DR. VERES JÁNOS
DR. VERES JÁNOS
DR. VERES JÁNOS pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Nyilvánvalóan a mai politikai vitanap egyik fontos üzenete, egyik fontos mondanivalója kell hogy legyen az, hogy a rendszerváltást követően tizenhárom évvel Magyarországon az önkormányzatok hogyan is állnak pénzügyekben, hogyan is állnak gazdálkodási tevékenységükben, hogyan is állnak anyagaikkal, hogyan is állnak vagyonukkal. Azaz a politikai kérdéseken, a demokratikus működés kérdésein túlmenően rendkívül fontos körülmény az, hogy milyen anyagi feltételek mellett, a gazdálkodás milyen színvonala mellett folyik Magyarországon az önkormányzatok tevékenysége. Ha ezt nézzük, akkor nyilván nem kerülhető meg az, hogy viszonylag sok számot ismertessen az ember, nem kerülhető meg az, hogy számszerűen bemutatott adatok tudják tükrözni híven a valóságot, a valóságnak azt a szegletét, amely az önkormányzati körre vonatkozik. Értelemszerűen én is néhány számot fogok elmondani ennek a kérdéskörnek az ismertetése kapcsán.
Szeretném elsődlegesen az ország gazdasági helyzetéből kiindulva ezt a kérdést megközelíteni. Amikor a legfontosabb mutatószámokat nézzük 2003 június elején Magyarországon, akkor úgy vélem, hogy három mutatót a legfontosabb ebből a szempontból figyelembe vennünk. Első mutatóként nagyon fontos figyelembe venni, hogyan alakul az infláció az országban. Erre azt lehet mondani - az éves folyamatok figyelembevételével -, egy olyan időszakban vagyunk, amikor szolid mértékű csökkenése zajlott az inflációnak az elmúlt bő háromnegyed évben. Ez mindenképpen megnyugtató arra nézve, hogy Magyarországnak határozott szándéka a következő években elérni az Európai Monetáris Unióban előírt léptékeket, mértékeket, és csatlakozni az euróövezethez.
Másodikként, ha nézzük a legfontosabb mutatószámokat, a gazdasági növekedés mutatószámát érdemes vizsgálnunk. Ebben a mutatószámban, azt kell mondjam, az elmúlt időszakban Magyarországon az előző évi várakozásainkhoz képest szolidabb mértékű teljesülés volt. Azonban, szemben az első negyedév ismertté vált adatának értékelésével, ez nem egy vészes adat, amikor a 2,7 százalékos növekedési adatról beszélünk, hiszen látni kell azt, hogy egy évvel korábban, tehát 2002. év első negyedévében ez a mutatószám 2,9 százalékos volt, és az ehhez képest való eltérés, meggyőződésem szerint, a statisztikai hibahatáron belül van. A szakértők azt tartják, hogy ez a mutatószám, hiszen előzetes adatról van szó, mintegy 0,3 százalékos mértékben szór, azaz térhet el a valóságostól az előzetes adat.
Fontos ennek a mutatószámnak kapcsán arról is megemlékezni, hogy ugyanakkor az első negyedéves növekedéshez kapcsolódó beruházási mutatószámok közül van egy olyan érték, amely nagyon fontos mindannyiunk számára: a szokásos, közszférában visszaeső beruházási mutatószámoktól függetlenül, azokkal némileg szembe menve a feldolgozóipari szektor beruházásai viszonylag hosszú időszak után most először növekedtek 4,4 százalékos mértékben. Ez már, meggyőződésünk szerint, azt mutatja, hogy a magyar gazdaság piaci szereplőinek ez a része, tehát a feldolgozóipar egy jelentős része alkalmazkodott a megváltozott körülményekhez, alkalmazkodott a bő másfél éven keresztül lezajlott forintfelértékelődéshez, alkalmazkodott ahhoz, ami Magyarországon a jelentős minimálbér-emelés után és a jelentős bérnövekedések után bekövetkezett. Ez mindenképpen egy pozitív pályát mutat, azt a pozitív pályát, amit az új kormány Magyarországon célul tűzött ki, azt, hogy Magyarországon ismét visszatérjen a gazdasági növekedés az exportvezérelt és nem a belső kereslet által élénkített növekedés pályájára.
