PETTKÓ ANDRÁS
PETTKÓ ANDRÁS
PETTKÓ ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Engedjék meg, hogy a szokásos üdvözlések mellett egy új köszöntéssel is szóljak a hallgatósághoz. Ez így hangzik: Tisztelt Netpolgárok! Úgy gondolom, meg kell ismerkednünk ezzel a fogalommal. Talán nem szükséges hangsúlyoznom, hiszen nyilvánvaló, hogy a netpolgár kifejezés hallatán ma már nem valamiféle kyborg-szerű űrlényeket képzelünk magunk elé, hanem azokat az embereket, akikkel találkozunk ismerőseinknél, családunkban, munkahelyünkön, egyszóval mindenütt a környezetünkben. Ők ülnek a monitorok előtt, akár naponta nyolc-tíz órát is, ők tanulnak, dolgoznak, alkotnak a számítógéppel, és ők azok, akik az infotechnikai együtthaladásunkat a világgal biztosítják. Így is fogalmazhatunk, hogy megjelent a társadalmi térképen egy vadonatúj kategória: az internetezők közössége. Többek között miattuk van szükség arra a törvényre, amelyet most tárgyalunk.
A törvényjavaslat benyújtása alkalmával az előterjesztők nevében az IHM államtitkára azt nyilatkozta: “a törvény csupán az alapjait teremti meg az információs társadalomnak, azaz nem mindenható.” Ehhez annyit tennék hozzá, hogy nem is várunk mindenható rendelkezéseket, de azt joggal elvárjuk, hogy a népképviseleti Országgyűlés felügyelete alatt működő minisztérium ne csak keretekben és alapokban gondolkozzon, hanem emberekben és fogyasztókban, számítástechnikai felhasználókban, ahogy az elején mondtam: a netpolgárokban, a netpolgárok igényeiben és szükségleteiben. A Magyar Demokrata Fórum azt tartja a törvényjavaslat két legfontosabb kérdésének, vajon a hatálybalépéssel elősegítjük-e az informatikai infrastruktúra fejlődésének felgyorsítását, illetve tudjuk-e ösztönözni a piacot megfizethető árú internetszolgáltatások bevezetésére, állandósítására. Ugyanis ez érdekli az embereket, a célként megjelölt információs társadalom lényege a működő hálózat és a mérsékelt elismert ár.
A törvényjavaslat általános indoklása ezt így fogalmazza meg: “A törvény célja, hogy biztosítsa a hírközlési szolgáltatások mint közérdekű szolgáltatások elérhetőségét.” Véleményem szerint is a telematikai lehetőségek kialakítása, bővítése, társadalmi elérhetősége közérdek. Ennek megfelelően alapvető kormányzati feladat az információs bázisszükséglet meghatározása, az információs közművek tervezése, felépítése. Hiszen nyilvánvaló és valamennyien közvetlenül is tapasztaljuk, hogy az információ és a tudás kezdődő évezredünk vezető erőforrásait képezik. Megtaláljuk-e ezeket a rejtett tartalékokat? Tudunk-e élni a nagy befektetések és fejlesztések nyomán megteremtett esélyekkel? Ez a nagy kérdés, és ennek függvényében kell vizsgálnunk a törvényjavaslat szövegét és szellemét.
