DR. NÉMETH IMRE
DR. NÉMETH IMRE
DR. NÉMETH IMRE földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Borkó Károly tette föl a legutolsó kérdést, onnan kezdem. Valóban, a nagyvadállomány elszaporodása irritálja a mezőgazdasági termelőket, és iszonyatos károkat okoz főleg ilyen kemény telek esetén, mint az elmúlt tél is volt. Ezért a minisztérium egy ötéves apasztási programot készített, és ezt az apasztási programot végre kell hajtani a vadásztársaságoknak annak érdekében, hogy az ökológiai adottságoknak megfelelő szintre süllyesszük le a nagyvadállományt Magyarországon.
Számtalan olyan problémát vetettek fel a képviselőtársaink, amelyek természetesen bennünket is foglalkoztatnak, és nyilvánvalóan a jövő évi költségvetésről is szóltak nagyon sokan, amely, ismét hangsúlyozom, egy feszes és takarékos költségvetés, hiszen a kormány az építkezés évét hirdette meg a következő esztendőre, ennek megfelelően állította össze a költségvetését. Azt mondom, az agrárium tekintetében az átépítés éve következik, hiszen az igazi rendszerváltás a mezőgazdálkodás tekintetében, ha ezt nem a tulajdonviszonyok átrendezésére értjük, hanem a gazdasági feltételrendszerre, akkor a jövő évben fog bekövetkezni. Egészen biztos, hogy új piaci feltételek közé kerülünk, és egészen biztos, hogy a támogatási feltétel is gyökeresen át fog alakulni.
Ezért nem érdektelen, hogy levonjuk a tanulságokat a 2002-es év vonatkozásában, és örülök, hogy több képviselő a felszólalásában elismerte azt a fordulatot, amely bekövetkezett, hiszen azért voltak olyan felvetések, hogy az ültetvénytelepítések mértéke miért így vagy úgy alakul. Természetesen az adott időjárási körülmények is befolyásolhatják egy-egy évben, hogy mennyi pénzt használnak fel ilyen célokra. Azonban már nem lehet az időjárás számlájára írni azt a gyökeres fordulatot, ami a mezőgazdaság fejlesztésében bekövetkezett, hiszen 38 százalékos a növekedés, képviselőtársaim, és ez nyilvánvalóan a pótlólagos forrásoknak köszönhető, annak, hogy a köztársaság kormánya nem állította le a gazdahitelprogramot. Annak ellenére, hogy a kisebb rész került kiadásra, az összes beadott pályázatot elbírálta, és mintegy 83 milliárd forinttal segítette a gazdálkodók helyzetét, beruházásait, forgóeszköz-feltöltését, és nyilvánvalóan az a 60 milliárd forint, amelyet részben elemikár-térítésre, másrészt pedig az adósságok rendezésére fordítottunk, látható, hogy a termelők ezt is nagy részben a saját anyagi helyzetük megerősítésén túl a régóta tervezett beruházásaik megvalósítására tudták fordítani.
Ehhez csak szeretném hozzátenni, hogy ez a tendencia folytatódni látszik. Ahhoz, hogy ez megvalósuljon az idei esztendőben, szükséges az, hogy a SAPARD-források felhasználása tekintetében további gyorsítást tudjunk elérni. Ennek érdekében a személyi feltételrendszert is változtattuk, a pályázati feltételrendszert is változtattuk, és tulajdonképpen most a gazdálkodókon a sor, hogy éljenek ezekkel a lehetőségekkel. Egyébként a 2002. évben egy másik folyamat is elindult az agráriumban. Az idei évben fog ez igazából beérni, ez pedig a közösségi szervezetek fejlesztése, amiről szintén képviselőtársaim nagyon sokszor szóltak. Az elmúlt héten írtam alá a 37. tész előzetes elismerést. Csak emlékeztetem önöket, hogy 16 volt az a szám, ami az elmúlt időszakban 2002 derekáig megvalósult Magyarországon.
