SZALAY GÁBOR
SZALAY GÁBOR
SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Képviselőtársaim! Bár egy költségvetés végrehajtásánál, azaz a zárszámadás vitájánál vagyunk, és itt talán nem az az elsődleges cél, hogy gazdaságpolitikákat ütköztessünk, és a gazdaság általános helyzetéről cseréljünk nézetet, mégis, azt hiszem, érdekes gazdaságpolitikai vita zajlott, természetesen a megfelelő elkerülhetetlen, óhatatlan, egyoldalúságoktól sem mentes vita. Így most én is egy ilyen megjegyzéshez szeretnék csatlakozni.
Varga Mihály és Font Sándor képviselő urak említést tettek a működőtőke-beáramlás jelenlegi magyarországi helyzetéről. Igaz, hogy az évi 1,5-2 milliárd eurónyi friss pénz bejövetele Magyarországra továbbra is nagyon kívánatos lenne, és igaz, hogy ettől jelen pillanatban sajnálatos módon nagyon messze vagyunk; igaz az is, hogy a három év óta tartó világgazdasági recesszió következtében az egész világon csökkent a beruházási kedv, és igaz az is, hogy a szomszédos országokban mindezek ellenére érdekes módon látszólag növekedett a külfölditőke-vonzóképesség, ez azonban egy nagyon leegyszerűsített helyzetkép, és nagyon nem fedi a valóságot.
Tisztelt Képviselőtársaim, elsősorban Font Sándor Képviselő Úr! Gondoljuk meg, hogy a külfölditőke-beáramlás három különböző tételből tevődik össze: a zöldmezős beruházásból - ez a legértékesebb fajta, mert ez hoz létre új kapacitásokat -, azután a privatizációból, és a képződött eredmény visszaforgatásából. Ez az utóbbi kettő már csak meglévő kapacitások bővítését, modernizálását szolgálja. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Elnézést érek, még egy kétperces felszólalásban ezt folytatni fogom.
