DR. LAMPERTH MÓNIKA
DR. LAMPERTH MÓNIKA
DR. LAMPERTH MÓNIKA belügyminiszter: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Örömmel értesültem arról, hogy a tisztelt ellenzék vitanapot kíván tartani az önkormányzatok helyzetéről. Én persze személy szerint jobban örülnék, ha a vitát kezdeményező Áder János képviselő úr is itt lenne, így az ő hiányában szeretettel köszöntöm mind a három fideszes és az egy MDF-es országgyűlési képviselő urat. (Taps az MSZP soraiban.)
Tisztelt Képviselőtársaim! Örülök ennek a vitának, mert ez a vita jó időpontban - a költségvetés tervezésének kezdetén - és a szívemhez nagyon közel álló témában zajlik. Sajnos a vitát én magam nem tudom személyesen végigkövetni, mert ezen a napon kormányülés is van, de ígérem, hogy minden itt elhangzó érvet, megfontolásra érdemes, valóságos problémafelvetést és megoldási javaslatot alaposan fogok tanulmányozni. Örülök azért is, mert középtávú elképzeléseinkhez, amelyek most formálódóban vannak, ez a nap sok segítséget adhat. A kormányprogram is leszögezi, hogy alapvető feladat a települési önkormányzatok hatásköreinek pénzügyi alátámasztása önkormányzati finanszírozási reform útján. Nemcsak az európai uniós csatlakozási folyamat, hanem a modern európai Magyar Köztársaság megteremtése is azt igényli, hogy a rendre elhalasztott reformot még ebben a kormányzati periódusban megkezdjük. Az alap a községi, a városi, azaz a lakossághoz legközelebb álló önkormányzatok autonómiájának megerősítése, ezt követi az úgynevezett kistérségek kialakítása, végül pedig a regionális közigazgatás létrehozása. A kormány nevében kijelentem, hogy kitartóan fogunk dolgozni azon, hogy ez így legyen. Bízom abban, hogy mind a kormánypárti, mind az ellenzéki képviselők megértik azt is, hogy ezt a programot csak partnerviszonyban, a központi állam és a települések közötti feladat- és felelősségmegosztásban tudjuk végrehajtani. A nemzet érdeke és a közös teherviselés elve is ezt kívánja tőlünk.
Nem könnyíti meg helyzetünket a világgazdasági recesszió. A világ három meghatározó gazdasági övezete súlyos gondokkal küszködik. Legfontosabb kereskedelmi partnerünk, az Európai Unió változatlanul szerkezeti gondjaival küszködik, ezért a közgazdászok jó esetben is a jövő év elejére várják a kilábalás első jeleit. Rövid távon ugyanakkor a mi első számú feladatunk az, hogy csökkentsünk az államháztartási hiány mértékén és változtassunk a szerkezetén. Közelítenünk kell az európai normákhoz, s ha reményeink valóra válnak, a hiány, az infláció és a konjunktúra növekedési adatai egyaránt megközelítik a 4 százalékot a 2004-es esztendőben. Így terveink szerint nincs szükség megszorításokra, nem kell sehonnan sem elvonnunk, de takarékosabban kell bánni az adófizetők pénzével. A keletkező több százmilliárdnyi többletforrást azonban az eddigiektől eltérő módon döntően a vállalkozások versenyképességének javítására és infrastrukturális beruházásokra kell fordítanunk.
Elhatározott szándéka a kormánynak, hogy olyan fejlődési pályára állítsa a gazdaságot, amely elősegíti a vállalkozások jövedelemtermelő képességének növekedését, hiszen e nélkül a központi és helyi adóbevételek sem nőhetnek kellő mértékben, másrészt pedig úgy kívánunk javítani a hiány szerkezetén, hogy növeljük a költségvetési beruházások súlyát. Ez nem jelenti azt, hogy a béreknek nem kell lépést tartaniuk az árakkal, csak arról van szó, hogy a fejlesztési célú költségvetési kiadások aránya növekszik. Ez képezi fő törekvésünket az önkormányzatok vonatkozásában is. A következő években fejlesztési célú többletforrásokat biztosítunk az önkormányzati szektornak, mindenekelőtt ahhoz, hogy törvényben előírt szolgáltatásaiknak magasabb szinten tudjanak eleget tenni. Hangsúlyozom még egyszer: a közszolgáltatásoknak magasabb színvonalon tudjanak eleget tenni. Fő törekvésünk az, hogy az önkormányzatoknak tervezési szempontból kiszámíthatóbb viszonyokat biztosítsunk. Az elodázhatatlan reformlépések sorában legelsőként kell említeni az egészségügyi és a haderőreformot.
