DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Országgyűlés! Az európai gazdasági egyesülésről, valamint a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény és a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény jogharmonizációs célú módosításáról szóló törvényjavaslat plenáris ülésen, valamint a bizottságokban történt vitája során az észrevételek és javaslatok - függetlenül attól, hogy melyik oldalról érkeztek - alapvetően azt tükrözték, hogy a tisztelt képviselők, néhány kivételtől eltekintve, a jogterület alapos ismeretében, alapvetően jobbító szándékkal közelítették meg ezt az új szabályozást.
(20.30)
A törvényjavaslat általános vitája során legtöbben lényegében egyhangúlag kiemelték a törvényjavaslatnak az európai gazdasági egyesülést, valamint a cégtörvény módosítását érintő részeit. Az érdemi kritikai észrevételek többsége a részvénytársaságok szabályozásának újszerű megközelítését, az ezzel összefüggő módosításokat érintette. Ezekkel egy kicsit részletesebben is kívánok foglalkozni, abban a reményben, hogy a felvetett ilyen típusú kérdésekre választ tudok adni.
A törvényjavaslat plenáris vitáján több felszólaló is említette, hogy a törvényjavaslat olyan jogharmonizációs módosításokat is megvalósít, amelyek a tagállamok számára az adott irányelv rendelkezése alapján nem kötelezőek, csak lehetőség van rá. Ilyen például a visszaváltható részvény jogintézménye, amelyet erre tekintettel néhányan elhagyni javasoltak.
A törvényjavaslat előkészítése során ezt a kérdést kellően átgondolva arra a következtetésre kellett jutnunk, hogy az immár utolsó jogharmonizációs célú társaságitörvény-módosítás során éljünk minden olyan lehetőséggel, amely a tagállamok körében már ismert, elismert jogintézmény, és amely hasznos lehet Magyarország mint az Európai Unió leendő tagállama számára is.
Tény, hogy néhány ország társasági joga jelenleg még nem tartalmazza a visszaváltható részvényre vonatkozó szabályozást, ugyanakkor a tagállami jogalkotás útja, iránya világosan mutatja a beiktatási szándékot. Például a német társasági jog módosítására készült 2001. évi koncepció már javaslatot tesz a visszaváltható részvény megteremtésére. Más oldalról nézve, a belépő államok oldaláról pedig elmondható, hogy például a lengyel jogalkotás már meg is valósította ezt a feladatot.
A másik olyan kérdés, amely a vitában többször is felvetődött, az apportszabályok enyhítésének témája volt. Felhívom az önök figyelmét arra, hogy a törvényjavaslat rendelkezései e szabályokat kizárólag a részvénytársaságok vonatkozásában változtatják meg, kiegészítve ugyanakkor a társasági törvényt más, ehhez kapcsolódó és a jogbiztonságot szolgáló garanciális rendelkezésekkel, így a független könyvvizsgáló kötelező alkalmazásával vagy a könyvvizsgálói jelentés nyilvánosságra hozatali kötelezettségével.
A követelés apportként történő elfogadására nemzetközileg kialakult gyakorlat van hatályban. Az apportszabályok indokolatlan szigorúsága adott esetben versenyhátrányt is jelenthet a magyar vállalkozások számára. Emellett a szigorúságnak azért sincs sok értelme, hiszen a társasági törvény nem ír elő tőkemegtartási kötelezettséget. Ugyanakkor ezzel kapcsolatban támogatja az előterjesztő azt a módosító javaslatot, amely előírja, hogy az apportált követelésnek az adós által elismertnek vagy bírói ítélettel megítéltnek kell lennie. Ez biztosítja, hogy bizonytalan, vitatott követelésekre alapozva ne lehessen a jövőben sem társasági részesedést szerezni.
A nem pénzbeli hozzájárulás szolgáltatására vonatkozó rendelkezésekkel kapcsolatban olyan módosító javaslat is érkezett, amely nem teremtené meg annak jogi lehetőségét, hogy az apportot az érintett tag ne a társaság alapításakor, hanem később szolgáltathassa. A 2. számú, úgynevezett tőkevédelmi irányelv 9. cikkének (2) bekezdése kifejezetten lehetőséget ad arra, hogy a nem pénzbeli hozzájárulás szolgáltatására az alapítástól számított öt éven belül kerüljön sor. Ez azért is indokolt, mert előfordulhat, hogy valamely vagyontárgyra nincs szükség a tevékenység megkezdésekor, hanem csak később, a működési kör kiterjesztésekor, felfutásakor. Addig viszont a vagyontárgy értékének megőrzését, karbantartását nem a társaság, hanem az apportőr köteles biztosítani.