Ezenkívül a termelői csoportok és a bészek fejlődésével több százra tehető az a közösségi szervezet, amely annak érdekében jött létre, hogy a kis egzisztenciákat összefogja, a beszerzés és az értékesítés tekintetében a termelők kiszolgáltatottságát csökkentse, mert elsősorban ezek a termelők vannak alapvetően kiszolgáltatva, és ezek érdekében történt ez a módosítás. Ami ezen belül örömteli: az utóbbi időben már olyan termelői értékesítő szervezetek is létrejöttek, amelyek regionális vonatkozásban fogják össze a termelőket. 2000 termelőt integráló szervezet is létrejött már az elmúlt időszakban. Feladatomnak érzem azt, hogy az elkövetkezendő évben ezek infrastruktúrájának megerősítését támogassuk. Úgy gondolom, hogy ezek a beruházási pénzek legésszerűbb elköltésének a formái, és ezzel meg tudjuk előzni azt, hogy az a folyamat, amely elkerülhetetlen lesz, hogy a csatlakozás bizonyos szerkezeti változásokat indukál a mezőgazdaságban, a lehető legkisebb veszteséggel járjon.
Nyilvánvalóan ez a foglalkoztatás tekintetében is nagyon lényeges az agráriumban, hiszen ezek a szervező pontok az intenzív kultúrák vonatkozásában jelentős segítséget tudnak adni, a megválasztott támogatási szisztéma is, az összevont területalapú támogatás is lehetővé teszi, hogy a kertészeti kultúrákban az átmeneti időszakban elég jelentős területalapú támogatásokat tudunk kihelyezni. Ezek a változtatások mind-mind a foglalkoztatás érdekében történnek, illetve a forrásszerzés maximálásának érdekében.
Az osztatlan földtulajdonú közösségek felszámolása tekintetében nagyon szeretném, ha konszenzusra tudnánk jutni.
(21.00)
Én keresem természetesen ennek a lehetőségét, hiszen két oldala van az ügynek. Az egyik oldal, a tulajdon tiszteletben tartása szempontjából természetesen egy lehetetlen állapot az, hogy valaki nem tud hozzájutni a tulajdonához, ez teljesen természetes, ugyanakkor szeretném, ha a képviselőtársaim is belátnák azt, hogy ha 1 millió 200 ezer hektárt felaprítunk 1,5-2 hektáros darabokra - ebben természetesen a 0,2 hektáros is szinte benne lenne, ami ki sem mérhető -, abban az esetben az utakra egy nagyon jelentős részt ki kell hasítanunk, másrészt pedig ezek a tulajdonosok nem kívánják ezeket a területeket művelni. Itt harcolunk a parlagterületek ellen, be kell önöknek is látni, hogy igazából azokon a területeken burjánzik ez a növény, és keseríti meg az ott élők életét, ahol nincs ember, aki bérbe vegye ezeket a területeket, nincs ember, aki művelje, a tulajdonos eladni sem tudja, bérbe adni sem tudja, megfelelően ápolni sem tudja. Azt hiszem, ha ilyen területeken olyan tulajdonosi szerkezet jön létre, ahol a tulajdonosoknak csak a fele legyen az, aki ilyen helyzetbe kerül, azt hivén, hogy majd drágábban el tudja adni ezt a kisparcellát, mint az osztatlan tulajdonközösséget, vagy jobban bérbe tudja adni, az nagyon komolyan csalódni fog. Úgy gondolom, hogy visszahull a mi fejünkre, és az állami költségvetésből kell majd rendeznünk ezeket a problémákat, miközben 7 milliárd forintot elköltünk arra, hogy négy-öt év alatt kimérjük, mert ez körülbelül ekkora munkát jelent azoknak a földhivataloknak, amelyek egyébként is agyon vannak terhelve. Ma is adott a lehetőség, ha a tulajdonközösségben meg tudnak egyezni a tulajdonosok, ki lehet méretni a területet, ha megelőlegezik a kimérés költségeit, utólag a költségvetés ezt meg fogja téríteni.