(8.10)
Mindkét folyamat elkezdődött, és mindkét terület többletforrást igényel rövid távon. Költségvetési eszközökre, tőkebevonásra és racionalizálási lépésekre egyaránt szükség van annak érdekében, hogy jól felszerelt kórházaink és korszerűbb hadseregünk legyen. Hasonló jellegű elkötelezettséget jelent számunkra, hogy jelentősen előbbre lépjünk az útépítések terén, a gyermeknevelés támogatásában és a 13. havi nyugdíj fokozatos bevezetésében.
Mindezen folyamatok gondosabb tervezést, takarékosabb és okosabb gazdálkodást igényelnek, de úgy gondolom, hogy a modern európai Magyar Köztársaság megteremtéséhez szükséges és hasznos lépéssorozatról van szó, amelyek a települések érdekeit is szolgálják, ha nem is mindig közvetlenül. Én ilyen optikán keresztül tekintek a tavalyi közalkalmazotti béremelésre is. Célul tűztük ki a közszolgálati bérek felzárkóztatását. Ebben társadalmi közmegegyezés látszódott, a társadalom a kormánynak ezt a szándékát támogatta és támogatja ma is. Tudom, hogy ez jelentős terhet ró az önkormányzatokra is, de meggyőződésem, hogy ebben is, mint ahogyan az előbbiekben beszéltem más ügyekben is, partnerként kell viselkednünk. A terhek zömét a központi költségvetés vállalta magára, és azoknak a településeknek, amelyek nem rendelkeznek elegendő saját forrással, kiegészítő támogatást nyújtunk. Ez a pluszkifizetés mára hétmilliárd forint körüli összeget jelent, és 500 településnek nyújt segítséget a Belügyminisztérium.
Szeretném világosan és nyíltan megfogalmazni: a közalkalmazottak bérének emelése fontos és hasznos lépés volt. Ezáltal a települések orvosainak, pedagógusainak, közalkalmazottainak, egészségügyi dolgozóinak megbecsültsége nőtt. Ez közös öröm, közös felelősség és közös teherviselés. Nem vitatható ugyanakkor, hogy ez fejlesztési forrásokat vont el sok helyről, és szűkítette a települések mozgásterét. A fő folyamatok jelzik, hogy 2002-2003-ban a helyi önkormányzatok bevételei jelentősen bővültek, 2002-ben 15 százalékkal, 2003-ban 35 százalékkal nagyobb bevételt realizáltak, mint a megelőző évben. Kétségtelen, hogy az idén a növekedési többlet jelentős részét elviszi az 56 százalékkal nagyobb bérkifizetés. Az eddigi folyamatok azonban azt is jelzik, hogy az önkormányzatok gazdálkodása már visszatért a normális pályára, nincs hiány, sőt több tízmilliárdnyi többlet alakult ki. Nyilván lehet erről vitatkozni, nyilván lesz is ma vita erről a tisztelt Házban, hogy mennyi hiányzik az önkormányzati szektorból. Én megnéztem több elemzést, több szakember véleményét, elemzését erről a kérdésről. Egyes szakértők szerint 1990 óta folyamatosan alakult ki az a helyzet, hogy mintegy 10 százalékkal csökkent az önkormányzatok részesedése a GDP-ből, és évi 200-250 milliárd forint hiányzik úgymond ebből a büdzséből. Más logika mentén, más elemzők összeállításában az tükröződik, hogy mintegy 100-120 milliárd forint hiányzik döntően a fejlesztési célú vagy amortizációs elmaradás okán. Megint más elemzések szerint a területkiegyenlítésből, a nagyvárosi és a városi közlekedési infrastruktúrából hiányzik mintegy 50-100 milliárd forint, és ezek az összegek a bázisból hiányoznak.
