DOBÓ LÁSZLÓ
DOBÓ LÁSZLÓ
DOBÓ LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a hozzászólás, amit az előbb hallhattunk Vári Gyula képviselőtársam részéről, már a honvédelmi bizottság ülésén is felmerült. Sajnos, kötelezettségemnek érzem elmondani, hogy mi továbbra is fontosnak tartjuk azt, hogy a parlamentnek van egy olyan bizottsága, hogy honvédelmi bizottság, és továbbra is fontosnak tartjuk, hogy van egy olyan bizottsága, amelyet úgy hívnak, hogy külügyi bizottság. Azt gondolom, mindkét bizottságban akár a kormánypárti, akár az ellenzéki képviselők tudásuk legjavát nyújtják, és különböző szempontok szerint vizsgálják ugyanazokat az előterjesztéseket, amelyek egyébként a hatás- és feladatkörükbe beletartoznak. Tehát abban nem látok semmilyen fajta problémát, hogy másként gondolja egy honvédelmi bizottsági tag, és másként gondolja egy külügyi bizottsági tag.
Én konkrétan azt mondtam, hogy az iraki misszió, mint akár másik külföldi katonai misszió is, egyben külügyi, katonapolitikai és költségvetési kérdés. Azt gondolom, hogy egyiket sem lehet a háromból kihagyni és megkerülni. Szeretném felhívni a figyelmét, hogy mi soha sem gondoltuk azt, hogy csak magában a diplomáciának kell eldöntenie, magyar katonák mely országban milyen missziós feladatot teljesítenek. Ennek nagyon fontos katonapolitikai szempontjai vannak. Hiszen nem mindegy, hogy egy magyar katona, aki egy misszióban részt vesz, azt a tudást, amit ott megszerez, azt a képességet, aminek a birtokába kerül, egyébként itthon, a Magyar Honvédség állományában tudja-e használni, és szüksége van-e arra a képességre a Magyar Honvédségnek.
(20.30)
Amennyiben nincs, az egy holt tőke, kidobott pénz az ablakon, ha szabad így fogalmaznom, tehát alapvetően, ha missziókba megyünk, akkor is olyan katonai feladatokat kell felvállalni és teljesíteni, ami a későbbiek folyamán a Magyar Honvédségnek az előnyére és a fejlődésére válik, ezért nem lehet kizárólag diplomáciai kérdésként, külügyi kérdésként kezelni például egy misszió kérdését.
