ARNÓTH SÁNDOR
ARNÓTH SÁNDOR
ARNÓTH SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Rózsa kollégám mondataira néhány gondolattal reflektálnék. Legnagyobb tisztelettel mondom, kedves kollégám, hogy egy dolog, amiről beszélt, amiben nincs kivetnivaló, az úgy jó, ahogy van, de egy teljesen más dolog, ami ebben a törvényben benne van. Hiszen mint mondtam, hosszú évek pénzügyi bizottsági múltja mondatja velem: láttam én már karón varjút. Ez nem úgy néz ki a költségvetésben, nem úgy jön ki, nem úgy vannak beírva a sorok. Tehát egy dolog, amiről szó van, és amit Sisák képviselőtársammal is beszéltünk, más a valóság. Nagyon szép dolog, hogy bővíteni a műszaki személyzetet, fejlesztő pedagógus, egyebek, ez nincs beénekelve a költségvetésbe. Ez a legnagyobb bajom ezzel.
A másik az, hogy nagyon színes volt, különösen beszéde elején, hogy az újságírók mikor mit írtak. Ne kérje számon tőlünk azokat az újságírói gondolatokat, amelyeket nem mi mondtunk; ez egy dolog. Az újságírók azt írnak, amit írnak, én meg tudom, nem egy sajtótájékoztatót tartottam, hogy ahhoz képest, amit én ott elmondtam, ami megjelent, köszönő viszonyban nem volt egymással. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Ez a szerencséd!) Tehát ezt a dolgot ne forszírozzuk! Ezt ne kérjük egymáson számon, mert ez egy másik dolog.
Ön egy gyönyörű Teleki Blanka-gondolatot vetett föl, én egy Csoóri Sándor-gondolattal válaszolnék rá: “Mindaddig, amíg a politikában, a gazdasági és szellemi életben olyan emberek döntenek, akik saját magukon nem érzékelik döntéseik hatását, mert védettek, addig semmilyen igazságot nem könnyű működtetni.” Eddig az idézet.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