Elöljáróban annyit kell elmondani, hogy alighanem az utóbbi évek egyik leghosszabb terjedelmű törvényjavaslatáról van szó. Oldalszázakon 118 szakasz tárgyalja a rendelkezéseket. Az anyag testességét minden kormányzati, illetve szakmai előkészületi fórum keményen kritizálta. Hangsúlyozni szeretném, hogy ez a törvényjavaslat nem tudja orvosolni - igaz, nem is ez a közvetlen célja - a hazai internetezés makacs betegségeit. Az on-line szolgáltatások drágák, az internet-hozzáférés költségei messze meghaladják az európai átlagot. A számítógépek és a hozzá tartozó perifériák megfizethetetlenül sokba kerülnek. Egy sor technikai eszköz olcsóbbá válik, szinte ingyen adják, mint például a mobiltelefonokat, de az asztali és noteszgépek árai nem csökkennek, a szoftverek pedig egyenesen drágulnak. Továbbra is hiányzik a hasznos magyar tartalom, az on-line szolgáltatások nem piacképesek, vagy nincs hitelük, mint például az elektronikus ügyintézésnek. Sajnos messze vagyunk még az e-közigazgatástól, az e-kormányzástól és az e-kereskedelemtől. Mindez együttesen azt eredményezi, hogy az internet elterjedése meg sem közelíti a kívánt és tervezett mértéket. Folyamatosan maradunk le Európától, de most már a környező országoktól is. Arányaiban tekintve a fejlődés adatait, ezek már Szlovákiában és Romániában is jobbak. Ha pedig ez a helyzet - és nagyon rossz a helyzet a szakma és a vállalkozói szövetségek szerint is -, akkor talán jogos a kérdés: mi szükség van erre a végtelenül hosszú rendelkezésgyűjteményre? Mit lehet egy új törvénnyel elérni, ha nincs igazi fejlődés, ha azt látjuk, hogy az információs társadalom előnyei és értékei nemhogy közelednének, hanem egyre inkább a távoli jövőbe vesznek?
Óhatatlanul az merül fel bennem: nem valami pótcselekvésről van itt szó? Nem az a valóság, hogy a kormány kezdeményezései rendre kudarcba fulladnak - lásd Sulinet, munkavállalói PC-program, közháló -, és a sikertelenség nyomására az új minisztérium konkrét tettek helyett valami adminisztrációs csinnadrattát akar csinálni? Azért is kérdezem, mert hiszen még kétéves sincs az első hírközlési törvény. És most rögtön egy újat kellett alkotni? Biztos, hogy helyes ez? Nem érte volna meg a régit kis energiával kijavítani, ha szükséges, és a valódi tenni akarást igazi tettekben kamatoztatni? Tehát csak kérdezem: nem lett volna-e helyesebb először látható eredményeket produkálni, és utána belefogni a szabályozásba? Csak néhány egyszerű kérdés. Nőtt az internetezők tábora? Nem nőtt, csak átrendeződtek az arányok, a gyakorlott internetezők széles sávra váltottak. Sokkal több a számítógép otthon a családokban? Nincs több. Van magyar tartalom? Nincs. Olcsóbb lett az internet, nagyobb lett a sávszélesség? Itt is csak a “nem”-eket tudom mondani.
Akkor minek ez a hosszú törvényszöveg? Valakik lobbiztak érte, valakiknek fontos volt? A magyar fogyasztónak, a jelenlegi és a jövőbeni hálózati polgároknak biztos nem. Ne kerteljünk! Ki kell mondani: számunkra az egész törvényi indoklás mögött csak a piaci pofozkodás látható, nemzetközi mamutcégek Forma-1-es száguldozása, amelynek a költségeit nekünk, reális internetszolgáltatásra áhítozóknak kell megfizetnünk. Úgy gondolom, a kormánytól kézzelfogható eredményeket várnak el a választók, különösen az ilyen jövőérzékeny témában, mint az internetgazdaság. A törvénykezési akciózás ezt nem helyettesítheti.
A konkrét előterjesztésre térve úgy látom, három alapvető célt igyekszik a tervezet elősegíteni: az európai uniós jogharmonizáció megvalósítását, az internet minél nagyobb mértékű elterjesztését, az erősebb fogyasztóvédelem kialakítását. Ezek olyan témakörök, amelyek megfelelő törvényalkotói munka eredményeként meghatározhatják az információs társadalom kereteit, illetve alapszabályait. Röviden szeretnék kiemelni néhány gondolatot.