A harmadik mutatószám, amellyel érdemes foglalkoznunk, a költségvetési hiány mértéke. A hiány mértékével kapcsolatban - a tegnapi nap során nyilvánosságra hozott május végi előzetes adatot figyelembe véve - azt kell mondjam, hogy az éves folyamatok az előzetesen kalkuláltak szerint alakulnak, tehát ahogyan a pénzforgalmi tervben tervezte a kormány a költségvetési mérőszámok alakulását, aszerint alakultak. Mint ahogyan tudják, a májusi hiánynövekedés mindössze 8 milliárd forintos, ez azt jelenti, hogy 408 milliárd forinton áll jelen pillanatban ez a mutatószám az év öt hónapját követően. Ebből következően sem okunk, sem szükségünk nincs arra, hogy bármilyen szélsőséges jelzőkkel illessük ezt a folyamatot: a hiány mértéke azon a határon belül van, amit számoltunk, ahhoz igazodik, aszerint alakult. Ezzel együtt az Európai Unióban, mint legfontosabb exportpiacunkon megnyilvánuló lassuló gazdasági növekedés számainak figyelembevételével mindenképpen szükség van arra, hogy Magyarország is végiggondolja a teendőit ebben a kérdésben. A magyar kormány elkötelezett abban, hogy az év végére tervezett 4,5 százalékos hiánymértéket tartanunk kell, ebből következően a szükséges finom korrekciós lépéseket meg fogjuk tenni azért, hogy Magyarország e tekintetben ne kerüljön rosszabb helyzetbe a jövőt illetően.
Az önkormányzatok gazdálkodásának legfontosabb számairól szeretnék a későbbiekben ebbe a makrokörnyezetbe illesztve szólni. Amikor 2003. évre az önkormányzatok pénzügyi lehetőségeit meghatározta a Magyar Országgyűlés az elfogadott költségvetési törvényben, akkor mintegy 2360 milliárd forinttal számolt a helyi önkormányzatok gazdálkodásánál forrásként. Ez 35 százalékkal több mint az előző évi előirányzat. Azt gondolom, a jelentős növekedést mindannyian örömmel fogadtuk, akár ellenzéki, akár kormányoldalon ülnek a képviselők a parlamentben, akár ellenzéki, akár kormányoldalon ülnek az önkormányzatokban.
Ennek nyilvánvalóan, mindannyiunk által ismert módon, a legmagasabb növekedési tétele az 56 százalékkal magasabbra tervezett, 56 százalékkal növekedő személyi juttatási tétel, amelyben megint csak meghatározó elem volt a közalkalmazotti béremelés áthúzódó hatásának finanszírozása. Meggyőződésünk szerint helyesen járt el az ellenzék, helyesen jártak el a kormánypárti képviselők, amikor senki nem mondta azt - legalábbis a nyilvánosság előtt -, hogy helytelen lépés lett volna az 50 százalékos béremelés bevezetése; senki nem kérte azt, hogy korrigáljuk, bíráljuk felül, netán valamilyen módon ezen belül még változtatásokra kerüljön sor.
Hangsúlyozni szeretném itt is, hogy az elfogadott költségvetésben a magyar parlament ennek finanszírozásaként - a normatívák emelésén túlmenően - a személyi jövedelemadó átengedett részét, a gépjárműadót, az illetékbevételeket, valamint az iparűzési adó növekményének a forrás-figyelembevételét is szabályozta, így biztosította azt, hogy az önkormányzatok költségvetésében a megfelelő források biztosítva legyenek.
Ezen túlmenően, miután érzékelhető volt egyfajta feszültség, egyfajta politikai bizalmatlanság, a parlament arról is döntött, hogy azon önkormányzati kör, amely számára az általam imént felsorolt források nem biztosítják megfelelő mértékben az 50 százalékos bérnövekedésnek a fedezetét, illetve az egyéb bérintézkedéseknek, a köznyelvben - úgy is fogalmazhatnánk, hogy szlengben - egyszerűen csak bérhikinek elnevezett előirányzatot építettük be a költségbe. Ezt 3 milliárd forintos tervezett értéken szerepeltettük, de akkor is tudtuk mindannyian - szerencsére, az országban a nyilvánosságon keresztül erről mindenki értesülhetett -, hogy ez egy úgynevezett felülről nyitott előirányzat, ennek megfelelően a jogos igények, bármilyen összeget fognak kitenni, teljesítésre fognak kerülni.
