DR. BÁRÁNDY PÉTER
DR. BÁRÁNDY PÉTER
DR. BÁRÁNDY PÉTER igazságügy-miniszter, a napirendi pont előadója: Tisztelt Országgyűlés! A büntető törvénykönyv jelenlegi módosításáról szóló javaslat alapvetése 1989-ig nyúlik vissza. 1989-ben a társadalmi-politikai átalakulás, a jogállami garanciák következetes megteremtése érdekében, a Btk.-nak több rendelkezését is meg kellett változtatni. Ennek keretében került sor két bűncselekmény tekintetében a változtatásra, az állam elleni bűncselekmények között elhelyezett izgatás, ez volt az egyik, másrészt a közrend elleni bűncselekmények között elhelyezett közösség megsértése törvényi tényállásának a felülvizsgálatára. Ennek a felülvizsgálatnak eredményeképpen új tényállás kialakítására került sor a Btk. 269. §-ában, közösség elleni izgatás címen. Ezzel együtt pedig kikerült a Btk.-ból az állam elleni bűncselekmények közül az izgatás bűntette.
Az azóta eltelt időben a közösség elleni izgatás tényállását többször érintette mind a törvényhozás, mind az Alkotmánybíróság munkája. Az Alkotmánybíróság először '92-ben vizsgálta felül ezt a '89-es módosítást, amelynek eredményeképpen a '89-ben meghatározott tényállás (2) bekezdését alkotmányellenessé nyilvánította. Itt is hangsúlyozom, hogy kifejezetten kimondta viszont azt, hogy az (1) bekezdés alkotmányos. Ezt követően az Országgyűlés '96-ban ismét módosította a rendelkezést, azonban ismételt alkotmánybírósági felülvizsgálatra került sor; '99-ben megsemmisítette az Alkotmánybíróság a '96-ban beiktatott szövegrészt. Mindezek révén végül is a Btk. 269. §-a tartalmát tekintve jelenleg azon rendelkezés felét tartalmazza, amelyet az Országgyűlés '89 szeptemberében fogadott el.
“A jelen kormány félelmek nélküli életet, esélyt és biztonságot köteles garantálni; tiszteli és érvényesíti az emberi szabadságjogokat, az ember méltóságát, nem tűri és nem tűrheti a megaláztatást, a kirekesztést.” - olvasható a kormányprogramban. Ez betartandó. E célok megvalósítása, illetőleg az egymás iránti szolidaritás elmélyítése elsősorban valóban nem a büntetőjog feladata. De álláspontom szerint a gyűlöletkeltés mint deviáns magatartás, ma már büntetőjogi szabályozást igényel.
Mi legyen büntethető és büntetendő? Legyen büntetendő az, ha valaki rasszista vagy idegengyűlölő módon nyilvánul meg a nagy nyilvánosság előtt olyan módon, hogy ezzel gyűlöletre izgat, vagy erőszakos cselekmény elkövetésére hív fel valamely nemzethez, illetőleg valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoporthoz tartozás miatt. Úgyszintén legyen büntetendő, ha valaki a nagy nyilvánosság előtt az emberi méltóságot becsmérléssel vagy megalázással sérti a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási hovatartozás miatt, illetve az is, aki az emberi méltóságot azáltal sérti, hogy valamely ilyen csoport alsóbb- vagy felsőbbrendűségét hirdeti. Összefoglalva, a törvényi rendelkezés ezeket az elkövetési magatartásokat fedi le.
(14.40)
A büntetőjog tilalmak és parancsok formájában fogalmaz meg előírásokat. Ez mindig így van. Ezek betartását a jogrendben előforduló legélesebb és legszigorúbb hatalmi eszköztárral kényszeríti ki szükség esetén. A döntő kérdés az, hogy melyek azok az értékek, amelyek súlyuknál fogva büntetőjogi védelmet érdemelnek és igényelnek. A kérdésre a választ mindenkor az alkotmány értékrendje kell hogy megadja, mindenekelőtt az ebben megfogalmazott elidegeníthetetlen emberi jogokra való tekintettel.
A magam részéről feladatomnak és kötelességemnek érzem a jelenlegi helyzetben, amikor az egyes csoportok elleni gyűlöletkeltés egyre erőteljesebbé válik, hogy a lehető lépések megtételét szorgalmazzam, ezen érzületek és ezen magatartások megakadályozása céljából.
A Btk. 269. §-ának (1) bekezdése tehát két elkövetési magatartást tartalmaz, egyrészt a “gyűlöletre izgat”, másrészt az “erőszakos cselekmény elkövetésére hív fel” fordulatokat. Mint ahogy az köztudott, a “gyűlöletre uszít” forma némileg leegyszerűsítve azért okoz problémát a jogalkalmazásban, mert van olyan álláspont, amely szerint tevékenységi dimenziója van ennek a magatartásnak, és van olyan álláspont, amely szerint ilyen tevékenységi dimenziója nincs. A Btk. 269. §-ának (1) bekezdése által szándékaink szerint a hatályos tényállásban szereplő “gyűlöletre uszít” magatartási formához tapadó alkotmánybírósági - és ami lényeges, az ehhez tapadó még szűkítő legfelsőbb bírósági értelmezés miatti jogalkalmazási - nehézségek orvosolhatóvá válnak. Egyértelmű üzenetet tartalmaz ugyanis a tervezet (1) bekezdése, hiszen világosan mutatja, a gyűlöletre izgatás nem egyenlő az erőszakos cselekményre izgatással. A (2) bekezdés a véleménynyilvánítás szabadságának az eddigieknél erőteljesebb korlátozását jelenti, de álláspontom, meggyőződésem szerint ezt nem önkényesen teszi.
