DR. TOLLER LÁSZLÓ
DR. TOLLER LÁSZLÓ
DR. TOLLER LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy politikai vitanap általában arra való, hogy eszmét cseréljünk, ütköztessük nézeteinket, és lehetőleg az az optimum, ha kijön belőle egy olyan gondolatsorozat, ami jól használható a politikai vitanap tárgyát illetően. Én annak reményében állok most itt, hogy ez a pillanat hosszú idő után elkövetkezik ebben a Házban, és az értelmes szóváltás után megtaláljuk azt a közös platformot, ami az önkormányzatiság továbbfejlesztéséhez szükséges.
Én úgy gondolom, hogy hosszú ideje ebben a Házban az önkormányzatiságot mindig olyan tételként fogják föl, mint egy gazdasági társulást, ahol összesen egyetlen probléma van az életben, a financiális kérdések megoldása, és ha ezt a financiális kérdést jól vagy rosszul oldjuk meg, ettől az ország állapota jelentősen javul pozitív vagy negatív irányban. Én szeretnék ezzel az illúzióval felhagyni, és kettéválasztanám az önkormányzatisággal kapcsolatos kérdéskört.
Az egyik mindenképp az, hogy mit hozott a rendszerváltás a települési demokráciában. Nincs olyan elfogult elemző semelyik oldalról, sem külső szakértő, aki nem azt mondja, hogy a magyar önkormányzatok a rendszerváltás sikerágazatát jelentik. Ezekben az önkormányzatokban megtanultuk a demokráciát, megtanultuk, hogy mit jelent a valós képviselet; megtanultuk azt is, hogy pártpolitika nélkül is lehet egy települést önigazgatni, hiszen a települések döntő többségében mindenféle szín nélkül és párt nélkül vezetik a települést az önkormányzatok, a polgármesterek; és megtanultuk azt is, hogy felelősek vagyunk a saját döntéseinkért, és nem a felső hatalmaknak elsősorban, hanem azoknak, akik az önkormányzati képviselőiket és a polgármestereket választják: a társadalom tagjainak, a népnek.
Én azt hiszem, hogy ez az egyik legfontosabb üzenete az önkormányzatiságnak, és ehhez képest lehet megfogalmazni azt, hogy jól, rosszul, rosszabbul vagy jobban tudjuk-e működtetni ezt a rendszert. Persze, 1990-ben volt egy illúzió - volt egy illúzió, hogy minden, ami szükséges, az finanszírozható. Ez az illúzió hamar szertefoszlott, hiszen kiderült, hogy akkora a lemaradásunk Európában, a világban, az élet majdnem minden területén, és elsősorban a helyi közszolgáltatásokban, amit bizony nem egy, nem két év munkájával lehet behozni, hanem hosszú, kínkeserves munkával és finanszírozással láthatók el ezek a feladatok.
Amikor ez az illúzió szertefoszlott - és minden kormány segített egy kicsit szertefoszlatni, azért hozzáteszem, jórészt az ország gazdasági állapotának függvényében, néha szubjektív politikai érdekek mentén, néha pedig egyszerűen csak oda nem figyelésből, tehát amikor ez az illúzió szertefoszlott -, azért mindenki megpróbálta azt, hogy valami jobb önkormányzatot hozzon létre. Az első kísérlet mindenképpen az volt, hogy a közszolgáltatásokat, vagyis a közigazgatást és az önkormányzatok által végzett szolgáltatásokat próbáltuk jobbá tenni.
Meg kell mondjam, hogy ez nem egy sikertelen történet; nem tudok olyan települést ma Magyarországon, függetlenül attól, hogy milyen színűnek nevezzük vagy képzeljük el, ahol nem javult a közigazgatás színvonala, ahol nem javult az államigazgatás elérhetősége, és az önkormányzat által fenntartott körjegyzőségek munkájában pedig a szakmaiság az elmúlt tizenhárom évben jelentősen javult és növekedett.
