MOLNÁR JÓZSEF
MOLNÁR JÓZSEF
MOLNÁR JÓZSEF (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Szabados Tamás államtitkár úr már elmondta, hogy másodszor tárgyalunk a szakképzésre döntő befolyással bíró törvényt ebben az évben itt a parlamentben. Erre szükség is van, mert a terület sok gonddal küzd.
A szakképzési törvény módosítása elindította a képzés tartalmi megújulását. Ennek következtében az Országos Képzési Jegyzék felülvizsgálata megtörténik, a szakmák túlburjánzását megállítjuk a jegyzékben. Ezzel párhuzamosan történik meg a szakmai és vizsgakövetelmények felülvizsgálata, a képzési tartalom korszerűsítése. A tanulószerződési rendszer kiszélesedése és a kamarák szerepének növelése a képzésben pedig közelebb viszi a szakképzést a gyakorlati élethez, a gazdaság elvárásaihoz.
A kormány külön határozatban döntött a szakképzés fejlesztésének feladatairól, és elindult a képzés megújulását szolgáló szakiskolai program. Nagy jelentőségű, hogy a nemzeti fejlesztési tervben is kiemelt szerephez jut ez a terület. Három év alatt 20 milliárd forint szolgálja majd a képzés fejlesztését. Minderre szükség van, mert a szakképzés ma nem tud megfelelni teljes mértékben a gazdaság elvárásainak. A korábbiakban már említett problémák mellett egyszerre van jelen a szakemberhiány és a túlképzés; nem megfelelő a gazdálkodó szervezetek érdekeltsége a képzésben, hogy csak néhány továbbit említsek a gondok közül. A gondok megoldása egymásra épülő, az érdekeltekkel egyeztetett intézkedéssorozatot követel. Ésszerű munkamegosztásra van szükség a szakképzést folytató intézmények és a gazdasági szervezetek között.
Szerencsére a kilencvenes évek végére a gazdaság megélénkült, és ez hatással van a szakképzésben való szerepvállalásra is. Míg a gazdaság visszaesésének idején a gyakorlati képzés nagy részét is fel kellett vállalják a szakképző iskolák, most ezen a téren kedvező fordulat kezd kibontakozni. Elfogadva azt a fontos elvet, hogy ott kapják meg a gyakorlati képzést a részvevők, ahol ahhoz a legjobb feltételek teremthetők meg, egymásra épülhet az iskolai és a vállalati gyakorlati képzés. A szakképzés első felében, a széles körű alapozás időszakában inkább az iskolai tanműhelyek alkalmasak az alapismeretek elsajátítására, míg a speciális szakmai ismeretek megszerzése szerencsésebb az élő gazdasági környezetben. Ezt a folyamatot a törvényi szabályozás eszközrendszerével is támogatni kell. Ezt szolgálja a ma tárgyalásra kerülő törvénytervezet, de a benyújtott jövő évi költségvetési tervezet is.
Az átgondolt lépéssorozatnak tehát lényeges eleme a szakképzési hozzájárulásról szóló törvény újragondolása. Ez a törvényjavaslat épít a régi eredményekre, a pilléreket megtartja. Hogy másra ne utaljak, a hozzájárulás mértéke nem változik, nem is nő, nem is csökken, marad a másfél százalékos alap, ugyanakkor lépést tart a bekövetkező jogszabályi változásokkal, a gazdaság fejlődésével, a képzési rendszer átalakulásával is. Az egységesebb teherviselés felé mozdul el olyan tekintetben, hogy kiterjeszti a kötelezettek, a szakképzési hozzájárulást fizetők körét.
Tisztelt Ház! A Medgyessy-kormány programjának központi eleme az esélyteremtés, az esélykülönbségek csökkentése. A mostani törvényjavaslatban is számos olyan elgondolást találunk, ami ehhez közelebb vihet. Ezt segíti a képzési alaprész biztonságának növelése a 20 százalékos kötelező befizetés révén.
Ez megkönnyítheti az európai uniós pénzek fogadását, de kedvezőbb helyzet teremtődhet a hátrányos helyzetű régiók számára is. Ahol erős vállalkozások voltak, és el tudták érni, hogy helyben maradjanak a források, ott biztos, hogy az iskolák viszonylag jobban jártak. Míg azokban a régiókban, ahol kevesebb erős gazdasági vállalkozás volt, sajnos kevesebb jutott az iskoláknak. Nyilvánvaló, hogy a képzési alaprész megfelelő elosztásával csökkenhet a különbség a szakképző intézmények lehetőségei között.