Több képviselőtársam felvetette itt a családi gazdálkodók problémáját, és megmondom őszintén, hogy a felszólalások között nagyon nem tetszettek azok az alapállások, amikor kistermelő, szövetkezet, kinek mennyi jutott, miből mennyi jutott; én úgy gondolom, hogy véget vetettünk annak az időszaknak, amikor a részrehajlás és a megosztás határozza meg az agrárpolitikát. Ma minden egyes termelő ugyanolyan értékű ember, hozzá tud jutni az agrártámogatásokhoz, hozzá tud jutni a hitelekhez is; természetesen a hiteleket nem a kormány adja, hanem a pénzintézetek adják. A korábbi időszakban, ugyan ma nem hangzott el, de az ellenzéki képviselők olyan követelésekkel álltak elő, hogy az állam adjon százszázalékos kezességvállalást egy-egy hitel felvételére. Szeretném elmondani, hogy ez nonszensz, képviselőtársaim. A jövő évre nekünk 3-4 milliárd forintot kell terveznünk az ilyen típusú kiadott hitelekre, amit esze ágában sincs a hitelvevőnek visszafizetni, de nincs is, ami igazából fedezze a visszafizetést. Ezt a mindenkori éves agrártámogatásból kell helyettük visszafizetni, tehát a többi termelő kárára; úgy gondolom, hogy ez hazardírozás, ezt nem szabad megtenni.
Azt tervezzük, hogy az európai csatlakozási hitelcsomagban, amelyet a jövő év elején szeretnénk meghirdetni, a kistermelőknek, a kisebb termelőknek nagyobb garanciavállalást tennénk, éppen azért, mert a hitelfelvétel az ő átállásuk szempontjából is nagyon jelentős, de szeretném hangsúlyozni, hogy ez száz százalék semmiképp nem lehet, 70-80 százalékos mértéknél tovább nem tudunk terjeszkedni. Őszintén bevallom, hogy azt a kirakatpolitikát nem kívánjuk folytatni, amely településenként egy-két gazdálkodót kiemelt lehetőséghez juttat a többiek kárára, ennek hosszú távon semmi értelme nincs. Magyarországon nem 17 ezer egyéni vállalkozó van, hanem 200 ezer regisztrált egyéni vállalkozó van. Ha valaki úgy gondolja, hogy a 17 ezer megérdemli az extra stafírungot, a kiemelt támogatást, azok nem mi vagyunk; bármelyik megyében lakik a mezőgazdasági termelő, bármely formában gazdálkodik, családi bt.-ben vagy őstermelő, részünkről ugyanolyan jogon jut támogatáshoz. Igazából, hogy a bank hogyan ítéli meg, az rajta múlik elsősorban. Nyilvánvalóan, aki visszamenőleg három-öt évre egyetlen fillér eredményt nem tud felmutatni a gazdálkodási elszámolásai kapcsán, az nagyon nehezen jut hitelhez. Tehát látható, hogy mi az adókedvezményeket is jelentősen növeltük, önök négy év alatt a 250 ezer forintos adómentes határt nem változtatták meg, az 1997-ben született meg, a Medgyessy-kormány az első évben ezt 400 ezer forintra emelte, a jövő évben pedig 600 ezer forintra fogja emelni, miközben a kistermelői adózási felső határt is minden egyes termelő számára 6 millió forintban állapítottuk meg, éppen a kirakatpolitika megszüntetése okán.
