DR. GÉMESI GYÖRGY
DR. GÉMESI GYÖRGY
DR. GÉMESI GYÖRGY, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Azzal kezdem, hogy az önkormányzati törvény 1990-ben, a Magyar Demokrata Fórum által vezetett kormányzat ideje alatt alkottatott meg, és ez a törvény tulajdonképpen a demokratikus berendezkedés egyik jelentős, a rendszerváltás egyik nagyon jelentős törvénye volt. Létrejöttek azok az önkormányzatok, amelyek az elmúlt 13 esztendő alatt bebizonyították, hogy a feladatnak meg tudnak felelni, bebizonyították azt, hogy megfelelnek azoknak az elveknek, amelyek alapján a törvény megalkottatott annak idején - a szubszidiaritás, az autonómia, az odatelepített vagyon működtetése -, a feladatok és a források megfelelő megosztását korrekt módon el tudták látni, és az ország működésének egy jelentős részét az önkormányzatok biztosították.
Azért fontos ezt leszögezni, mert feltehetően a vitát is nagyon sok polgármester, önkormányzati képviselő, vagy volt képviselő és polgármester hallgatja, és megítélésem szerint, amikor az önkormányzatok jelenlegi helyzetéről tárgyalunk, akkor nem baj, ha megállapítjuk, hogy a feladatot a lehetőségeikhez képest nyilván igyekeztek megoldani, és nagyon szép eredményeket értek el. Működött a rendszer, működik ma is, de nyilván vannak kérdések, amelyek felvetődnek akkor, amikor a hogyan továbbról beszélünk.
De ez a mai vita megítélésem szerint nem elsősorban a hogyan továbbról, hanem a most hogyanról kell hogy szóljon. Mert ugyan a miniszter asszony azt mondta, hogy a 13 éves folyamatot értékeljük, és abból próbáljuk meg meghatározni a következő lehetőségeket, az előrelépési lehetőségeket, nyilván szinkronba hozva az uniós csatlakozás jelenlegi folyamatával, mégis azt gondolom, hogy ez egy picit elkendőzése lenne annak a helyzetnek, ami kialakult az elmúlt egy esztendőben.
A kormány egyéves működése után értékelni kell az önkormányzatok helyzetét annak az ígéretsorozatnak a tükrében, hogy több pénzt az önkormányzatoknak, annak az ígéretsorozatnak a tükrében, ami a kormányprogram vitája során elhangzott, és én pontosan jól emlékszem, miniszter asszony, amikor szó szerint azt mondtam: nagyon szépek az elképzelések, nagyon szimpatikusak az elképzelések, csak lesz-e ereje a belügyminiszternek, aki egyébként egy nagyon komoly önkormányzati lobbiember volt a korábbiakban, lesz-e ereje a kormányon belül érvényesíteni ezeket az elképzeléseket. És megítélésem szerint nemhogy nem volt ereje érvényesíteni, hanem alulmaradt ebben az érdekérvényesítő folyamatban, amit nagyon szomorúan szemléltek nemcsak az önkormányzati érdekszövetségek, hanem azok az önkormányzati politikusok, akik az elmúlt 13 esztendőben valóban elsősorban ezzel foglalkoztak, és elsősorban valóban az önkormányzati értékeket próbálták folyamatosan megjeleníteni a munkájuk során, és azért próbáltak küszködni.
Úgy ítélem meg, hogy jelentős visszalépés történt ezen a területen, úgy ítélem meg, hogy a kormányzat egyrészt nyilván nem teljesítette az ígéreteit, mert a több pénzről szó sincs; a több feladatról van szó, amit elfelejtettek leírni, hogy több feladat, adott esetben nem megfelelő pénzmennyiséggel, és nyilván ez kialakított egy válságos helyzetet az önkormányzati szférában. Én ma úgy ítélem meg, hogy ez egy nagyon komoly és nagyon súlyos helyzet, válságos, kritikus helyzet, mert lehet, hogy az év végéig egyetlenegy csődbe ment önkormányzat nem lesz Magyarországon, mert nem mehet csődbe az önkormányzat, mert valamilyen formában a központi költségvetés különböző technikákkal finanszírozza ezeket a problémákat, de a helyzet válságos az önkormányzatiság szempontjából.
