KARAKAS JÁNOS
KARAKAS JÁNOS
KARAKAS JÁNOS (MSZP): Köszönöm, elnök asszony. Együtt örülhetünk annak, hogy Villányban megszületett az első tisztességes szabályozás. Kékkői úr örömét, mondjuk, egy kicsit ronthatja, hogy azért be kell vallani, nem véletlenül született meg Villányban is, ahol igazán jó minőségű borok vannak, de esetenként a túlcukrozás egyes termelőknél ott is napi gyakorlat, tehát jogos önvédelem volt a tisztességes termelők részéről. Mint ahogy Font Sándor joggal büszkélkedhetett volna, mondjuk, a Frittmann testvérek hasonló jellegű javaslatával is (Font Sándor: Nem fért bele az időbe!), amit remélhetőleg tényleg a HNT jó gondolatával, további kezdeményezésekkel lehet majd szélesíteni.
Ígérem Font Sándornak, hogy a cukorforgalmazással kapcsolatos albizottsági ülést immáron összefoglalva és ismételten számon kérve a minisztériumokon meg fogom tenni. És a másik részről tényleg megfontolandónak tartjuk a magam részéről és a frakció nagyon sok szakértője részéről is a napi zárás bevezetésének kérdését.
A zárjegy kapcsán hadd mondjam, hogy bizonyos garanciát adott, ez tény, viszont nagyon drága garanciát adott, hisz önmagában a rendszer maga, a zárjegy, az ellenőrzés, a zárjegyforgalmazás kérdése majdnem fölemésztette a jövedéki adó teljes összegét, tehát közel öt forintba került. Ez nem azt jelenti, hogy szakmailag jómagam például egyet tudnék érteni, mondjuk, az öt forintról 12 forintra emeléssel, hisz valahol ez a műhelymunka során úgy hangzott el, hogy az áfacsökkentés ellentételezéseként írták meg a Pénzügyminisztériumban. Remélem, hogy mivel az áfa nem változik, valamilyen formában azért ez nem bevételnövelő tételként szerepel.
Még azt kell mondanom, hogy azt sem nagyon tudnám elfogadni, főleg az alföldiek és az asztali bort termelők védelmében, hogy költségnövelő tényezőként, ami egyben a gazdaságosságot, a nyereségességét csökkenti (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy így emelkedjen, esetleg úgy, hogy vissza is származtatják egyéb célokra, hasonlóan Franciaországhoz, a jövedéki adót. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) De majd le fogunk ülni, és meg fogjuk közösen beszélni az ülés után.
Köszönöm.