Elsősorban is hangsúlyozom, egyetértünk azzal, hogy az új törvény egyik legfontosabb célja lebontani a valódi verseny akadályait és kiépíteni az eddigieknél hatékonyabb fogyasztóvédelmi eszközrendszerét. Így két oldalról is kibontakozhat az a reguláció, amely a Magyar Demokrata Fórum számára egyedül fontos, az, hogy az állampolgárok hogyan kapcsolódhatnak be egyszerűen és eredményorientáltan az információs társadalom ígéretes folyamataiba. Mi a jó az állampolgároknak? Ezt az egyszerű kérdést tesszük fel, és ennek szellemében vizsgáljuk a törvényjavaslatot.
Mi a jó az állampolgároknak? - kérdezzük. Az biztos nem jó, hogy az oly sokszor megígért számhordozhatóság intézménye tovább késik, és csak részlegesen valósul meg az előterjesztés alapján. A vezetékes számhordozhatóság 2004. január 1-jére, a mobil számhordozhatóság pedig a jövő év május 1-jére kell hogy elérhetővé váljon. Ezek az időpontok jelentős csúszásokat jelentenek, pedig többször kaptunk már ígéreteket az ez évi bevezetésre.
Mi a jó az állampolgároknak? - kérdezzük ismét. Az bizonyosan nem, hogy a leendő törvény erős hatósági jogosítványokat ad a Hírközlési Felügyelet utódjának, a nemzeti hírközlési hatóságnak. A hatóság legfontosabb döntéshozó szerve a tanács lesz, amelynek tagjait a miniszter nevezi ki és hívja vissza. Ez a kinevezési gyakorlat nem garantálja független, pártatlan szakmai döntések előkészítését és meghozatalát. Ez az újítás arra jó, hogy felállítsa a jelenlegi elnököt, töredékére rövidítve eredeti megbízatásának idejét. Ez a demokrácia, a kiszámítható hatósági felügyelet? Szerintünk nem. Így a törvényjavaslat ezen paragrafusait nem támogatjuk.
A törvényjavaslat új funkciót is alkot, megbízást kap egy panaszkezelő szakember, vagyis munkába áll a hírközlési fogyasztói jogok képviselője. Az ő felelőssége lesz a közvetítés a fogyasztók és a másik fél, tehát a hatóság, illetve az ágazati irányítás között. A tisztségviselőt a HÍF helyére lépő nemzeti hírközlési hatóság elnöke nevezi ki. Ez az elképzelés nyilvánvalóan illik az ombudsmani rendszer itthoni, csak most érlelődő hagyományaiba, de erősen kérdéses, mennyire lesz hatékony ez a személy, illetve az őt segítő apparátus. Lehet, hogy az állampolgároknak az lenne a jó, ha maradna a megszokott panasziroda vagy a már használatba került ügyfélszolgálati iroda elnevezés? Ugyanis így jobban értené, hogy róla van szó, nem pedig egy hírközlési jogi funkcionáriusról. Vagy azt, hogy mi a jó az állampolgároknak, nem kérdezték az előkészítők, csak arra voltak tekintettel, hogy szolgaian átvegyenek már használatba vett, jól hangzó európai címeket? Látszólagos szakmaiságnak tartjuk az erőltetett formációkat. Az MDF szerint a hazai hagyományokat kell elsősorban figyelembe venni a fogyasztói érdekvédelem helyzetbe hozása érdekében.
Az elmondottakból is kitűnik, nem a biztosi intézmény feladat- és jogkörét kritizáljuk, sőt alapvetően egyetértünk a megfogalmazott célokkal és tevékenységi körrel.
(11.30)
Azt kifogásoljuk, hogy talán nem elég világos az elnevezés, ezért éppen a lehetséges ügyfelek, a reklamálók és a kárvallottak, akikért az intézmény létrejött, éppen ők nem fogják igénybe venni a felkínált jogsegélyi lehetőséget.