El kell mondjam, hiszen az elmúlt napokban a beérkezett igények értékelése után a miniszter úr meghozta a döntését, hogy összességében a bérhikire benyújtott igények elég nagy pontossággal és elég nagy precizitással kerültek benyújtásra. A benyújtott igények közül 488 önkormányzat a benyújtott igénynek megfelelően kerül finanszírozásra, azaz nem kellett korrigálni a számaik között. Az önkormányzatok egy része - 115 önkormányzat - előleget kért, azonban nem adott be pályázatot a későbbiek során, tehát nyilvánvalóan az előleg visszafizetésére kell hogy sor kerüljön.
A későbbiek során összességében 500 önkormányzat jogos igényét fogja a költségvetés finanszírozni, 7 milliárd forint értékben. Ez azt jelenti, hogy 4 milliárddal túllépjük a 3 milliárdos eredetileg tervezett összeget. Ahogyan azt elmondtuk, a szavunkat tartjuk ebben a kérdésben is, a teljes érték, ahogyan elmondtam, kifizetésre kerül, függetlenül az előirányzat nagyságától.
E tekintetben 180 önkormányzat élt az előlegigénylés lehetőségével 2 milliárd 631 millió forint összegben, és összességében 62 önkormányzatnak kell 288 millió forintot visszafizetnie, mert nem felelt meg a feltételeknek a benyújtott pályázata.
Szeretnék az önhikis pályázatokról is röviden szólni néhány mondatot, miután itt meglehetősen nagy politikai felhangokkal volt kezelve a dolog, hogy mennyivel több lesz az önhikit igénylő önkormányzatok száma ebben az évben. Az önhikiigénylés első fordulójának a végére értünk, az első ütemben 1188 helyi önkormányzat 22,5 milliárd forint összegű támogatásra nyújtott be igényt. Ugyanezek a számok 2002. évben: 1257 önkormányzat nyújtott be akkor igényt, tehát mintegy 70 önkormányzattal több igényelt 2002-ben önhikit, és ugyancsak 22 milliárd forint értékben igényelték az önhikit.
(8.40)
Ezért tehát azt gondolom, hogy a bérhiki- és az önhikiigénylés számait figyelembe véve megalapozatlan volt az az ellenzéki riadalomkeltés, ami arról szólt, hogy 100 milliárd - vagy netán még ennél is nagyobb milliárdos összegek hangzottak el - forintban határozták meg azt a forráshiányt, amit pótolni kell a központi költségvetésnek.
Az önhikis pályázatok értékelése jelenleg folyik, az államigazgatás megfelelő szervezetei ezzel foglalkoznak. A szabályok betartását figyelembe véve, az Országgyűlés önkormányzati bizottsága előzetes tájékoztatását követően miniszter úr július közepén fogja meghozni a döntését ezen források odaítélésében. És ahogyan ez a rendeletekben, jogszabályokban szabályozva van, augusztus hónapi finanszírozásban fogják megkapni az önkormányzatok az ebből jogosan nekik járó összegeket.
2003 első negyedévének számait figyelembe véve az önkormányzati szférában a hitelbevételek nélküli bevételek 663 milliárd forintot tettek ki, ezzel az Országgyűlés által elfogadott bevételi előirányzatnak a 28 százaléka teljesült, a saját folyó bevételek 22 százalékban teljesültek, a központi költségvetési kapcsolatokból származó bevételek pedig mintegy 32 százalékban teljesültek.
Az önkormányzatok gazdálkodása az első negyedév számai alapján - a választási években szokásos szélsőségeket immáron figyelmen kívül hagyva - visszatért a rendes kerékvágásba, ez azt jelenti, hogy nem hiány keletkezett ebben a negyedévben, hanem mintegy 70 milliárd forintos többlet volt - ez a 2002. év azonos időszakában, tehát első negyedévében 37 milliárd forint volt mindössze. Úgy vélem, hogy a modern, európai Magyar Köztársaságban nagyon fontos dolog az is, hogy az önkormányzatok gazdálkodásának stabilitása megfelelőképpen biztosított legyen, lehetőleg folyamatosan, a négyéves választási ciklusok éveitől függetlenül.