A törvényhozó csak akkor korlátozhat egy alkotmányos alapjogot, ha az egy másik alkotmányos alapjog védelme érdekében történik - ez alapvetés. Az emberi méltósághoz való jog alkotmányos alapjog, ezáltal pedig a véleményszabadsággal konkuráló érték, tehát ennek külső korlátja lehet. Mindazonáltal további szűrők beépítésére is szükség van és szükség volt ennek a javaslatnak a megfogalmazásakor. Mik ezek a további szűrők? Az egyik az (1) bekezdésben is szereplő nagy nyilvánosság, tehát hogy csak akkor jöhet szóba a marasztalás, ha a vitás vagy vitatható magatartás eleve nagy nyilvánosság előtt történik. A másik az emberi méltóság megsértése. Tehát csak az ilyen jellegű magatartásnál jöhet szóba megint csak a büntetendőség. A harmadik pedig, hogy csak a törvényjavaslatban megjelölt csoportok ellen elkövetett közösség elleni izgatás büntetendő. Tehát ez, ha úgy tetszik, bizonyos motivációt tartalmaz. Tehát a Btk. 269. § (2) bekezdésének a) vagy b) pontja miatt az elkövető büntetőjogi felelősségének megállapítása csak akkor lesz lehetséges, ha az előbb említett konjunktív tényállási elemek megvalósulása bizonyítható.
Mindez a vélemény szabad közlésének gátját jelentheti, azonban nem jelenti a politikai stílus formálását, hanem a köznyugalom megőrzését és mindenekelőtt a közösségek méltóságának és a közösségek tagjai méltóságának védelmét. A Btk. 269. §-ának tervezett rendelkezése nem tartalmaz bizonytalan jogfogalmakat, legalábbis az én meggyőződésem szerint. A törvényjavaslatban szereplő elkövetési magatartások egyébként Európa, legalábbis a kontinens legtöbb országában már régóta bűncselekménynek minősülnek, sőt azok a tényállások a javaslatban foglaltnál sokkal szigorúbb konstrukciókat tartalmaznak a legtöbb kontinentális országban.
Külön kiemelendő, hogy a rasszizmus és az idegengyűlölet által motivált magatartások elleni fellépést több olyan nemzetközi egyezmény is kötelezővé teszi számunkra, amelyeknek részesei vagyunk. A legfontosabb talán ezek közül a legkonkrétabban fogalmazó, a New Yorkban 1965. december 21-én elfogadott nemzetközi egyezmény, az 1976. évi 8. törvényerejű rendelettel kihirdetett, az ENSZ Közgyűlése XXI. ülésszakán 1966. december 16-án elfogadott polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya, valamint a '93. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló úgynevezett római egyezmény, az 1950. november 4-én keltezett egyezmény.
A New York-i egyezményt már kiemeltem, és valóban ez az, amely a legkonkrétabb megfogalmazást tartalmazza. Ennek 4. cikk a) pontja a következőképpen szól: a törvény által büntetendő cselekménnyé nyilvánítják - a tagállamok kötelezettséget vállalnak erre - a faji felsőbbrendűségre vagy gyűlöletre alapozott eszmék terjesztését, a faji megkülönböztetésre való izgatást, valamint bármely faj, illetve más színű vagy más etnikai származású személyek csoportja ellen irányuló minden erőszakos cselekedetet vagy arra való izgatást, továbbá a fajgyűlölő tevékenység mindenféle támogatását, annak pénzelését is beleértve. A New York-i egyezmény aláírásával és kihirdetésével Magyarország vállalta, hogy a rasszizmus és idegengyűlölet ellen biztosítja a büntetőjogi fellépést is.
A jelenlegi büntetőjogi szabályainkat áttekintve azonban látnunk kell, hogy ennek a kötelezettségnek csak részben teszünk eleget. A törvényjavaslat tehát szándékaink szerint alapvetően kettős célt szolgál: egyrészt a jogértelmezési nehézségek feloldását, másrészt a hazánk által vállalt, de csak részben teljesített nemzetközi kötelezettségeknek való megfelelést.
Tisztelt Országgyűlés! A büntetőjog - ezt valljuk - vagy annak bármely eszköze az utolsó megoldás valamilyen életviszony szabályozására, ugyanakkor közvetíti a társadalom értékrendjét is. Ha úgy tetszik, van nevelő hatása is, van értékközvetítő hatása is. Mindkét megközelítés arra indít, hogy itt az ideje annak, hogy az egyes csoportok elleni gyűlöletkeltés tilalma a büntető törvénykönyvben is helyet kapjon.
Kérem ezért, hogy a tisztelt Országgyűlés ezt a törvényjavaslatot szíveskedjék elfogadni.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
