IVANICS ISTVÁN
IVANICS ISTVÁN
IVANICS ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Én normál fölszólalást kértem most. Az első ajánlás 3. pontjával, a 11. § (1) bekezdés g) pontjának a módosító javaslatával kívánok foglalkozni. Végeredményben a pénzügyminiszter hatáskörét érinti ez a javaslat, amennyiben az adóügyben hozott határozatok pénzügyminiszter által történő megváltoztatásáról van szó. Tehát érinti ez gyakorlatilag az adóigazgatás jogorvoslati részét, amelyet a korábbi, a most még hatályban lévő törvényhez képest érdekesen szabályoz. Ott egyben volt, a jogorvoslat az adóigazgatási eljárásban egy blokkot képezett, itt pedig nagyon sok paragrafusban és nagyon sok oldalról közelíti meg, de valahogy mégsem kompakt.
Ráadásul, úgy gondolom, adatvédelmi és alkotmányossági aggályokat is felvető módon ad jogosítványokat a pénzügyminiszternek, hiszen egy olyan kérdéskörben, ahol a pénzügyminiszter nem egy végrehajtó hatóság, olyan jogokat telepítenek a pénzügyminiszterhez, amit minden más esetben a bíróság közbeiktatása után láthat el egy miniszter, bármelyik tárcáról legyen szó. Igaz, hogy az adóigazgatás egy nagyon speciális terület, és nagyon - hogy úgy mondjam - föltupírozott jogokkal rendelkezik, tehát a végrehajtás és egyéb vonatkozásában.
Biztosan emlékeznek képviselőtársaim, hogy amikor a Fidesz vezette kormány az adóvégrehajtás tekintetében új rendelkezéseket, új szervezeteket hozott létre, milyen komoly tiltakozás volt az akkor ellenzékben lévők részéről. Az élet igazolta, hogy ez egy helyes, alkotmányossági megközelítésből is egy helyes út volt, hogy a végrehajtáshoz telepítette ezeket a szervezeteket és nem egy politikai színezetű testülethez. Úgy gondolom, hogy ez az adóhivatal megbecsülésében és pártatlanságában jó irányban történő elmozdulást eredményezett. Ezzel szemben most a pénzügyminisztert, akit politikai párt jelöl arra a posztra, olyan helyzetbe hozzuk, nemcsak az adótitkok vonatkozásában, hanem a g) pontban azt írja a javaslat, hogy adóügyben megváltoztatja, megsemmisíti az állami adóhatóság elnökének, a vámhatóság országos parancsnokának és a közigazgatási hivatal vezetőjének a jogszabálysértő határozatát, illetőleg a határozathozatal törvénysértőnek ítélt mulasztása esetén az eljárás lefolytatásra utasítja. Tehát vice versa, mind a két oldalról egy abszolút fölhatalmazást kap a pénzügyminiszter, hogy a dolgokat elrendezze teljhatalmúlag.
A javaslatom azt tartalmazza ezzel szemben, hogy a bíróság által jogszabálysértőnek ítélt határozatot hajtathatja végre a miniszter, és a bíróság által törvénysértőnek ítélt mulasztást hajtathatja végre a miniszter; tehát hogy a miniszter közvetlenül produktív módon az adóigazgatásba ne folyjon bele. Úgy gondolom, hogy ez egy tisztán és logikusan követhető alkotmányossági gondolat, és a hatalmi ágak szétválasztásához rendkívüli módon illeszthető.
Ezért kérem az államtitkár urat is (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) és a tisztelt képviselőtársaimat is, hogy fontolják meg, támogassák ezt a módosító javaslatomat. Köszönöm szépen.