(8.50)
Nem tudok olyan önkormányzatról, amely nem törekedett arra, hogy az akkori települési állapotokat javítsa. A tiszta, virágos falu egy ilyen nagyon egyszerű képnek tűnik, de képzeljük el, hogy milyen nehéz volt elérni ezt a lehetőséget; vagy a belterületi utak állapotának nagy nehézségek által, egyre inkább történő javítása; vagy az iskolák állapotának folyamatos javítása úgy, hogy pótlólagos források általában nem álltak rendelkezésre, ezt is hozzá kell tenni.
Tehát azt mondom, hogy ezeken a területeken a magyar önkormányzatiság - függetlenül attól, hogy milyen településről beszélünk, fővárosról vagy aprófalvas településről - nagyot alkotott az elmúlt 13 évben. Mi ronthatta ennek az önkormányzatiságnak a helyzetét? Teljesen természetesen az, ami a finanszírozási kérdéseken túlmutat. Egyrészt olyan feladatokat telepítettünk '90-ben az önkormányzatokra, amelyeknek, már akkor is látszott, nem tudnak megfelelni. Nem lehet egy fővárosi feladatsort levetíteni egy kistelepülési önkormányzatra, nem lehet összehasonlítani egy középvárosi vagy egy nagyvárosi igény-, szükséglet- és feladatsor-telepítést egymással, hiszen mindegyik önmagában olyan lehetőséget és követelményt tartalmaz, amelynek adott esetben vagy meg lehet felelni vagy nem, de a széles általánosságban biztos, hogy nem.
Úgy gondolom, hogy ha a financiális kérdésekről beszélünk - és azért nem részletezem, mert minden településszintről valamennyi kollégám ezeket a problémákat önök elé fogja terjeszteni -, akkor viszont két trend megfigyelhető. Az egyik: tartósan megbomlott a feladatok és a finanszírozások közötti összhang, ez '90 óta gyakorlat. A másik: a forráshiány mindig más területen jelentkezik, ennek pedig mindig az volt az okozója, hogy a parlament vagy az aktuális kormány igyekezett még jobbá varázsolni az önkormányzati feladatsort, csak mindig elfelejtette hozzátenni azokat a pénzeszközöket, amelyek a feladatok ellátásához voltak szükségesek. Ez a folyamat 1992-ben a nem finanszírozott közalkalmazotti törvény végrehajtásának elmaradásából eredt. Ezt a hiányt mára sikerült pótolni.
Az elmúlt időszak legnagyobb problémája az volt, hogy azokat a feladatsorokat, amelyeket normatív finanszírozásban akartunk megvalósítani, bizony-bizony eltérő súllyal és jelleggel kezeltük, és nagyon finom ez a megfogalmazás: azaz a normatív ellátási rendszerünk olyan széles körűvé vált, ami költségvetési szinten már egyszerűen kezelhetetlen. 240 normatíva található ma az önkormányzati rendszerben, hogy ha ezt valaki igyekszik összerakni, akkor messze nem a szubszidiaritásról van szó, ugyanakkor van ennek egy másik oldala is, hogy gyakorlatilag egy teljesen címkézett önkormányzati költségvetés keletkezett az elmúlt időszakban.
Mi ezekre a problémákra megpróbáltunk megoldást találni, miniszter asszony elmondta, hogy hogyan bővültek az önkormányzati források, teljesen természetes, hogy nem elégségesek, de ennél nagyobb a gond. Strukturális váltásra van szükség a törvényalkotásban, a közgondolkodásban és a napi gyakorlatban. Ezért arra hívom valamennyi parlamenti képviselőt, valamennyi önkormányzati szövetséget a szocialista frakció nevében, hogy próbáljuk meg, hogy a kétharmados törvényeket, amelyek egy közszolgálati reformhoz szükségesek, együtt tárgyaljuk meg, fogadjuk el. Fogadjuk el a kistérségek létrehozásával és finanszírozásával kapcsolatos elveket és törvényi gyakorlatot, törvényi megvalósítást, fogadjuk el a régiókkal kapcsolatos európai gondolkodást és ennek törvényi hátterét, és javaslom, hogy ezeken az elvi alapokon pedig alakítsunk ki együtt egy alkotmányosan garantált, biztos önkormányzati finanszírozási rendszert. Erre hívjuk önöket partnernek, mi készek vagyunk a partnerségre.
Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