A falugazdász-hálózattal kapcsolatban is több kritika fogalmazódott meg; volt, aki elragadtatta magát, és azt mondta, hogy szétvertük ezt a hálózatot. Képviselőtársaim, erről szó nincs, hiszen jelenleg is 900 falugazdász dolgozik az országban, csupán a szolgáltatás rendszerét kívánjuk átalakítani, úgy, hogy a mezőgazdasági termelő választhasson, hogy hova megy segítségért. A Magyar Agrárkamara szaktanácsadói hálózata is kapott ilyen lehetőséget, nyilvánvalóan az idő fogja eldönteni, hogy melyik hálózat dolgozik eredményesen, melyik használja fel eredményesen a pénzt. Engem többször megvádoltak, hogy én megyei kamarai vezető voltam, erre természetesen büszke vagyok, csak szeretném elmondani, hogy amikor ezek az emberek gazdajegyzői hálózatban működtek, akkor éves szinten 800 millióba kerültek az államnak, ma 3,5 milliárd forintba kerülnek az államnak. De nem is ez a lényege az ügynek, hanem azt a felügyeleti rendszert megbontani, hogy maguk a termelők tudták ellenőrizni ezeket az embereket, ezeknek akartak megfelelni, nem a hivatalvezetőnek, akitől kapják a pénzt, a települési mezőgazdasági bizottsági elnökök választották meg, hogy kit akarnak igazából ott helyben gazdajegyzőnek, ez egy olyan erő volt és olyan ösztönzés az akkori gazdajegyző számára is, amely, ha tovább tudott volna fejlődni, akkor egy depolitizált szervezet jött volna létre. Természetesen a mostani kormány időszakában már nem fordul elő, hogy pártvezetők eligazítást tartanak a falugazdászoknak, mint az elmúlt négy esztendőben több megyében erre konkrét példák is voltak, hogy nemcsak a gazdák segítése, hanem a politikai pártok segítése is feladata volt, és még azt is megszámolták, hogy hány embert léptetett be a pártba. Ez az időszak megszűnt, úgy gondolom, hogy rossz is visszagondolni erre az időszakra. Falugazdászokra természetesen szükség van, főleg egy ilyen átállási időszakban, amikor segíteni kell a gazdákat, hogy megismerjék az új szisztémákat, és segítsék a dokumentumoknak a kitöltését.
Ami a hivatalok felállítását illeti, én erről nem kívánok vitát folytatni. Azt tudom elmondani, hogy a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal kiépítése tekintetében sajnos még mindig rengeteg a tennivalónk. Nyilvánvalóan a SAPARD egy nagyon komoly előiskolája volt, de az egész MVH-tevékenységnek talán a 20 százalékát ha lefedi ennek a, majd a jövő esztendőben már a strukturális források felhasználását szolgáló agrár- és vidékfejlesztési operatív programnak a bonyolítása, amire most már készül fel ez a szervezet, de át kell vennie neki a teljes piacszabályozási, működési szisztémát, amely szinte teljesen új az Európai Unióban, le kell tudni bonyolítani a közvetlen kifizetéseket, az összes nyilvántartást, az egész ellenőrzési szisztémát át kell venni az európai uniós előírásoknak megfelelően. Még hihetetlen nagy feladat előtt állunk jövő év május 1-jéig, hogy ez el tudjon készülni. Ami pozitívum, hogy azok az alrendszerek, amelyek az adatfeltöltést, tehát a nagy manuális munkát igénylik, megkezdődhetnek, az ügyfél-regisztráció, a parcellaazonosító rendszer, szemben néhány újságban a mai napon is olvasott hírrel, amely szerint majd ez a monitorbizottsági jelentés elmarasztal bennünket, hogy nem készült el ez a dolog. Szeretném elmondani, hogy szeptember közepére az ország teljes területére kész van. Igaz, hogy tavaly, amikor 3 százalékról indultunk, akkor az uniós szakértők egy jeles alakja azt mondta nekem, hogy ezt egy év alatt teljesen lehetetlen megvalósítani, szerencsére a FÖMI kiváló munkájának és annak a hetven embernek köszönhetően, aki egy éven keresztül ezen dolgozott, természetesen nem kevés támogatást igényelve, elkészült ez a rendszer, meg tudják ismerni a gazdálkodók, mindenki ki tudja választani azt a fizikai blokkot, ahol területet művel.
