi határozatok normafunkcióval rendelkeznek, akkor ennek a követelménynek - mit erre korábban már utaltam - érvényesülnie kell.
Kétségtelen, hogy a jogegységi határozat egy szempontból különbözik az állami irányítás egyéb jogi eszközeinek többi formájától, melyeket egyébként a jogegységi határozattal ellentétben a jogalkotási törvény intézményesít, mégpedig abban, hogy sui generis módon jogegységi határozat nem születhet, míg az állami irányítás egyéb jogi eszközei lehetnek sui generis jogforrások, például egy országgyűlési határozat, például egy feladatmeghatározó kormányhatározat és így tovább. Megítélésem szerint azonban egy különbség nem ad alapot arra, hogy a jogegységi határozatokat az alkotmányossági kontroll alól kivonjuk. Alapvető követelmény az átfogó alkotmányosság, s a jogbiztonság követelményét ezzel összhangban kell értelmezzük, miként egyébként a normatív aktusok megsemmisítése esetében is.
Köszönöm a figyelmet. (Dr. Hankó Faragó Miklós tapsol.)