Ma az önkormányzati rendszer jelentős része a kormány tenyeréből eszik. Ez egy kiszolgáltatott helyzetet jelent, és messze nem tudja már azt a mozgásterét, azt a gazdálkodási önállósági mozgásterét alkalmazni, ami 1990-ben a Magyar Demokrata Fórum által vezetett kormányzat által megalkotott önkormányzati törvényben mint szándék megfogalmazódott és mint törvény leíródott. És ami egyébként sokáig működött, hiszen én magam is 13 éve vagyok polgármester, én magam nagyon szép élményekkel lettem gazdagabb e 13 év után, és ebben a teremben is nagyon sok olyan polgármester van, az itt levők jelentős része önkormányzati szakember, polgármester, akik ezeket az élményeket ugyanúgy átélték, mint jómagam, és ugyanúgy kínlódnak és szenvednek most ezekben a napokban, hetekben és hónapokban, mint jómagam.
És még egyszer azt mondom, nem arról van szó, hogy az önkormányzatok a finanszírozás tekintetében csődbe mennek vagy nem mennek csődbe, riogatjuk őket a csőddel vagy nem, hanem kialakult szépen egy olyan folyamat, ami azt a típusú önálló mozgásteret szűkítette be, amit megszoktunk, amit szerettünk volna, és amiért ezt az egész feladatot mindannyian elvállaltuk. És ebben az elvállalt feladatban nemcsak jobboldali polgármesterekről van szó, vagy jobboldali érzelmű polgármesterekről, igenis baloldali érzelmű polgármesterekről is van szó, tessenek végignézni az elmúlt évek, az elmúlt egy év nyilatkozatait az újságokban, tessenek megnézni azokat a polgármestereket, akik aláírták e válságos helyzetről fogalmazott levelet, és eljuttatták a miniszterelnöknek, hogy melyik pártokhoz tartoznak. És akkor pontosan fogják látni, hogy itt tényekről, reális tényekről van szó; mert lehet az íróasztal mellett számokat kiszámolni, lehet mondani, hogy a gépjárműadót odaadjuk, lehet mondani azt, hogy az iparűzési adó ez évi többletbevételéből kell fedezni majd a béremelések megfelelő összegét.
(9.30)
Ezt mind-mind ki lehet számolni, ki lehet mutatni számokat. A nem ebben a témában gyakorlattal rendelkező hallgató és néző már unja, és nem tudja pontosan, kinek van igaza, de tessék megkérdezni a polgármestereket! Arról volt szó egyébként, miniszter asszony, az érdekszövetségek megbeszélésén annak idején, hogy lesz egy ilyen jellegű polgármesteri meghallgatás február 16-án, aztán a miniszterelnök úr későbbre tette ezt az időpontot. Valóban, több mint ezer polgármester jött össze erre a találkozóra, és szomorúan tapasztaltam, hogy egész másról volt szó, mint amit megfogalmaztunk. Arról volt szó, hogy a polgármesterek elmondhatják a bánatukat. Arról volt szó, hogy megfogalmazhatják azokat a kéréseiket, és meghallgatja őket a kormányzat. Mit tapasztaltunk? Azt tapasztaltuk, hogy egy hihetetlen kormánypropaganda történt, uniós csatlakozással kapcsolatos kérdések lettek fölvetve, és igazán az érdekszövetség és én magam azért nem szólaltam föl, és nem vettem igénybe az öt percet, és el sem mentem, mert egész másról beszéltünk, mint ami a tény.
