GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! A témát mi is fontosnak tartottuk, és ezért támogattuk. A megszólalásom elején tisztelettel megkövetném a Ház tisztviselőit, mert tényleg elkövettünk egy olyan szabálytalanságot hétfőn, amire azért eddig még nem volt példa, és bízom abban, hogy nem is lesz precedens értékű, hogy egy olyan javaslatot vettünk napirendre, aminek még nem volt meg teljesen az előkészítettsége. De ezzel mi azt akartuk kifejezni, hogy a dolog valóban fontos, nemcsak a parlament, az ország, az ország gazdasága és az átlag érdeklődő állampolgárok számára is. De ebből rögtön adódik a kérdés, az, amit Koltai képviselő úr fölvetett, hogy tényleg tegyük föl magunknak a kérdést: egy bizottság tudja-e megválaszolni azokat a kérdéseket, amire az aggódó állampolgárok választ várnak? Nem valószínű.
Mi az, amit lehet tenni? Amiben nagyon messzemenően egyetértek Podolák képviselő úrral, és ennyiben visszautasítom az ön vádját, mert én az elsők között nyilatkoztam a vasárnapi Reggel műsorában, amikor azt mondtam, és mivel én magam is energetikai cégben dolgoztam, tudom, hogy mit jelent az, amikor az érdeklődők, a hiperaktívvá váló politikusok hátráltatják a szakemberek munkáját, vagy bennük valamilyen gondot és félelmet váltanak ki, és ez nem jó. Mi mindannyian abban vagyunk érdekeltek, hogy a paksi helyzet megoldódjon. Nagyon furcsák azok a prejudikációk, amiket önök elkövettek végig a kommunikációjukban, és ezt ön most is használta, hogy jó kezekben van-e az irányítás.
Tisztelt Képviselő Úr! Mielőtt megvizsgálnánk… - és tényleg ez a vizsgálóbizottság ki kell hogy terjedjen majd arra, hogy ez a technológia, amit alkalmaznak, mikortól, milyen szerződés alapján, kik kötötték, kellő körültekintéssel jártak-e el, és a többi, és a többi, és a többi. Mert a dolog nem úgy alakul ki, hogy hipp-hopp és baj van, hanem baj van egy technológiával, amit a szakembereknek kell tudni megvizsgálni. Nekünk a körülményeket kell vizsgálni, és a parlamenti képviselők, a vizsgálóbizottság azt tudja megvizsgálni, hogy a követett magatartás, az eljárási szabályok a törvényben előírtaknak megfelelően történtek-e, vagy a törvényben vannak olyan hiányok, amelyeket nekünk a törvényalkotás folyamatában mindenképpen ki kell majd küszöbölnünk. Azt gondolom, hogy ezt kellene célul kitűzzük. Itt valójában tényleg nem erről van szó, ahogy Podolák képviselő úr is elmondta, ha önök megnézik ezt az indítványt, ez tényleg egy Fidesz-típusú vizsgálóbizottsági indítvány, magán hordozza mindazokat a hibákat, amelyeket a korábbiak is. Most a formai hibákra gondolok, a tartalmiakról nem is beszélek.
És kell hogy beszéljünk azokról a dolgokról, amelyekkel ez összefügg. Megértem, hogy az önök számára egyfajta feszültség fenntartása, a pánikot nem mondanám, rendkívül fontos, de kérem, gondolják végig, hogy mekkora kárt okoznak ezzel. Az, ami történik a médiában, akár az írott, akár az elektronikus médiában, mennyiben rontja a paksi atomerőmű pozícióját egy esetleges per esetén a vállalkozókkal szemben? Tessék végiggondolni! Nem türelmetlenek vagyunk, hanem van mögöttes szándék is, tehát végig kellene várnunk, hogy megtegyék azt, amit tenni kell, a szakemberek el fogják tudni dönteni, hogy perre mennek, és mi a per tárgya, és mi az, amit meg kell oldani.
Aztán folytatom: a turizmus kérdése. Lehet majd egy hónap múlva arról beszélni, hogy hány százalékkal csökkent Magyarországon a nyári turizmus, csak akkor azt a kérdést is fel kell majd tenni a vizsgálóbizottságnak - és ennyiben a tárgyát, azt gondolom, ki kellene egészíteni -, hogy az, amit maguk az országgyűlési képviselők tettek, mennyiben járult hozzá, hogy Magyarországon csökkent, mondjuk, 2003-ban a turizmus.
És a harmadiknak hagytam, amiről már beszéltem: a belső félelem. Szeretném idézni annak a gázmérnök barátomnak az egyik gondolatát, aki egy kútkitörésnél teljesített szolgálatot, aki végül is megoldotta, és rajta múlt, hogy megoldotta a feladatot. Amikor befejezték több nap után, akkor azt mondta, nem gondoltam, hogy a tudásom és az energiám nagyobbik felét a tájékoztatásra és a politikusokra kell szánnom akkor, amikor arra lett volna szükségem, hogy a kollégáimmal, a szakértőkkel együtt a tervezőasztal fölött a tervezőmunka megtervezésére kellett volna fordítsuk.
(20.20)
Tessék elgondolni, hogy Pakson is mi történik, mert önök fejeket követelnek egyfolytában, ebből előállhat egy ilyen helyzetben - amit most nevezzünk valamilyen vészhelyzetnek, nem minősítem, hogy kicsi vagy nagy, van egy vészhelyzet -, a szakemberek, a hozzáértő szakemberek az energiájuk egy részét arra fordítják, hogy hogyan takarják el esetleges hibáikat, és nem pedig arról beszélnek, hogyan lehet ezt a lehető leggyorsabban és a legoptimálisabb körülmények között elhárítani.
Tehát én tisztelettel azt kérem, és ebben mi szeretnénk önöknek, mint ahogy eddig is tettük, példát mutatni, hogy igenis a vizsgálóbizottságok létrejönnek, mi azokat nem akadályozzuk meg, de azt szeretnénk, hogy tényleg valós munka folyjon, amit Podolák képviselőtársam is kért, és ennek a munkának tényleg legyen olyan eredménye, amit hiányol Kosztolányi Dénes képviselőtársam is, amikor úgy lehet lezárni egy vizsgálatot, hogy megállapítja a bizottság, hogy hol történtek bakik, és milyen lépések és teendők várnak ránk mint képviselőkre, vagy azokra a szakemberekre, akik az egyéb felelősséget majd megállapítják.
Tehát ezzel együtt én tisztelettel azt kérném és javasolom, elnök úr, hogy ezt az általános vitát ma ne zárjuk le, hanem napoljuk el, hogy folytassuk, mert csak ekkor nyílik lehetőség arra, hogy tartalmi módosító javaslatot tudjunk benyújtani ehhez a kezdeményezéshez, és én bízom abban, hogy itt egyezségre tudunk jutni, hogy a célt feltehetően mindannyian ugyanúgy látjuk.
Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
