PARRAGH DÉNES
PARRAGH DÉNES
PARRAGH DÉNES (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem igazán tudtam egyetérteni a Szalay Gábor államtitkár úr és Podolák György úr által megfogalmazott véleményekkel, legalábbis azok egy részével.
Az államtitkár úr azt mondta hozzászólásában, hogy a Paks Rt. vezetői a környezetvédelmi bizottsági ülésen is kellő tájékoztatást adtak. Bár ott volt államtitkár úr, de javasolnám, hogy akkor újra tekintse meg a jegyzőkönyvet - ha szükséges, én szívesen átadom azokat az oldalakat, amikből például az általam kétszer is feltett kérdésekre vonatkozólag kiderül, hogy nem adtak választ alapvető kérdésekre. Pedig csak azokra az adatokra kérdeztünk rá, amiket Kocsis úr bemutatott: a 10-ei jódhatárérték-túllépésre, tehát még a baleset, tehát a fedél felnyitása előtti, igen komoly, több százszoros jódsugárzás-növekedés hatására, ami valószínűleg mondjuk sok mindenre magyarázatot adna. Nem kaptunk erre választ. De nem kapott választ az Energia Klub vezetője sem, akinek kérdése arra vonatkozott, hogy voltak-e szűrőrendszerek a kéményen vagy nem voltak, ezeket alkalmazták-e vagy sem - érdekes módon választ nem kaptunk, utána az egyik erőművi dolgozó visszaminősítésének indokaként azonban ezt olvastuk. Tehát, sajnos, ezekben az esetekben nem találkoztunk őszinte véleményekkel.
Én el tudom fogadni azt, hogy adott esetben nem biztos, hogy egy nagy nyilvánosság előtt tartott szakmai bizottsági ülésen mindent el kell mondani, vagy mindent ott kell megvitatni, de azt hiszem, mód és lehetőség lett volna arra, hogy a parlamenti képviselők megfelelő tájékoztatást kapjanak. Én úgy gondolom, hogy ez joga, kötelessége és lehetősége a képviselőnek, és erre a megfelelő módot meg lehetett volna találni az erőmű vezetői részéről is. És elég csak utalnom, államtitkár úr, az Országos Atomenergia Hivatal véleményére, amely szintén azt mondta, hogy az erőmű által készített jelentés nem volt elég kritikus, és számos tényt, fontos tényt nem tartalmazott.
Nem értettem igazából egyet azzal sem, hogy önök a megfogalmazott beadványba eleve belelátták a rosszat, eleve úgy gondolták, hogy a bizottság azért jönne létre, hogy olyan szakmai kérdésekben mélyedjen el, ami nem kompetenciája. Ebben a kérdésben sokkal inkább Göndör képviselő úrral értettem egyet, aki bár nem is hallotta az én... (Göndör István: Hallottam, bocsánat!) Elnézést, akkor csak kint volt. De azt hiszem, hogy a véleményünk egybecsengett. Természetesnek tartom azt, hogy egy parlamenti vizsgálóbizottság azokkal a kérdésekkel foglalkozzon, amik a kompetenciájába tartoznak.
Számos olyan kérdés van, ami törvényalkotói oldalról, igenis, ennél a kérdésnél fontos. Ha megnézzük ezt az egész jelenlegi helyzetet, igazából úgy gondolom, hogy a parlament szempontjából nem a 10-ei, 11-ei éjszaka és nap eseményei az érdemben fontosak - azok, sajnos, megtörténtek -, sokkal fontosabb például az a tény, amit szintén az Atomenergia Hivatal jelentése írt le - tehát úgy gondolom, hogy elfogadhatjuk -, amiben azt állította, hogy az energiatermelés elsőbbséget látszik élvezni a biztonság fölött.
Úgy gondolom, hogy ezzel érdemes foglalkoznunk, hogy valóban, hogyan állítható vissza az, hogy a biztonság legyen az elsődleges. Milyen döntések születtek a korábbi években? Hiszen ez a technológiaalkalmazás egy folyamat vége csak. Kellettek volna-e pluszforrások? Másként kellett volna-e az erőművet felújítani? Annyi áramot kellett volna-e termelni? Mi a helyzet a magyar energiaellátásban? És, mint mondtam, olyan kérdések is felmerülhetnek, hogy elégséges-e egy biztonsági számítás a szűrőrendszer helyett. Jó-e az, hogy az illetékes környezetvédelmi felügyelőség egy 24 órás átlagolt méréssel és 24 óra késedelemmel kap csak értesítést a kijutó sugárzásokról?
Tehát ezekben a kérdésekben, úgy gondolom, hogy nem kell rögtön a rosszat feltételezni. Ha azt nézzük, ha mindig a technológiai részletekbe mennénk bele, akkor semmilyen vizsgálóbizottságot nem lehetne felállítani, hiszen - ahogy Podolák úr is mondta - akár a péksütemény-készítésnek is vannak olyan szakmai fortélyai, de a vasútépítésnek, az útépítésnek is, hogy semmiről nem beszélhetnénk. Nem ez a fő lényege ennek a kérdésnek.