Csak emlékeztetni szeretném a tisztelt Országgyűlést arra, hogy a kormány döntése alapján szakemberek dolgoznak azon, hogy a nagyvárosi tömegközlekedés támogatásának módszerét kidolgozzák, és már a jövő évi költségvetésben Budapestet és azt az öt nagyvárost, amelyik saját tömegközlekedési vállalattal rendelkezik, magában foglaló támogatási szisztémát dolgoznak ki. De azoknak a városoknak, amelyeknek ugyancsak megoldandó feladatot jelent a tömegközlekedés finanszírozása és támogatása, és valamiféle hasznos, az önkormányzatok által is elfogadott konstrukciót kell kidolgozni, és a kormány ezt már a 2004-es költségvetésben érvényesíteni kívánja.
Tisztelt Képviselőtársaim! Amit az előbb említettem, ezekben a megközelítésekben mind van igazság, és meggyőződésem és őszinte reményem, hogy a mai országgyűlési vitanapon e tekintetben a 13 éves folyamatot tárgyilagosan és korrekten elemző vita zajlik majd az önkormányzatok büdzséjének megítélése tekintetében.
Tisztelt Országgyűlés! Meggyőződésem, hogy súlyt kell helyezni a legsúlyosabb helyzetű térségek felzárkóztatási esélyeinek javítására is. Folytatjuk azt a száznapos program keretében elindított programot, amely kistérségi támogatási alapprogram néven működik, és amely a 42 legsúlyosabb helyzetű térségnek ad segítséget és plusztámogatást. 12 milliárd forintos támogatással új programot indítunk a peremhelyzeti települések és térségek közlekedési feltételeinek javítására. Folytatjuk a hét megyére kiterjesztve a hátrányos helyzetű megyék felzárkóztatását, amelyre 24 milliárd forintnyi támogatás áll rendelkezésre. Az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe került települések támogatási összegét az idén 11,5 milliárd forintra emeltük, és további 1,5 milliárd forintot szánunk azok megsegítésére, akiknek közvetlenül a működésük került veszélybe.
A kormány célja, hogy középtávon a finanszírozási rendszer átalakuljon, mégpedig úgy, hogy a rendszer kiszámíthatóbb és átláthatóbb legyen. A térségi és települési szintű feladatokat úgy kell meghatároznunk a reform során, hogy azok finanszírozhatóak legyenek, különös figyelemmel arra, hogy az adóterhek nem növelhetőek tovább; és persze megfordítva is: a kötelezően előírt feladatokhoz központi vagy helyi forrásból a teljes fedezet rendelkezésre álljon. Szeretnénk elérni, hogy a meglévő forrásokkal racionálisabb gazdálkodás folyjon, és a többletforrások fejlesztési célokat szolgáljanak, ne a sokszor elavult struktúrák és szolgáltatások konzerválását biztosítsák. Ösztönözni fogjuk a településeket a közös feladatellátásban, ösztönözni fogjuk a települések összefogása révén kialakuló térségi feladatellátást. Amint azt a képviselőtársaim is tudják, befejeződött az önkormányzati vagyon európai uniós normák szerinti összeírása: az összvagyon eléri a 12 ezer milliárd forintot. Ez az óriási vagyontömeg folyamatosan veszít értékéből, a felújításokra, a pótlásra alig jut pénz. El kell gondolkodni tehát azon, és programot kell készíteni arra vonatkozóan is, hogy hogyan növelhetők a helyi adóbevételek és hogyan tehető igazságosabbá az iparűzési adóerő-képesség számítása.
Tisztelt Országgyűlés! Szükségesnek tartom, hogy az önkormányzati vitanapon röviden szóljak a közigazgatási szolgáltatások korszerűsítési programjáról. Ennek végigvitele valamennyi önkormányzatot érintő változást igényel a következő kérdésekben:
A piaci körülmények erősödésére tekintettel újra kell gondolni az önkormányzatok ellátási kötelezettségét, és ebből fakadóan az önkormányzati törvény modernizációja, illetve a szakmai törvények megújítása során szűkíteni indokolt a kötelező feladatok körét és tartalmát.