Nagyon fontos az is, hogy decentralizált keretként kerül felosztásra a kötelező kifizetések utáni forrás 60 százaléka. A döntés közelebb kerül a pályázókhoz. De szükséges az elosztásnál bizonyos pozitív diszkrimináció is. Igenis indokolt a gazdasági szempontból hátrányosabb helyzetű, de jó iskolasűrűséggel rendelkező régióknak többletet adni. A tanuláshoz való jutás esélyét növeli majd az is, hogy a tanulóknak adható pénzbeli juttatás tanulószerződés esetén a minimálbér 50 százaléka irányába mozdulhat el. Bizony vannak olyan tanulók, akiknek ez nagyon nagy segítséget jelent. S az újbóli munkába állás esélyét növeli az iskolarendszeren kívüli felnőttképzésre fordítható rész, a kötelező kiadásokkal csökkentetett képzési alaprész egyharmada. Az alkalmazásban lévők további esélyeit javíthatja a saját munkavállalók továbbképzéséhez felhasználható, a bruttó kötelezettség egyharmadát kitevő forráslehetőség.
(Az elnöki széket dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Új formákat teremthet a javaslat a gazdálkodó szervezetek érdekeltségének növelésében is. Fontos, hogy a hozzájárulás teljesítésének legkézenfekvőbb módja a képzésben való közvetlen részvétel marad, illetve az ebből adódó költségek elszámolhatósága. Nagy segítséget jelent ezen a téren az átalánydíjas elszámolási lehetőség megteremtése a tételes elszámolás helyett, főleg az egyéni és a kisvállalkozók számára. Sokan tartották eddig túl bürokratikusnak az érvényben lévő előírást, s ez is gátolta, hogy tanulókat foglalkoztassanak. Sokszor lehetett panaszként hallani, hogy ugyanolyan végzettségű vállalati szakoktató nem kaphat hasonló bért, mint iskolai kollégája, mert a cég nem tudja elszámolni a költségét a hozzájárulás terhére. Fontosnak tartom ezért, hogy a vállalati szakoktatók elszámolható bérköltsége is elég jelentősen emelkedhet, így egy felsőfokú végzettségű szakoktató bérezésére például a minimálbér négy és félszerese is elszámolhatóvá válik.
A kamarák szerepe a szakképzési törvény elfogadásakor, láttuk, növekedett, így a feladataik is növekedtek. Ez a törvényjavaslat lehetővé teszi, hogy a feladataik ellátásához megfelelő támogatást is kapjanak.
A tervezet némi fegyelemjavulást is hozhat a rendszerbe, például az előlegfizetési kötelezettség szigorításával. A félévi elszámoláskor csak azt a támogatást lehet leírni a felgyülemlő kötelezettségből, amelyet már ténylegesen átutalnak a támogatók. Ugyanakkor ugyanez az előírás a tervezhetőséget, a felhasználás átgondoltságát tovább javíthatja, ahogy erről ma már szó volt.
(11.10)
Megfelelően védelmet kapnak a támogatásból létrejött értékek, megvalósult fejlesztések. Amennyire csak lehet, ezen eszközöknél, ingatlanoknál elsősorban arra kell törekedni, hogy még akkor is, ha megszűnik a gazdasági szervezet, elsősorban a szakképzés területén hasznosuljanak, és csak végső eszközként kerülhessen sor értékesítésre. Ekkor viszont a befolyt összeg visszakerül a szakképzési alaprészbe, amelyből újból lehet ilyen fejlesztési elképzeléseket támogatni.
Összefoglalva: úgy látom, hogy ez a törvényjavaslat mind a kormányprogrammal, mind a kormánynak a szakképzés támogatását, fejlesztését szolgáló elképzeléseivel, törekvéseivel összhangban van, pontosítja a szakképzési hozzájárulás teljesítésére, valamint az alaprész kezelésére és felhasználására vonatkozó előírásokat. A szakképzési hozzájárulás elsősorban a szakképzés korszerűsítését, eszközparkjának megújítását szolgálhatja, ezért nélkülözhetetlen a gyakorlati képzés finanszírozásában.
Mindezért tehát a törvényjavaslatot támogatom, és bízom abban, hogy képviselőtársaim számára is elfogadható.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