A fogyasztói érdekvédelem garanciái - bár központi kérdésként kezeli a törvény indokolása - a törvény szövegében végül is igencsak féloldalasan lettek meghatározva, ugyanis a civil fogyasztóvédelem egész egyszerűen kimaradt a szövegből. Ez annál is inkább megdöbbentő és drámai hiányosság, hiszen éppen az informatika vonzáskörzetében épültek ki a legtudatosabb érdekvédő csoportok, szakmai és etikai szervezetek. A törvényjavaslat semmiféle mozgásteret nem biztosít az önkéntes infoorganizációknak. Sajnálatos, hogy ez már tendencia, hiszen az előző, 2001-ben elfogadott egységes hírközlési törvény sem vett tudomást a civilekről.
A Magyar Demokrata Fórum rendkívül átgondolatlannak tartja azt a fogyasztóvédelmet, amely a rituálé szintjén szajkózza a jogok érvényesítésének lehetőségeit, ugyanakkor nem biztosít olyan garanciális elemeket, mint a polgári kezdeményezések véleménynyilvánító és ellenőrző joga. Véleményem szerint a törvényjavaslat elgondolkoztató gyengéje, hogy az EU szellemétől eltérően minden fogyasztóvédelmi probléma megoldását a hivatalokra testálja. Úgy tűnik, és ez derül ki az előttünk lévő szövegből, hogy a miniszteriális és egyéb döntéshozó adminisztrációk nem számítanak igazán a civil szférára.
A fogyasztóvédelem mellett a telekommunikációs kiszolgáltatottság csökkentése, illetve megakadályozása is fontos kérdés. Ide kapcsolódik az a törvényalkotói szándék, amely szerint az új elektronikus hírközlési törvény módosítaná a médiatörvény egyes szakaszait. Erre azért lenne szükség, mert a kábelszolgáltatás és a műsorszórás egyre nagyobb részt vállal a televíziózás mellett az információs társadalom adatkommunikációjában is. A miniszter indoklása szerint az elmúlt két évben egyértelművé vált, hogy a magyarországi kábelhálózat gyors fejlődése ellenére a jelenleg még hatályban lévő médiatörvény meggátolja a további bővülést, a médiatörvény szerint ugyanis egy szolgáltató csak az ország területének egyhatodát fedheti le. Az előterjesztés készítői ezért azt javasolják, hogy az elektronikus hírközlési törvény keretében a médiatörvényben lévő egyhatodos szabályt helyezzék hatályon kívül. Egyúttal azt is lehetővé tennék, hogy a kábelszolgáltatást végző társaságok más távközlési szolgáltatóban is jelenhessenek meg tulajdonosként.
A médiatörvény módosításához természetesen kétharmados többség szükséges. Ez azt jelenti, hogy itt nincs helye a rögtönzéseknek, lobbi ízű ötleteléseknek. A Magyar Demokrata Fórum álláspontja az, hogy megfelelő előkészítés és érdemi tárgyalások után készek vagyunk a szükségesnek ítélt változtatások elfogadására, ha az érvek alapján ezt szükségesnek ítéljük. Nem tartjuk vitásnak a kérdésfeltevés jogosságát, hiszen ma már nem az a megoldás az információs szakadékok áthidalására, ha a különböző technológiákat a törvényalkotók szétválasztják, vagy a különböző technikák elé mesterséges akadályokat állítanak. Valójában az a feladat, hogy a szabályozás a fogyasztó érdekében teremtsen versenyt.
A verseny szabályozása egyébként a törvényjavaslat egyik kulcseleme. Versenysemlegességet és szektorsemlegességet vár el egyaránt a fogyasztó és a piaci szereplők összessége is. De megfelel-e ennek a követelménynek a törvényjavaslat? Semmiképp sem ebbe az irányba hat az a tény, hogy a törvénytervezet totálisan aszimmetrikus. Egyértelműen túlszabályozza a vezetékes piacot, és alulszabályozza a mobilterületet. Ez annál inkább meglepő, hiszen az infokommunikációs folyamatok, piaci és technikai történések lényegében a mobilrégióra terelődtek át, szinte követhetetlen gyorsaságú változásokat idézve elő. Megjegyzésképpen csak egy szemléletes adat: ma már a családok átlagban 8 ezer forintot költenek mobiltelefonra, míg vezetékes telefonra csak 6 ezer forintot. Ennek ellenére az egyetemes szolgáltatás fogalomköréből a mobiltelefónia kimaradt. Nem arról van-e itt szó, hogy a törvényalkotó alig rejtetten a vezetékes telefon további csökkenését kívánja tompítani, a mobilkészülékek terjedésének száguldó ütemét pedig lassítani? Úgy véljük, ez a szándék tetten érhető, és nem tehetünk mást, mint csatlakozunk az Informatikai Vállalkozások Szövetsége elnökének véleményéhez, aki a legutóbbi sajtótájékoztatóján sajnálatosnak nevezte, hogy jelenleg egy külföldi tulajdonú cég gazdasági érdekeinek van az ország informatikai fejlettsége alárendelve.
