TÁLLAI ANDRÁS
TÁLLAI ANDRÁS
TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Bevallom őszintén, teljesen meg vagyok döbbenve. Nem hiszem, hogy a parlament életében ilyen előfordult már, hogy egy törvényjavaslatot tárgyal az Országgyűlés, és a kormánypárti képviselők nem élnek a felszólalás jogával, nem élnek azzal a lehetőséggel, hogy egy törvényjavaslat érvelését ők kezdhetik meg. Így aztán nem volt a Magyar Szocialista Párt részéről felszólaló, aki elmondta volna, hogy miért támogatják ezt a törvényjavaslatot, és nincs a Szabad Demokraták Szövetsége részéről, aki (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Jobb is!) megindokolná azt, hogy mi ennek a törvényjavaslatnak a lényege, és hogy miért is támogatják ők ezt. Így most nekem kell kezdenem azt kifejteni, hogy miért nem támogatja a kisebbség - megértve persze a kormánypárti többséget, mert ehhez a törvényjavaslathoz nem sok érvet, indokot tudnak felhozni a képviselők. A pénzügyminiszter úr persze tud, de maguk a képviselők sem értik tudniillik, hogy miről is van itt pontosan szó. (Dr. Veres János közbeszólása.)
Az előttünk lévő törvényjavaslat lényege nem más, mint egy politikai döntésen alapuló, technikai jellegű törvényjavaslat. Politikai döntés ez, kérem, amely már nagyon rég megszületett a pénzügyminiszter úrban, olyannyira rég, hogy az első ténykedése volt, hogy a 2003. évi költségvetési törvényben kimondja azt, hogy szükség van egy gazdasági társaság, részvénytársaság és egy költségvetési intézmény összevonására. Fontos és határozott politikai döntésnek tűnt ez. Szeretném elmondani, hogy mi előzte meg a pénzügyminiszter úrnak ezt a döntését.
A Magyar Államkincstár 1995 végével történő létrehozását követően az államháztartás finanszírozása a költségvetési pénzfelhasználás áttekinthetőségét, a közpénzek korábbinál hatékonyabb ellenőrizhetőségét szolgálja. Az intézmény létrehozása jelentősen javította az állam pénzköltésének hatékonyságát, ugyanakkor a költségvetési gazdálkodás szempontjából ez nem volt elégséges. Ezért kerül sor 1999-től azon tevékenységek Államkincstárba integrálására, amelyek a költségvetési gazdálkodás szerves részét képezik, de eddig különböző szervezetek részfeladatként látták el.
Három, viszonylag homogén tevékenységcsoportot kell a kincstári rendszernek ellátnia: az államadósság kezelését, a pénzügyi, pénzforgalmi típusú feladatok ellátását, és harmadsorban a költségvetési, nyilvántartási és ellenőrzési feladatokat. Az államadósságok kezelését az államháztartási törvény felhatalmazása alapján 2001. március 1-jétől az Államadósság-kezelő Központ Részvénytársaság látja el. A pénzügyi, pénzforgalmi típusú feladatokat 2002-től a Magyar Államkincstár részvénytársaságként végzi. A Kincstárnak így egyértelmű helye, meghatározott szerepe van a pénzpiacon; képes az optimális kapcsolatot megteremteni az államháztartáson kívüli szféra szereplőivel is, így mindazon biztonsági és informatikai követelményeknek eleget tesz, ami a többi pénzpiaci szereplő működési feltételeit is jellemzi.
Az Államháztartási Hivatal a költségvetés végrehajtásában meghatározó szerepet tölt be; feladatainak ellátását a területi államháztartási hivatalok segítik. A hivatal létrehozása megteremtette annak a lehetőségét, hogy a közpénzek elköltésének előzetes ellenőrzése, a kincstárnoki ellenjegyzés rendszere egy későbbi időponttól megkezdődhessen, és ezzel a kormányzati szintű ellenőrzési rendszer teljessé váljon. Az államháztartás pénzügyi rendszerének továbbfejlesztése hosszú folyamat, amelyet nem lehet egy lépésben megvalósítani. Akkor az intézmények szétválasztása, státusuk rögzítése, feladataik elhatárolása megtörtént. Erre épülhetett volna később az ellenőrzési, nyilvántartási, költségvetési tervezési és végrehajtási rendszereknek az átalakítása. Ez történt meg az elmúlt években, ezt gondolja most szétverni a pénzügyi kormányzat.