Ma is az az érzésem, hogy próbálunk elbeszélni megint egymás mellett, mert egy külön dolog a 13 év értékelése, és hogyan tovább abból - arról kell konferenciát, konferenciákat, érdekegyeztetéseket rendezni. Ma nem ezt a szándékot tükrözte ennek a vitanapnak a megtartása megítélésem szerint, hanem azt, hogyan tudjuk ezt a válságos helyzetet kezelni, van-e értelme önkormányzatiságról beszélni, van-e értelme a decentralizáció megfelelő formájáról beszélni, vagy pedig felejtsük el, mint néhány olyan nyilatkozatban elhangzott, hogy igen, itt már a kistelepülésekre nincsen szükség; volt szó itt korábban megfogalmazott életképtelen településekről, amikor azt mondtuk, hogy az életképtelen települések… - számomra hihetetlen, hogy ez leírásra került, de gondoltuk, hogy ez valóban félreértés, gondoltuk azt, hogy valóban csak elszólás. De úgy érzem, hogy itt azért finoman történik egy olyan típusú mozgás, ami ezeket a településeket lehetetlen helyzetbe hozza, ellehetetleníti. Vannak számok természetesen, amivel lehet pró és kontra érvelni, mégis azt mondom, hogy a polgármestereket kell megkérdezni.
Mi történt az elmúlt egy év alatt ezen a területen? Megtörtént egy béremelés, ami valóban jó, nagyon támogatandó, de azt gondolom, arra azért ne hivatkozzunk, hogy ezt X. Y. megszavazta, vagy nem szavazta meg. Nyilván arról van szó, ha megkérdeznek bárkit, hogy valakinek bért kell emelni vagy bért adunk, vagy az egzisztenciáját javítjuk, teljesen természetes, hogy pozitívan áll hozzá, de nyilván annak a felelőssége, aki a javaslatot előterjeszti, hogy ennek a feltételrendszerét meg tudja-e teremteni. Meg tudta-e teremteni, és kinek a vállára tette ennek a terheit, és hogyan gondolkodott távlatosan, mondjuk, középtávlatosan ebben a tekintetben, és hogyan tudta ezeket a feltételeket, ilyen megközelítésből a saját felelősségét is előtérbe helyezve biztosítani? Igen, akárhogy számolok, én legalábbis, nem tudom, polgármester kollégáim hogy vannak, nekem nem jött ki az, hogy ennek az utolsó fillérig a fedezetét a költségvetés biztosította. Nem biztosította, a tizenkettedik hónapban sem biztosította, miniszter asszony. Lehet persze mondani, hogy a tizenkettedik havi bért áttesszük már januárra, ott kell kifizetni, az már a 2003-as költségvetés része, háromhavi bérnövekményt kaptak a települések. (Közbeszólás az ellenzék soraiból: Így van!) Háromhavit; ez fehér és fekete. Tessék megnézni a számokat! És a tizenharmadik havi bér? És annak a bértöbblete, amit még ki kellett fizetni pluszban? Az sem volt sehol. És akkor innen kezdtük építkezni a 2003-as évet. Amikor a költségvetéseket készítették az önkormányzatok január és február tájékán, nézegették a papírjaikat, hogy hiába mondja a kormányzat és a miniszter asszony és mindenki azt, hogy ez a pénz megvan, nincs meg a pénz. Nincs meg! És akkor hitel, mit lehet még eladni, hogy lehet finanszírozni ezeket a pluszigényeket, hogy vesszük vissza a fejlesztéseket.
Miniszter asszony elismerte, hogy nyilván a fejlesztések, felújítások területén vissza kell fogni abban az egyébként leromlott intézményállományban, ami még ma sincs a helyén, és nem került valóban helyre 13 esztendő alatt, mert mindig mentünk az események után. Ezekben az intézményekben folyik a közoktatás, az önkormányzatok legnagyobb feladata, amit szeretnének megfelelő formában ellátni. Ezekben az intézményekben kell biztosítani az új taneszközöket, ezekben az intézményekben kell megfelelni a közoktatási törvény által előírt követelményeknek. Ezeken a településeken kell megfelelni a környezetvédelmi törvényben előírt feltételeknek és az uniós elvárásoknak. És akkor? Itt kell megfelelni, mondjuk, a mozgáskorlátozottak számára az akadálymentesítés feltételeinek. És akkor? Honnan és miből?
