MOLNÁR ALBERT
MOLNÁR ALBERT
MOLNÁR ALBERT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Kedves Képviselőtársaim! Van itt néhány olyan dolog, amire mindenképpen szükséges, hogy reflektáljunk. Azt hiszem, abban egyetértünk, hogy a befektetők azok, akik nagyon érzékenyek arra, hogy a pénzüket hova teszik. A befektető nagyon érzékeny arra, hogy biztonságban legyen a tőkéje, és amit befektet, azt ne bukja el. Olyan országba viszik a pénzüket, ahol elsősorban biztonság van. Talán ez nem vitatható.
Ahogy folyik a tőkéért a verseny a világgazdaságban, ez egyre kevesebb lesz, hogy biztonságban legyen a tőke, és azok az országok, amelyek a tőkét ma jobban tudják vonzani, mint mi, azok a biztonságon kívül egyfajta otthonosságot kínálnak, otthon érzi magát a tőke; a német azt mondja, hogy gemütlich. Tehát ha Magyarországon azt tudjuk mondani, hogy olyan szabályok vannak, mint Németországban, akkor az a német befektető például itt otthon érzi magát, tudja, hogy milyen hivatalos szervhez kell fordulnia.
(17.00)
Tehát ebből a szempontból ezt a törvényt mindenképpen nagyon fontosnak érzem, hogy egy minőségi változáson megyünk át, nemcsak biztonságot tudunk nyújtani a befektetőknek, hanem igenis egyfajta otthonosságot, hogy itthon legyen Magyarországon, itthon legyen Európában az a bizonyos vállalkozás, hogy jól érezze magát a tőke, és szívesen fektessen be Magyarországon. De nekünk, magyaroknak, tudják, a szánk mindig jobban jár, mint a kezünk. Az Economist legutóbbi fejtegetése éppen azt mondja, elismerve a jó gazdasági teljesítményt, hogy Magyarország politikailag éretlen arra, hogy ennek az Uniónak tagja legyen.
Amikor vitatkozunk dolgokról, akár a parlamentben vagy máshol, mi ilyen önsanyargatók, önsorsfordítók vagyunk, és ilyenkor a balsorsot szoktuk emlegetni, holott nagyon sokat tehetnénk magunk is azért, hogy olyan dolgok ne szivárogjanak ki, ne legyenek nemzetközi sajtó témái, amiről beszélünk, amelyek rontják az ország versenyképességét.
Köszönöm.