De hogy ezt alátámasszam európai uniós szakemberek véleményével is, engedjék meg, hogy felolvassam az Európai Bizottság éves jelentése 28. fejezetének pénzügyi ellenőrzési részét, és ha Keller államtitkár úr is idefigyel, akkor az ő figyelmébe is szívesen ajánlom, hogy az elkezdett folyamatokról hogyan vélekedik az Európai Bizottság; önnek is mint közpénzügyi államtitkárnak a figyelmébe ajánlom ezt:
Az államháztartás belső pénzügyi ellenőrzése területén Magyarország mélyreható változásokat hajtott végre a költségvetési végrehajtási rend szerint. Ennek során módosították az államháztartási törvényt, és három különálló részre bontották a Magyar Államkincstárt. Ez a három rész: 1. az állami költségvetés előirányzataival és kötelezettségvállalásaival, valamint a területi államháztartási hivatalokkal foglalkozó, 2. az állami, kormányzati adósság kezelésével foglalkozó, valamint 3. az állami költségvetésből történő kifizetések végrehajtásából álló egység. Mindez része az államháztartás általános reformjának, melynek az a célja, hogy elválassza a szabályozási és készpénz-átutalási feladatokat egymástól, és hogy átláthatóbbá tegye a magyar államháztartás rendszerét. Ezen túlmenően a vonatkozó kormányrendelet módosítása, mely 2002 januárjában lépett hatályba, többek között meghatározza a költségvetési szervek szintjén a költségvetési kötelezettségvállalások felülvizsgálatára vonatkozó továbbfejlesztési lépések sorozatát.
Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Azt hiszem, ennél hathatósabb érvet a rendszer fenntartása és továbbfejlesztése érdekében nem nagyon tudok elképzelni. Valószínűleg önök nem vették a kezükbe, de különösen a miniszter úr, az Európai Bizottságnak Magyarországról szóló 2002. évi éves jelentését, mert ha a kezébe vette volna, akkor az elkezdődött államháztartási reform részeként kezelt hármas egység megteremtésére nem tett volna most törvényjavaslatot, hogy visszalépés történjen, egyrészt.
(14.30)
Másrészt pedig ha elolvasta volna a 2002 januárjában hatályba lépett kormányhatározatot, akkor, úgy gondolom, nem terjesztette volna ezt a törvényjavaslatot az Országgyűlés elé.
Tehát mi indokolja a pénzügyminiszter érthetetlen döntését? Az európai uniós elvárások? Hallhattuk, az Európai Uniónak nemhogy ez lenne az elvárása, hogy összevonják az államilag elkülönülő feladatokat, hanem éppen hogy támogatta az Orbán-kormány döntéseit, és továbbfejlesztésre ajánlotta. Tehát semmiképpen nem tekinthető az államháztartási reform lépéseként ez a törvényjavaslat.
Vagy kezelhetjük úgy, hogy a pénzügyminiszter lépéseket tesz annak érdekében, hogy létrejöjjön a takarékos közszolgáltatás? Pénzügyminiszter úr az expozéjában mondott néhány mondatot, néhány összeget arra vonatkozóan, hogy ez milyen megtakarítást jelent, de úgy gondolom, kihagyta azokat az összegeket, amelyek a szervezet összevonásával jelentkező többletköltségeket jelentik, amelyek jóval meghaladják azokat az idézett 40-50-80 milliós tételeket, amit miniszter úr mondott. Tehát a költségmegtakarítás nem indokolja.
Egyetlen szót nem hallottunk arról, hogy így gyorsabb, hatékonyabb, szakszerűbb lesz majd a pénzügyi finanszírozás rendszere mind az államháztartáson belüli szereplőknek, mind a költségvetési szférán kívüli tevékenységet folytatóknak. Tehát az ügyintézés nem lesz gyorsabb, nem lesz szakszerűbb ezáltal, nem szerepel ilyen érv az indokolásban.
Tehát továbbra is fel lehet tenni a kérdést, hogy mi indokolja ezt az összevonást, és mi indokolja valójában a pénzügyminiszter részéről az európai uniós normáknak sem megfelelő szervezeti rendszernek a létrehozását. Egy biztosan nem - ahogy már említettem -, az európai uniós pénzek fogadása, hiszen ha valaki a kezébe veszi a törvényjavaslatot, láthatja, hogy az eredeti törvényben még az van, hogy az Államkincstár ellátja az előcsatlakozási alapokkal és egyéb európai uniós pénzeszközökkel kapcsolatban a jogszabályban meghatározott végrehajtási és ellenőrzési feladatokat, míg az új törvényjavaslatban már csak az van, hogy közreműködik az előcsatlakozási alapokkal és az egyéb európai uniós pénzeszközökkel kapcsolatos feladatok végrehajtásában.
Érthetetlen, hogy ma Magyarország pénzügyminisztere miért nem azért küzd, hogy egy meglévő szervezetet, a Magyar Államkincstár Részvénytársaságot felerősítse az európai uniós pénzalapok fogadására, miért nem a meglévő állami szervezetre, az Államkincstárra bízza ezt a feladatot, és miért járul ahhoz hozzá kormányülésen, és miért támogatja azt a javaslatot, hogy 23 szervezetre bízzák az Államkincstár mellett az európai uniós pénzek kezelését, fogadását.
Ezt egyszerűen a Kincstár dolgozói és a pénzügyi rendszert ismerő emberek nem értik. Erre várjuk pénzügyminiszter úr válaszát, hogy mi ennek az oka.
Köszönöm szépen.