(8.20)
A kormányzat és a helyi közösségek közötti bizalmat erősítené, az önkormányzati gazdálkodás biztonságát növelné, a stratégiai gondolkodás feltételeit javítaná, ha az önkormányzati törvény garanciát adna a helyi és a területi önkormányzatokat megillető támogatás mértékére.
A modernizációs program keretében nagyobb hangsúlyt, támogatást kell adni a térségi szemléletnek, a közös finanszírozású fejlesztési programoknak, valamint a települések közötti szolidaritásnak. Biztosítani kell az európai uniós és a hazai támogatások igénybevételéhez szükséges önkormányzati saját erőt. Ez lehet az ilyen célú jelenlegi támogatási rendszer alanyi és tárgyi körének kiterjesztése, illetve a külső forrás állami garanciavállalással történő megerősítése. Meggyőződésem, hogy a jövő év és az azt követő évek kulcskérdése az, hogy az önkormányzatok hogyan, miként tudnak európai uniós forrásokhoz jutni.
A Belügyminisztériumban komoly erőfeszítéseket tettünk az elmúlt egy évben a tekintetben, hogy segítsünk az önkormányzatoknak felkészülni arra, hogy az európai uniós tagságot követően éljenek azokkal a lehetőségekkel, és élni tudjanak azokkal a lehetőségekkel, amelyek az önkormányzatok számára az uniós tagsággal megnyílnak.
Én azért döntöttem úgy néhány héttel a tisztségem elfoglalását követően, hogy az önkormányzatok európai uniós csatlakozásra való felkészülése, illetve majd a tagságot követően az európai uniós lehetőségek kihasználása érdekében miniszteri megbízotti státuszt hoztam létre, aki az elmúlt egyéves munkája során jelentős lépéseket tett és tudott tenni annak érdekében, hogy az önkormányzati érdekszövetségekkel kialakított kapcsolatrendszerben, az önkormányzatoknak az érdekszövetségeiken keresztül, sőt közvetlenül az önkormányzatokkal kialakított kapcsolatrendszer keretében megteremtse azokat a csatornákat, amelyekkel az önkormányzatok előnyösebb helyzetbe kerülnek az uniós csatlakozást illetően.
S azért bizonyítja az önkormányzati szektor pártpolitikai csatározástól való annál kicsit nagyobb távolságtartását, mint ami a többi szférában látszik, hogy ellenzéki politikusok által vezetett önkormányzati érdekszövetségek is kifejezték az elismerésüket a Belügyminisztérium ezen irányú tevékenységével kapcsolatban, és megmondom őszintén, ezek azok a lépések, amelyek erősítik a bizalmat, a szolidaritást és az eredményes feladatellátást. (Az ellenzéki padsorokban ülő képviselők jelzésére:) Nem fogok nevet mondani, tisztelt képviselőtársaim, mert az önök mosolyán látom, hogy ez felér egy nyílt színi kompromittálással, én ezt meg nem szeretném megtenni. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)
A gazdálkodás és a finanszírozás megújításának, pótolva az 1997. évi önkormányzati törvény hiányosságait, ki kell térnie az önkormányzati vagyongazdálkodás szabályozására és az elhasznált vagyon pótlási mechanizmusára is. A közigazgatás modernizációját szolgáló program keretében megnyugtató megoldást kell találni az önkormányzatok külső pénzügyi, gazdasági ellenőrzésére és a belső kontrollmechanizmusok erősítésére is. Ez szerepel a kormányprogramban, és a meggyőződésem és az eddigi tapasztalatom is az, hogy az önkormányzatok partnerek ennek a feladatnak a megvalósításában és ennek a szabályozásnak az átalakításában.
Tisztelt Országgyűlés! A közigazgatási szolgáltatások korszerűsítésének programja, az önkormányzati rendszer átalakítása nem öncél, nem lehet öncél. Közös feladatunk, az önkormányzatok és a kormány közös feladata, az önkormányzatok és a kormány közös felelőssége, hogy javítson az állampolgárok által igénybe vehető közszolgáltatások színvonalán. A tapasztalat azt mutatja, az embereket nem igazán érdekli és foglalkoztatja az, hogy a közigazgatás milyen szerkezetben látja el a feladatait. Sokszor nincsenek is tisztában azzal, hogy amikor igénybe vesznek egy szolgáltatást, ezt az önkormányzat, vagy az államigazgatás biztosítja.