Erről kellene beszélni, hogy hogyan tudjuk megteremteni a feltételeit annak, hogy túléljük ezt a válságos helyzetet. Ha már előidézte valaki ezt a válságos helyzetet, megítélésem szerint illene segítenie abban, hogy túléljük. Voltak indítványok 60 milliárdra, 100 milliárdról 60-ra, 30 milliárdra, hogy próbáljuk esetleg ezt a bérhikimozgásteret kibővíteni. Semmit, semmit nem fogadtak el. Miért nem? Miért nem próbáltak legalább gesztust gyakorolni azok iránt a települések iránt, amely települések iránt - önök nagyon-nagyon hangosan mondják - felelősséget éreznek. És mi lesz azokkal, akik ezen a településen élnek? Ők a polgármestertől fogják számon kérni, a képviselő-testülettől fogják számon kérni azokat a jogos igényeiket, amelyeket az önkormányzat igyekszik megtenni vagy nem.
Igen tisztelt Ház! Szeretnék a kétpercesekben is majd részt venni, pontosan ezért nem húznám tovább a felvezető gondolataimat, mert az idő kevés, de egy dologra szeretnék még rávilágítani. A Magyar Demokrata Fórum, amikor az önkormányzati törvényt megalkotta, és amikor 1600 tanácsból létrejött közel 3200 önkormányzat, akkor nagyon fontos alapérték volt az, hogy ez a közel 3200 önkormányzati közösség, mely értéket ápol, teremt, alkot és közvetít, mely erőt ad az ott lévőknek, ahol otthont teremtenek az ott lévők, és akkor abból lesz az én utcám, az én iskolám, az én falum és a többi, és a többi… Különösen azért mondom ezt és hangsúlyozom, mert most az uniós csatlakozási folyamatban nagyon sokszor merülnek föl azok a kérdések, hogy ezek a gyökerek esetleg megszűnnek, talán egy életképtelen településpolitika folyamán.
Nekünk fontos továbbra is a kistelepülés, fontos a kisiskola, és igenis nem tudjuk elfogadni, hogy több mint száz azon iskoláknak, óvodáknak a száma, amelyeket összevontak, bezártak financiális okok miatt, talán az ez évi költségvetés hatására. Nem tudjuk elfogadni a közel 600 postahivatal bezárását. Nem arról van szó, hogy a valóban gazdaságtalan és kihasználatlan hivatalokkal valamit nem kellene kezdeni, de talán a 600 egy picit túl soknak tűnik, és szünteti meg ezeket a közösségi tereket ezeken a településeken. Vagy például a vasútvonalak megszüntetése, ami arra megy ki, hogy ne érjenek el megfelelő formában, nemcsak egy hangulatos közlekedési eszközzel, hanem valóban egy olyan megközelítési lehetőséget szüntetünk meg anélkül, hogy utakat építenénk egyébként, megfelelő utakat építenénk megfelelő formában; olyanokat szüntetünk meg, ami ezeknek a közösségeknek az elérhetési lehetőségét, a közlekedési lehetőségét csökkenti, kérdőjelezi meg. Igen, a Magyar Demokrata Fórum többször kimondta azt, hogy úgy tűnik számunkra, hogy ez egy indirekt faluromboló folyamat. Ehhez nem szeretnénk asszisztálni.
Tisztelettel kérjük a magyar kormányt, gondolja át: a költségvetés jelenlegi helyzetében hogy tudja kompenzálni az áttelepített feladatok finanszírozását. Közel 100 milliárd forintra van szükség, ezt egyébként Jauernik István egyik nyilatkozatában olvastam is, hogy jövőre ennyi pluszpénzt kellene adni az önkormányzatoknak, ha jól érzékeltem. (Közbeszólás: Már az idén!) De azt gondolom, hogy ennek a 100 milliárd forintnak az érdekszövetségek véleményével összhangban idén is meg kellene érkezni a településekhez.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