És még számos olyan dolog van, amire szintén nem sikerült a bizottsági ülésen választ kapni. A miniszteri biztos úr is elmondta, hogy nem látta, nem tudja, van-e orosz szakértők által készített jelentés, tartalmaz-e ez valamit.
A határidőről azt szeretném elmondani, hogy nem a lóláb miatt, és nem a politikai pánikkeltés miatt készült így ez a javaslat, hanem egyszerűen az alapján készítettük el, amit az erőmű vezetőitől is hallottunk. Két hónap telt el, jelenleg is még csak folyik a tisztító kazettába leengedendő kamera engedélyezése, hiszen ez az egyetlen apró folyamat is igen hosszú eljárás következménye lesz. Maga Kocsis vezérigazgató úr is azt mondta, hogy ő nem ért egyet azzal az atomenergia hivatali véleménnyel, hogy egy éven belül lehetőség lesz az üzemzavar elhárítására. Tehát mi pont azért fogalmaztunk meg egy hosszabb határidőt, mert az atomerőmű vezetői is azt mondták, hogy igen hosszú idő kell egyáltalán az üzemzavar felszámolásához. Így, úgy gondolom, hogy a politikai szándéknak a belemagyarázása nem igazán állja meg a helyét.
És hadd mondjam azt, hogy sajnos, ha mégis a folyamattal akarunk foglalkozni, akkor sem kell ezt túlmisztifikálni. Nem arról van szó, hogy nagyon komoly atomfizikai és technológiai kérdésekben voltak hibák - ha már mindenképpen ezzel is foglalkozni akarunk -, sajnos, most is, mint mindig, ennél sokkal banálisabb mulasztások voltak. Itt szintén elég utalnom az erőmű jelentésére, amelyben leírattatik, hogy az erőmű rosszul adta meg a csatlakozó csőméreteket, rosszul adta meg a darukötél hosszát. Elnézést, ma már egy építkezésen ilyen hibákat nem lehet véteni!
Hogyan legyünk nyugodtak mi, hogyan legyenek nyugodtak a paksi emberek és az ország lakói, ha ilyen alapvető szakmai hibákkal lehet egy atomerőművet üzemeltetni? És az elmúlt két hónapban semmilyen olyan lépést nem láttunk, hogy azok az emberek, akik korábban ezeket a hibákat elkövették, most ne férnének hozzá ahhoz a technológiához. Nem atomfizikai problémákról van szó, olyan alapvető emberi mulasztásról, amit egy jobb építkezésnél már nem lehetne megtenni. Sőt, az elmúlt két hónapban is láttuk, hogy nem engedélyezett technológiai folyamatokat alkalmaztak. Tehát pont azért kellene ennek a vizsgálóbizottságnak felállni, és nem atomfizikai, hanem alapvető folyamatok elemzésével foglalkozni, hogy ez a bizalom helyreállhasson.
Én azért azt mondom, éppen ennek okán - azzal együtt is, hogy én is kifejtettem mondandómban, hogy a paksi atomerőműre szükség van, a magyar atomtudósok és a magyar nukleáris technológia tudására szükség van -, hogy ha pont az elmúlt hetek eseményei sajnos megkérdőjelezik azt, hogy ilyen technológia hosszú távú alkalmazásával, a jelenbeli mulasztásokkal több ezer ember életét lehet veszélyeztetni, akkor igazából ezt egy olcsó és egy tiszta energiának lehet-e tekinteni. De most csak azt tehetjük, hogy a paksi erőművet, ami nemzeti érték, helyrehozzuk, működtetjük és tovább üzemeltetjük.
(21.00)
Úgy gondolom, hogy az indítványunkban megfogalmazott célok a Házszabálynak megfelelően alkalmazva szolgálják azt, hogy az erőműben előállt helyzet kezelését és inkább a kísérő jelenségek kezelését – és itt senki nem akar az erőmű vezetői helyett, a felügyeleti szervek helyett dönteni – támogathassa egy parlamenti bizottság, a szükséges egyéb más lépésekre fölhívhassa a figyelmet, és ezen keresztül, ahogy képviselőtársaim is elmondták, segítse azt, hogy az emberek bizalma helyreálljon. Ezért kérem képviselőtársaimat az indítvány ezen formájában való támogatására. Bízzunk azokban a személyekben, akik majd ebben a bizottságban dolgozni fognak, és hagyjuk, hogy ez a bizottság fölálljon, munkálkodjon és bizonyítsa azt, hogy mindnyájan a nyugalomra vágyunk, a paksi emberek, az ország védelmére vágyunk, és a magyar villamos energia atomerőművi részének a helyreállítására és biztosítására vágyunk.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)
