SZÁSZFALVI LÁSZLÓ
SZÁSZFALVI LÁSZLÓ
SZÁSZFALVI LÁSZLÓ, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Adatvédelmi Biztos Úr! A Magyar Demokrata Fórum örömmel vette és fogadta a 2002. évi beszámolót, és támogatja annak elfogadását, támogatja az országgyűlési határozati javaslatot.
Az adatvédelmi biztos 2002. évi beszámolójának legelején, már a bevezetőben emlékeztet bennünket arra, hogy az elmúlt esztendő egy nagyon fontos “történelmi esemény”, hiszen az adatvédelmi törvény tízesztendős volt az elmúlt évben. Azt gondolom, hogy ez a tény, ez a születésnap tükröződik a beszámolóban is, hiszen lehetőséget adott adatvédelmi biztos úrnak arra, hogy újra megfogalmazza, vagy megismételve megfogalmazza az adatvédelem és az információs szabadság értékfilozófiáját.
Az adatvédelmi törvény a magyar jogalkotás nagy értéke, és ez a törvény két olyan alkotmányos alapjogot honosított meg, amely előtte nem volt, nem létezett: a személyes adatok védelméhez és a közérdekű adatok nyilvánosságához való jogot. A biztos úr a bevezetőben megfogalmazza, azt gondolom, hogy tökéletesen és egyhangúlag egyetértünk ebben, hogy ez a két alapvető jog a demokratikus jogállam alapelve, alapértéke. A demokratikus jogállam ezen alapelvéhez kapcsolódik adatvédelmi biztos úrnak az üzenete, hogy tudniillik ne hagyjuk veszni az alkotmányos jogokat - és alkotmányos értékeket, teszem hozzá én kiegészítésképpen.
Bár a jelentésben nem szerepel, illetve úgy mondom, hogy még nem szerepel, hiszen a 2002. évről számol be ez a jelentés, de nem tudom megkerülni legalább két mondat erejéig azt a 2002-ben történt eseményt, amely feltehetően a következő jelentésben és beszámolóban fog majd szerepelni. Éppen 2002-ben, az adatvédelmi törvény tízéves évfordulójának évében, a kormányváltást követően példátlan adatmásolás és adatmentés történt az APEH-ben, kormányzati döntés alapján. Azt gondolom, hogy a következő évi beszélgetéseink vagy vitáink egyik középponti kérdése lesz vagy lehet majd ez. Addig már talán ismerjük a parlamenti vizsgálóbizottság jelentését is.
(17.50)
A beszámoló nemzetközi kitekintést is ad, hiszen a TAIEX Bizottság felmérését, jelentését közli. Azt gondolom, az Európai Unió részéről egy nagyon komoly nemzetközi elismerés fogalmazódik meg, és már 2000-ben megfogalmazódott ez, amikor Magyarországot az Európai Unió adatvédelmi jogának befogadására alkalmas országnak tekintve, Magyarország elnyerte az adatvédelmi minősítést, azaz az adatvédelmi szint megfelel az európai uniós elvárásoknak.
Nagyon szimpatikus volt számomra, és azt gondolom, hogy ez is jelzésértékű vagy üzenetértékű, hogy a személyes adatokra vonatkozó bevezető alapgondolata Pál apostol intését fogalmazza meg: “Mindent szabad nékem, de nem minden használ.” Azt gondolom, hogy ez egy nagyon jó szellemi-lelki hátteret ad ennek a tevékenységnek és munkának. Az adatvédelmi biztosi intézmény feladata - fogalmazza meg a beszámoló -, hogy a mondat második felére is hívja fel a figyelmet. Azaz, azt gondolom, hogy talán egy kicsit kapcsolódik Gusztos Péter képviselőtársam előbbi fejtegetéseihez: a rend és a szabadság, a szabadság és annak a konzekvenciáinak az összefüggéseire, kapcsolatára - talán gyarló emberi szavakkal ezt úgy mondanánk, hogy harmonizálására - kell törekednünk, és megtalálni a szabadságban is a rendet, illetve az emberi méltóságot.
Az adatvédelmi biztos beszámolójának nagy erénye a beszámolóhoz mellékelt konkrét adatvédelmi esetek, és az ilyen esetekkel kapcsolatban meghozott konkrét döntések leírása. Tehát nem egy valóságtól elrugaszkodott, nem virtuális adatvédelem teendőit tartalmazza a beszámoló, hanem valóban naponta előforduló, mindannyiunkat érintő személyiségi jogi problémák megoldását.
