DR. GEDEI JÓZSEF
DR. GEDEI JÓZSEF
DR. GEDEI JÓZSEF, a külügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Sajnos, nem lehetek olyan rövid, mint az előttem szóló képviselőtársam. Azért nem, mert előttünk, a tisztelt Ház előtt egy olyan határozati javaslat fekszik, amelynek jelentőségét nem lehet eltúlozni. A halálbüntetés minden körülmények között történő eltörlésére vonatkozó jegyzőkönyv megerősítésével az Országgyűlés nem egyszerűen a halálbüntetés alkalmazását tilthatja meg a háború vagy a háború közvetlen veszélye idején, hanem újra hitet tehet legfontosabb alkotmányos alapjogunk, az emberi méltóság és az élet joga, alapjoga mellett. A halálbüntetés alkotmányellenességét kimondó AB-határozat szerint az emberi élet és az emberi méltóság elválaszthatatlan egységet alkot, és minden mást megelőző, legnagyobb érték. Olyan oszthatatlan és korlátozhatatlan alapjog, amely számos alapjog forrása és feltétele.
Az élethez és az emberi méltósághoz való alapjog biztosítéka annak, hogy az ember alany maradhat, és nem válik eszközzé vagy tárggyá. De biztosítéka az emberi életek formális egyenlőségének is. Ez alapján nem lehet a különbözően értékes puszta életeket jogilag másként kezelni, nincs az életre méltóbb és méltatlanabb. Az egyenlő méltóság miatt egyaránt érinthetetlen a nyomorék és az erkölcsi szörnyeteg bűnöző élete és méltósága is. Az emberi méltóságban mindenki osztozik, aki ember, függetlenül attól, hogy mennyit valósított meg az emberi lehetőségekből, és miért annyit.
A külügyi bizottság a határozati javaslat vitája során tisztelettel emlékezett meg Szemere Bertalanról, az első felelős magyar kormány belügyminiszteréről, az 1848-49. évi szabadságharc kormánybiztosáról és miniszterelnökéről, aki már 1841-ben “A büntetésről, s különösebben a halálbüntetésről” című munkájában javasolta a halálbüntetés eltörlését. Szemere Bertalan a Magyar Tudományos Akadémia által is díjazott pályamunkájában így írt a törvényhozóknak a halálbüntetéshez fűződő viszonyáról: „Végre feltámadt a törvényhozókban a lélekismeret. Még nem éreznek lélekfurdalást, de kételkednek. S mely napon a törvényhozót kétely szállja meg e rettenetes jog iránt, mely napon a vérpadtól borzalommal fordul el, s kérdi magától: vajon midőn egy bűnt megbüntetett maga nem követett-e el egy újat, e naptól fogva nem az övé a halálbüntetés.”.
Örömmel tájékoztatom tisztelt képviselőtársaimat, hogy a külügyi bizottság a szemerei útmutatásnak megfelelően egyhangú szavazatával a határozati javaslat megerősítését ajánlja a tisztelt Háznak.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