(21.10)
S nem jövő májusban kell kapkodni, amikor már élesben megy a dolog, hanem az idei télen tulajdonképpen ezeket a kérdéseket meg kell vitatni. A képviselőtársaimat is ellátjuk ezekkel a füzetekkel, amelyek folyamatosan közzéteszik ezeket az információkat. Nagyon szeretnénk, ha az adott térségben önök is segítenék a gazdálkodók felkészítését e tekintetben.
Ami még ilyen értelemben felmerült, az üzletrészek. Ezzel kapcsolatban óriási gondok vannak, szeretném elmondani. Egy olyan kelepcébe került az egész rendszer, hogy az előző kormány piaci alapon vásárolta fel ezeket az üzletrészeket azért, hogy a parlamentnek ne kelljen az Alkotmánybírósággal a törvény elfogadása kapcsán vagy az elfogadott és megsemmisített törvény kapcsán újabb fiaskót elszenvednie. Igen ám, csak ez az üzleti, piaci felvásárlás olyan helyzetet teremtett, hogy ez a két szervezet, amelyik ezt megcsinálta, most valahogy a rájuk váró veszteségek, illetve a számvitel szabályainak betartása okán a megfelelő vezetői felelősségek is felmerülnek, így a felelősségtől valahogy menekülni akar. Ez a 63 milliárd forintnyi üzletrész, amely felvásárlásra került, az államnak minimálisan 40-45 milliárd forint veszteséget fog okozni. Sor fog kerülni természetesen ezeknek az értékesítésére. Természetesen nem cél az, hogy állami tulajdonban maradjon ez az üzletrész. Azt szeretnénk, hogy azok az emberek szerezzék meg tulajdonba, akik ténylegesen képesek ezt a vagyont működtetni, mert nem szeretnénk üzletspekuláció tárgyává tenni ezeket az üzletrészeket.
Természetesen, mivel az üzletrészek felvásárlása az utolsó fillérig hitelből történt, ezeket a hiteleket törleszteni kell, ezt a veszteséget valakinek fedezni kell, márpedig ezt nem lehet másból fedezni, mint a költségvetésből. Ennek elrendezése után jöhet csak szóba természetesen az, hogy a további üzletrészekkel mi fog történni. Azok a megállapítások, melyek szerint a piaci érték lényegesen nagyobb, mint a névérték, amin felvásárolták, ez totális tévedés. Gondoljon bele, képviselőtársam, csak abba, hogy az egyik szakaszban a felszámolás alatt álló szövetkezetek üzletrészeit vásárolta meg az állam több mint húsz milliárd forintért. Egymilliárdért vegye meg - ha megveszi, én elintézem - ezeket az üzletrészeket! Ennyi sem fog megtérülni az állam számára, tehát ezeket a veszteségeket fel kell számolni.
Az adósságrendezés vonatkozásában az arányokról elég nagy polémia folyt. Úgy gondolom, hogy mindenkinek adott volt a lehetőség. Nagyon örülök neki, hogy csaknem százezer mezőgazdasági termelőt érintett ez az adósságrendezés. Nagyon jókor jött a mezőgazdaságnak, hisz 2002-ben is komoly elemi károk érték az ágazatot. Ennél csak szomorúbb, hogy 2003-ban még nagyobb elemi károk voltak. Csak a fantáziám terjed addig, hogy elképzeljem, hogy ha ezek nem következtek volna be, akkor hogy meggyorsulhatott volna a mezőgazdaság fejlődése - de ez a találgatás kategóriájába tartozik. Nagyon reméljük, hogy a következő évben ilyen problémákkal nem kell szembenézni.
Úgy gondolom, hogy az áru-előállítás közelében van az a felhasználási arány, amely itt az egyéni és a társas gazdaságok vonatkozásában megvalósul, tehát ez abszolút nem irreális és nem torz.
Elnök úr, köszönöm szépen a lehetőséget. (Taps az MSZP padsoraiból.)