Végezetül a már elhangzottak mellett még egy kételyt kívánok megfogalmazni: úgy tűnik, hogy a törvény elfogadása esetén nehéz lesz tartani az előterjesztésben megszabott határidőket. A sok teendőhöz viszonyítva rövid a januári határidő. Nem hihető, hogy újévre zökkenőmentesen lezajlik a megfelelő végrehajtási rendeletek kidolgozása, a jogszabályok alapos megismerése, az új hatóság személyi, szervezeti, működési feltételeinek kialakítása, a piaci szereplők gondolkodásának átformálása. A kormány elkésett a javaslat benyújtásával, az ebből következő problémák megoldása súlyos felelősséget ró az IHM vezetésére és apparátusára.
Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Netpolgárok! Összefoglalóan elmondható: a hírközlés rohamos fejlődése, a mindennapi életünket átformáló új információs szolgáltatások egyértelművé teszik, hogy a telekommunikáció nemzetgazdasági és társadalmi jelentősége egyre meghatározóbb. A hírközlés fejlettsége, az újonnan kialakult technikai lehetőségek fogyasztói elérhetősége alapvető hatást gyakorol nemzetközi versenyképességünkre, az ország kulturális színvonalára, az egyes régiók gazdasági növekedésére, a társadalmi életminőség javítására. Tisztán gazdasági szemszögből nézve is megállapítható: a távközlés húzóágazattá vált, párhuzamosan az elektronikára épülő más szektorokkal. Éppen ezért a Magyar Demokrata Fórum üdvözli a törvényi szabályozás szándékát.
Az információs társadalom kiépülése felé vezető úton fontos mérföldkőnek tartjuk az új hírközlési törvény elfogadását. Ezért is kérjük a kormánytól, hogy az ellenzék módosító javaslatait érdemben vizsgálja meg, és egyeztetés után fogadja be az előterjesztésbe.
Végül szeretném aláhúzni: az elmondottakkal nem azt kívántam jelezni, hogy a benyújtott törvénytervezet alapjaiban hibás. Inkább azt érzékeltettem, hogy a szédületes sebességgel változó telematika világában illúzió a naprakész szabályozás igénye. Ismét hangsúlyozni kívánom, az információs társadalom lehetőségei adottak számunkra is, mint a világ más polgárainak is, és a törvényalkotóktól, egyben minden felelős döntéshozótól az állampolgárok elsősorban kézzelfogható eredményeket ígérő kezdeményezéseket várnak. Ennek fényében kell vizsgálnunk ezt a törvényjavaslatot is. Azt kell kérdeznünk, az informatika sikerlegendáitól függetlenül, hogy mi a jó ebben a javaslatban az állampolgároknak. Úgy véljük, keresni kell a kompromisszumokat, mert sok jogos érdek van jelen egymás mellett. A Magyar Demokrata Fórum számára a legfontosabb azonban a fogyasztó védelme, az állampolgárok otthoni és munkahelyi életfeltételeinek javítása.
Olyan törvényjavaslatot tudunk csak támogatni, amelynek eredményeképpen a családok és a vállalkozások képesek lesznek a telekommunikáció eszközeit megfizetni, amellett, hogy igénybe vehetik az elérhető áron kínált informatikai szolgáltatásokat.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