Amíg az állampolgári jogok országgyűlési biztosához kerülő ügyek száma lényegesen csökkent, addig az adatvédelmi biztoshoz eljutó ügyek és panaszok száma mintegy 10 százalékkal növekedett 2002-ben az előző évhez viszonyítva. Az adatokból úgy tűnik, hogy a fővárosban élők szintén érzékenyebben viszonyulnak a róluk szóló személyes adatok kezeléséhez, mint a vidéken élők, és az összes panasz mintegy felét fővárosi lakos nyújtja be. Az országgyűlési és helyhatósági választások miatt is növekedett a pártok, pártpolitikusok adatkezelésére vonatkozó panaszok aránya - ezek a panaszok döntő részben megalapozott, indokolt panaszok voltak. 2002-ben csökkent az elutasított panaszok aránya, és 9 százalékról 21 százalékra nőtt a jogos panaszok aránya, de megduplázódott a részben jogos panaszok aránya is. 2001-ben átmenetileg csökkent, de 2002-ben ismét növekedett a magángazdálkodói szféra adatkezelését kifogásoló beadványok száma. A korábbi évek panaszlistáján előforduló adósságbehajtó cégek, mobiltelefon-szolgáltatók, kábeltelevíziós társaságok, biztosító intézetek, bérszámfejtő cégek, közműszolgáltatók szerepeltek tavaly is a bepanaszoltak között.
A biztos példatára egy rémpéldát is közöl: egy hulladékgazdálkodó cég a fogyasztóktól kért egy olyan adatlapot, amelyiken a szemétszállítást igénybe vevő tulajdonos adatain túlmenően ki kellett tölteni az ott bejelentett házastárs vagy élettárs születési helyét és idejét, anyja nevét és adóazonosító jelét. Az adatkérés hivatkozási alapjának olyan törvényeket jelölt meg a szóban forgó cég, amelyek egyike sem jogosította fel ilyen tartalmú adatok bekérésére és kezelésére.
A beszámoló említ további példát is arra nézve, hogy gazdálkodó szervezet hatósági szerepkört játszva, számára valóban szükséges adatok kérésén túlmenően olyan adatok nyújtására is kényszeríti a fogyasztókat, amelyekhez ténylegesen semmi köze nincs. Például egy vízműcég fogyasztóktól kért olyan adatlapot, amelyben személyi igazolványuk számára, munkahelyük nevére, címére is rákérdeznek, illetve a munkahelyi változások mihamarabbi bejelentését igényli a vízszolgáltató. Az adatkérés okául, indokául szerepeltetett törvények és kormányrendeletek egyike sem hatalmazta fel ilyen adatok kérésére, kezelésére a vízművet, azaz a kérdőíven félretájékoztatták a fogyasztókat.
Az országgyűlési biztos hiányos törvények korrigálására, módosítására is felhívja az Országgyűlést. Például nagyon gyakran előfordult, hogy állampolgárokat telefonon keresztül fenyegették meg, és az ilyen esetek jelentős részében a sértett meg tudja jelölni a fenyegető telefonszámát is, mert azt a készüléke kijelezte. Mégis, a bíróságok tényállástisztázó kéréseit a távközlési szolgáltatók elutasítják, mert a törvény számukra nem teszi kötelezővé az adatszolgáltatást. Az Országgyűlésnek meg kell szüntetni ezt a joghézagot, mert addig is szabadon garázdálkodhatnak a telefonbetyárok.
Hasonló módon meg kell oldani az Országgyűlésnek azt a képtelen helyzetet, hogy Magyarországon - Európában egyedülálló módon - nem jogosultak arra az állampolgárok, hogy megismerjék az anyakönyvekből szüleik, dédszüleik születési, házasságkötési vagy elhalálozási adatait, gyermekeik kilétét. A rendszerváltás előtti évtizedekben nem tűrték el a családtörténet-kutatást, betiltották a családtörténeti folyóiratokat - hiába volt rendszerváltozás, fennmaradtak az idejétmúlt tiltó rendelkezések, amelyek már beleütköznek abba az alkotmányos jogba, hogy minden állampolgárnak alapvető emberi joga megismerni szülei vagy azok szülei kilétét és azok személyes adatait.
Látva a lakosságtól kért adatok nagy mennyiségét és azok bonyolult kitöltési útmutatóit, hibás kitöltés esetén a szankciók sokaságát, fel kell tennie azt a kérdést is, illetve fel kell vetődnie annak a kérdésnek is, hogy meddig terhelhető kötelező adatszolgáltatással a lakosság, hol a határa annak a bürokráciának, aminek jegyében minden hatóság egy-egy újabb igazolvány viselésére, őrzésére kötelezi a vele kapcsolatba került állampolgárokat.
Talán az is az adatvédelmi biztos feladatkörébe tartozhatna majd - hogyha talán egyszer mi is úgy döntünk -, hogy egy határon túl hogyan tudja megvédeni az újabb és újabb adatközlésre és igazolványviselésre kötelezett állampolgárokat ettől a túlburjánzott bürokráciától. Például ha egy 130-150 oldalas útmutatóval és kitöltési utasítással ellátott, személyi jövedelemadóról szóló bevallást a lakosság fele hibásan tölt ki, akkor ez a magas hibázási arány nem az adózók, hanem a hatóság rossz bizonyítványára utal.