Szeretnék a továbbiakban néhány szót szólni arról, hogy mit gondolunk az év hátralévő részében és a következő évi legfontosabb feladatokként az önkormányzatok finanszírozásáról. Úgy véljük, hogy három olyan terület van, ahol jelentős mértékben szükséges végiggondolni az önkormányzati források szabályozását.
A miniszter asszony itt már szólt arról, hogy fontosnak tartjuk az iparűzési adóval kapcsolatos szabályok újragondolását. Az a véleményünk, hogy ha lehetőség van, akkor ebben az évben ennek az adónemnek a teljes újraszabására kellene hogy sor kerüljön, annak érdekében, hogy csökkentsük azokat a konfliktusokat, azokat a feszültségeket, amelyek részben a vállalkozók, gazdálkodó szervezetek és önkormányzatok között létesültek ezen adónem miatt, és annak érdekében, hogy csökkentsük azt a konfliktust, ami az önkormányzati szférán belül az egyes önkormányzatok között létesült, létrejött, keletkezett és kialakult. Hívei vagyunk annak, hogy egyaránt biztosítsuk a feladatok és források egészséges koncentrálásának és a decentralizációnak a feltételeit.
Ha az önkormányzati finanszírozásról beszélünk, akkor a nagy nyilvánosság előtt ritkán, de a szűkebb körű beszélgetésekben politikai hovatartozástól függetlenül egymás között el szokták mondani a hozzáértő emberek, hogy ebben a tizenhárom éve kialakult magyarországi rendszerben túl sok a pazarlás, ebben a tizenhárom éve kialakult magyarországi rendszerben nem mindig a racionális forrásszabályozás az, ami megfelelőképpen biztosítja az önkormányzatok forráshoz jutását.
Úgy vélem, hogy ha ebben a kérdésben egyetértés tud lenni szűkebb körű beszélgetésekben, akkor egyszer valamikor, valamilyen politikai konstellációjában a Magyar Országgyűlésnek, de el kell jutni addig, hogy az ebből következő következményeket is levonjuk, és ezeket a következményeket megvalósítsuk az új forrásszabályozásokban. Én bízom benne, hogy erre rövidesen sor fog kerülni, Magyarországnak érdeke az, hogy erre sor kerülhessen a későbbiekben.
A miniszter asszony szólt róla, én csak szeretném megemlíteni, hogy 2003-ban rendkívül fontosnak tartjuk, hogy a területfejlesztési támogatások célzottan kerüljenek felhasználásra; fontosnak tartjuk, hogy a hét megyére kiterjedő felzárkóztatási programban immáron 24 milliárd forint összegre vállalhatnak kötelezettséget azok az önkormányzatok, azok a megyei területfejlesztési tanácsok, amelyek szerződést kötöttek a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterrel; és fontosnak tartjuk azt is, hogy a kistérségi támogatási alapprogram a 42 legsúlyosabb helyzetű térségben megfelelőképpen folytatódni fog.
A következő évben mindenképpen elsődleges célnak tekintjük azt, hogy az Európai Unióban elnyerhető források hazai társfinanszírozása az önkormányzati szférában is biztosított legyen; valamennyi olyan jó és elfogadott, az Unió által is finanszírozott, megfelelően elindított magyarországi programnak a hazai társfinanszírozására a források a költségvetésből rendelkezésre álljanak; önkormányzati pályázatok, önkormányzatok együttműködéseinek közösen benyújtott pályázatai ne szenvedjenek csorbát, hanem valósulhassanak meg, és biztosított legyen számukra az, hogy az ott élő lakosság érdekében megfelelő fejlesztési projektek kerüljenek a következő években befejezésre.
Tisztelt Országgyűlés! Én úgy gondolom, hogy az általam elmondott számok hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a mai vitanap tényszerűen, a konkrét számokat figyelembe véve folyjon le, hogy ne légből kapott információk alapján, és ne bizonytalan számok alapján tudjunk egymással vitatkozni, kicserélve egymással gondolatainkat. Remélem, a későbbiek során ehhez az elvhez mindannyian tartjuk magunkat.
Köszönöm szépen. További jó vitát kívánok mindenkinek! (Taps a kormánypárti padsorokban.)