Az állampolgárokat az érdekli, hogy azok a közszolgáltatások, amelyeket akár az államtól, akár az önkormányzattól igénybe vesznek, magas színvonalúak, szakszerűek, pontosak legyenek, hogy jó legyen az iskola, az óvoda, az egészségügyi ellátás, a szociális ellátás, hogy az okmányirodában ne kelljen sokat várakoznia, hogy ott szakszerű, gyors, pontos kiszolgálást kapjon.
Ez tehát a program lényege, tartalma, hiszen meggyőződésem, és a kormány meggyőződése az, hogy a modern európai Magyar Köztársaságban magas színvonalú közszolgáltatásokat kell nyújtani az állampolgároknak, és ezt az önkormányzatok és az állam partnerként, együtt tudja megvalósítani. Ezért döntöttünk úgy, hogy a szakmai és tudományos megalapozás érdekében egy tudósokból és szakemberekből álló csoportot hozunk létre, s felkérve az Idea munkacsoport tagjait, elindult a közigazgatási szolgáltatások korszerűsítési programja kimunkálásának egy olyan tudományos és szakmai munkája, amely mintegy másfél hónappal ezelőtt az első fázisát lezárta, és három témakörben létrehozott egy olyan vitaanyagot, amelyről ma a Magyar Köztársaság területén széles körű, alapos, szakmai párbeszéd folyik.
Ezt a három füzetet - amelyet önöknek már ismerniük kell, hiszen minden országgyűlési képviselőnek elküldtük, és a Belügyminisztérium honlapján minden érdeklődő megtalálja ezeket a vitaanyagokat - a közigazgatási kistérség, a regionális intézményrendszer kiépítése és az önkormányzati finanszírozás korszerűsítése témájában bocsátottuk rendelkezésre.
A tegnapi napon Nagykanizsán volt a nyolcadik regionális nagy tanácskozás ebben a témában, és az azt megelőző regionális tanácskozásokra és a mostani nagykanizsai regionális tanácskozásra is meghívtuk valamennyi szakembert a térségben, a polgármestereket és az országgyűlési képviselőket is, függetlenül attól, hogy a parlamenti patkó melyik oldalán foglalnak helyet. Őszintén remélem, hogy a képviselő hölgyek és urak részt vesznek ebben a szakmai vitában, elmondják a vélekedésüket arról, hogy az önkormányzati rendszer továbbfejlesztésének melyik iránya az, amelyet jó szívvel támogatni tudnak, hiszen a kormányprogram vitájában kiderült, hogy a változtatás szükséges; és az is kiderült a kormányprogram vitájában, hogy a változtatás iránya, amelyet a program meghatározott, közmegegyezést és támogatást kapott az Országgyűlésben.
Tisztelt Képviselőtársaim! Őszintén remélem, hogy ez a folyamat, amely ezzel a vitával elindult, az önkormányzati rendszer és a közigazgatási szolgáltatások korszerűsítésének programja valamennyiük szívében, lelkében, agyában úgy él, hogy ez egy nemzeti ügy. Ez egy nemzeti ügy, hiszen nem négyéves kormányzati ciklusoktól függ az, hogy ez a rendszer hogyan és miként működik az állampolgárok érdekében.
Én tehát arra biztatom önöket, hogy a mai napon mondják el a jobbító, segítő szándékú javaslataikat, észrevételeiket és kritikájukat az önkormányzatok és a közigazgatás működését, finanszírozását, felfogását illetően, legyen azonban ez a kérdéskör - mint ahogy az elmúlt 13 évben, a rendszerváltoztatás óta azért többé-kevésbé sikerült ezt megvalósítani - egy olyan közös ügy, amely közös felelősség és partnerség alapján működik.
A kormánynak az önkormányzati politikát illetően ez a felfogása, és ebben a felfogásban fogadtam jó szívvel az önök vitára való felszólítását, bár megmondom őszintén, ha rajtam múlt volna, a címét másként fogalmaztam volna meg. Meggyőződésem, hogy a vitanap végén, e tekintetben is okosabbak leszünk. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