Mint már említettem, a cégtörvényre vonatkozóan a plenáris ülésen, illetve a bizottságokban többnyire dicsérő felszólalások hangzottak el. Különösen a társasági jog és a cégjog területén gyakorlattal rendelkező képviselőtársaim köszöntötték a törlési eljárás szabályainak pontosítását, kiteljesedését, illetve a jogrendszerünkből hiányzó vagyonrendezési eljárás kimunkálását.
A plenáris ülésen Bőhm András ugyanakkor felvetette, hogy aggályos az a módosítás, mely szerint a jövőben csak a cégbejegyző végzés Cégközlönyben történő közzétételétől számított hat hónapos jogvesztő határidőn belül lehetséges a létesítő okirat érvénytelensége miatti perindítás. Miután ebben az esetben lényegében a létesítő okirat és ezáltal a cég semmisségének megállapítása az eljárás tárgya, a képviselő úr felvetette, hogy ez a rendelkezés összhangban áll-e a Ptk. azon rendelkezésével, mely szerint a szerződés semmisségére bárki határidő nélkül hivatkozhat.
Álláspontunk szerint ez a probléma csak látszólagos. Kétségtelen, hogy a társasági törvénynek és a cégtörvény anyagi jogi szabályokat tartalmazó rendelkezéseinek háttérszabálya a Ptk. A Ptk. rendelkezéseit azonban csak olyan esetben kell alkalmazni, ha a Gt., illetve a cégtörvény maga sui generis rendelkezést nem állapít meg. Jelen esetben pedig éppen erről van szó. Az eltérést, a sajátos, a Ptk.-tól eltérő rendelkezések megalkotását az indokolja, hogy ebben az esetben nemcsak egy meghatározott szerződésről van szó, hanem a társaság, a cég létrejöttével az üzleti partnerekkel létrejött olyan szerződéses kapcsolatrendszer alakul ki, amelyet utóbb már csak meghatározott feltételek esetén is rövid ideig indokolt vitássá tenni.
Az 1. számú társasági jogi irányelv 11. cikke nyomatékosan hangsúlyozza, hogy csak rendkívüli esetben, az ott meghatározott okok miatt lehet vitássá tenni a létesítő okirat és ennek következtében a társaság létrejöttét, sőt, az egyes tagállamok olyan megoldást is választhatnak, hogy a bejegyzést követően már semmiféle ok sem lehetséges a társaság semmissé nyilvánításához.
A magyar szabályozás nem ezt az utat követi. Azt a megoldást választottuk, hogy meghatározott esetekben, így például ha a cég alapításakor az abban részt vevő valamennyi tag cselekvőképtelen volt, vagy a cég tevékenységi köre jogszabályba, illetve a közrendbe ütközik, változatlanul indítható per a létesítő okirat érvénytelenségének megállapítása, ennek eredményeként pedig végső esetben a cég megszűntnek nyilvánítása iránt. Így tehát a legkirívóbb esetekben a cég változatlanul kiiktatható lesz a cégnyilvántartásból. A bejegyzés közzétételétől számított hat hónap után azonban erre már nem lesz lehetőség, figyelemmel arra, hogy addigra a cég már olyan mértékben beépülhetett a gazdasági élet szereplői közé, annyi szerződéses partnerrel, hitelezővel rendelkezhet, hogy megszűntnek nyilvánítása a forgalom biztonságát ezen időponton túl már nem erősítené, hanem inkább gyengítené.
A cégtörvény módosításához, bár azzal alapvetően mindenki egyetértett, érkezett néhány olyan módosító javaslat, amelyek elfogadásuk esetén megítélésem szerint a törvényjavaslat javára szolgálnak. Ilyen például az az indítvány, amely a törlési eljárás menetét kívánja kiegészíteni egy új rendelkezéssel. Ennek értelmében a cég meghatározó szavazati joggal rendelkező tagjai, részvényesei felhatalmazást nyernének arra, hogy a cégbíróság felhívását követően, a törvényes működés helyreállítása érdekében a cég legfőbb szervét összehívhassák. Erre ugyanis egyébként fő szabályként a cég képviseletére jogosult személyeknek van lehetőségük.
A törlési eljárásnak azonban éppen az az oka, hogy ezek a képviselők nem érhetők el, nem látják el feladatukat. A tulajdonosok éppen azzal mozdíthatják elő a törvényes működés helyreállítását, hogy lehetőséget kapnak a taggyűlés, közgyűlés összehívására, ezen pedig mód nyílik új képviselők megválasztására, illetve új székhely meghatározására.
A módosító javaslat tehát mindenképpen előmozdíthatja a törlési eljárás eredményességét, pontosabban: a törvényes működés helyreállítását.
Mindezek - a vitában elhangzottak és az elfogadott módosító javaslatok - alapján kérem, hogy a tisztelt Országgyűlés majd a szavazás során is támogassa a törvényjavaslatot.
Köszönöm szépen a figyelmüket.
(20.40)