Az is sokkolja a lakosságot, hogy egyre több személyre szóló dokumentumot kell őrizni, amint említettem, személyi igazolványt, lakcímnyilvántartó lapot, személyi számot, katonai igazolványt, vállalkozói igazolványt, kötelező bankszámlaszámot, társadalombiztosítási igazolást, adóigazolványt, nyugdíjas-igazolványt és még sorolhatnánk tovább ezt a sort, hiszen a közeljövőben várhatóan újabb igazolványok kiadására, illetve bevezetésére kerül majd sor. Azt gondolom, azt gondoljuk, hogy ennyiféle kötelezően elrendelt igazolvány kiállítása, őrzése, napi viselése, elvesztés esetén a pótlása és a büntetések fizetése véleményünk szerint már túlzott bürokráciát valósít meg, és valóságosan túlterheli a magyar lakosságot és a magyar állampolgárokat.
Azt gondoljuk, hogy az országgyűlési biztos úr, adatvédelmi biztos úr kiváló minőségben, magas színvonalon számol be ebben a beszámolóban elmúlt évi tevékenységéről. A Magyar Demokrata Fórum részéről szeretném megköszönni a biztos úr tevékenységét, illetve munkatársai tevékenységét, és abban bízunk, hogy azok az anomáliák, amelyek a beszámolóban is megfogalmazódnak, illetve amelyekre néhány esetben utalást tettem, az elkövetkezendő időszakban megoldást találhatnak. Ennek alapján a Magyar Demokrata Fórum az adatvédelmi biztos úr beszámolóját elfogadásra javasolja, illetve támogatjuk annak elfogadását.
Két mondatban hadd térjek ki a kisebbségi biztos úr beszámolójára, tekintettel arra, hogy nem lesz módom a későbbiek során elmondani a Magyar Demokrata Fórum álláspontját. A Magyar Demokrata Fórum a kisebbségi ombudsman úr beszámolóját támogatja, köszönjük az ő munkáját is, beszámolóját és tevékenységét. Nem akarom részletezni, hiszen az ő itteni szóbeli kiegészítésében, a bizottságunk előtt tett szóbeli kiegészítésében, illetve magában a beszámolóban részletesen benne található az elmúlt évi tevékenységek sora, a gondok és a problémák, amelyeket, azt gondolom, mindannyian ismerünk.
(18.00)
Csak utalni szeretnék arra az országgyűlési határozatra, amelyet ebben az esztendőben a parlament elfogadott, többek között a Magyar Demokrata Fórum támogatásával is, amely talán a kérdések és problémák egy részére belátható megoldást teremt, illetve perspektívát nyújt most már, hiszen határidőre, 2003. december 31-éig a kisebbségi joganyag felülvizsgálatát el kell végezni. Illetve garanciát ad ez az országgyűlési határozat arra is, hogy ebben a felülvizsgálati folyamatban ombudsman úr is, illetve a kisebbségek képviselői, az emberi jogi bizottság benne lehet, együtt munkálkodhat, együtt gondolkodhat. Tehát úgy gondolom, hogy ez a beszámolóban fölvetett, újra és újra visszatérő problémák egy részére - nagy részére - megoldást kínál.
Szeretném kiemelni azt a részét a beszámolónak, amelyik az anyanyelv kérdését feszegeti – és azt gondolom, hogy nagyon helyesen. Az a véleményünk, hogy hosszú éveken keresztül talán ez nem volt a tevékenységünk vagy közös munkálkodásunk középpontjában, és ennek a nagyon fontos területnek a középpontjában, de úgy gondolom, az elmúlt egy-két esztendőben új hangsúlyt kapott és központi kérdés lett az anyanyelv kérdése, a kisebbségek nyelvi jogainak középpontba helyezése. Azt gondolom, hogy ez nagyon helyes. Nyilvánvalóan egyébként lesz vita majd, hiszen az elmúlt hónapokban is, illetve egy legutóbbi szakmai tanácskozáson is konkrét vita folyt erről a kérdéskörről, de azt gondolom, hogy ezt is konszenzussal meg lehet oldani.
Egy mondattal hadd térjek ki a kisebbségek parlamenti képviseletére, amely szintén egy előttünk álló nagy probléma. Nem látok konkrét megoldást egyelőre. Azt látom, hogy alkotmányos megoldást kell találnunk erre, ugyanakkor ez az alkotmányos megoldás személy szerint előttem egyelőre csak a kétkamarás parlament létrehozásában van. Úgy gondolom, hogy ebben az irányban kellene közösen együtt gondolkodnunk majd, amikor ezekről fogunk vitatkozni.
Még egyszer tehát a Magyar Demokrata Fórum a kisebbségi biztos úr beszámolóját is köszönettel veszi és elfogadásra javasolja. Köszönjük az ő munkáját és munkatársainak a munkáját.
Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps.)
