DR. CSÁKY ANDRÁS
DR. CSÁKY ANDRÁS
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Herczog képviselő asszony azzal fejezte be a hozzászólását, hogy néhány hét múlva mindannyian, akik itt a Házban vagyunk, büszkék leszünk arra, hogy ennek a kiváló programnak az elfogadásában részt vehettünk, és mindenki a saját szavazatával támogathatja a program megvalósítását. Megvallom őszintén, én nem vagyok büszke erre. Én nagyon sajnálom, hogy mint parlamenti képviselő kénytelen vagyok asszisztálni ahhoz, hogy egy beindult, nagyon kiváló népegészségügyi programot politikai okok miatt leállítottak.
Amikor hallgattam Czinege Imre képviselőtársunk hozzászólását, akkor vártam - de ő ezen valószínűleg nem gondolkozott el -, hogy a leállított emlőszűrések következtében, mondjuk, Cegléd és környékéről hány inoperábilis emlőtumoros beteg fog a műtőasztalra kerülni a kése alá. A be sem indult nőgyógyászati szűrővizsgálatok következtében hány család fogja idő előtt elveszíteni az édesanyját, hány millió forintot fog jelenteni az Egészségbiztosítási Pénztárnak az, hogy a kezelések esetlegesen később kezdődnek meg, mert a betegség nem került idejekorán felismerésre. Hány ileusost kell majd Czinege Imrének megoperálnia azért, mert a kolorektális szűrővizsgálatoknak még a közelében sem vagyunk. Ezt a programot állította le ez a parlament és ez az egészségügyi kormányzat.
Nyilvánvaló, hogy egy ilyen program kapcsán csak pozitívumokat lehet mondani, de - bár több részletben kaptuk meg a programot, ha egyáltalán programrésznek lehet tekinteni az utóbb kiküldött táblázatokat, illetve epidemiológiai értékeléseket - hihetetlenül sok hibát, pongyolaságot, számítási hiányosságot, illetve adatokat tartalmaz a program. Úgy gondolom, önmagáért beszél a körülbelül két héttel később a képviselőkhöz eljuttatott “Vélemény az egészség évtizedének Johan Béla nemzeti programjáról” című értékelés, melyre nincs ráírva, hogy ki készítette, de akik benne vagyunk, nagyon jól tudjuk, hogy a Debreceni Népegészségügyi Intézmény kebelén belül készült, amely fejezetről fejezetre hívja fel a hiányosságokra, illetve a hibákra a tisztelt törvényalkotók, illetve a mi figyelmünket.
Amikor a múlt év nyarán az országgyűlési határozat vitája folyt, akkor kifogásoltuk, hogy az év december végére javasolják a program benyújtását, hogy legyen indok arra, hogy a költségvetésben nem bocsátanak rendelkezésre elegendő forrást a népegészségügyi program folytatására vagy elindítására - ez nézőpont kérdése. Sajnos igazolódtak az ezzel kapcsolatos aggályaink, hisz nemcsak az egészségügyön belül nem áll rendelkezésre elég forrás - habár itt nagy számmágia folyik, az irányított betegellátási modellnek azt az 500 plusz 500 forintját folyamatosan erre a tételre sorolják, holott jól tudjuk, hogy az egyik 500 forint szervezői munkára, a másik 500 forint pedig prevencióra van, és egyáltalán nem biztos, hogy egymillió főre fel lesz fejlesztve a létszám -, de az élet egyéb területén sincs utalás arra, hogy összkormányzati népegészségügyi gondolkodás indult volna be. Hiszen ne felejtsük el, a polgári kormánynak az idei évre vonatkozó tervei tantermek építését, tanuszodák építését tűzték ki célul - most szó nincs erről.
(12.20)
Tehát amikor motivációról beszél Pap képviselő úr, én úgy gondolom, erre is gondol.
Külön kérdés, és nagyon árulkodó a kormányzat ezzel kapcsolatos viselkedése, hogy ki szervezi a programot, ki felelős ezért a programért, hisz nagyon büszkék voltunk arra - gondolom, politikai és pártállásra tekintet nélkül -, hogy nagyon kiválóan működő Állami Népegészségügyi Szolgálatunk van. Maga az anyag is írja, hogy az ÁNTSZ megerősítése szükséges, bár nem folytatja a gondolatot, nyilván központi szerepet szán neki a népegészségügyi program megvalósítása terén.
Mi történik mindeközben az ÁNTSZ-szel? Az új kormány a megalakulása után, nyilvánvaló politikai okok miatt, azonnal meneszti az ÁNTSZ kiváló felkészültségű vezetőjét, és azóta se tudott vezetőt kinevezni, hiszen a pályáztatások lezajlottak, de még mindig csak megbízott vezetője van az ÁNTSZ-nek, miközben a megyei szervezetek vezetői fenyegetettségben élnek, hiszen az a kósza hír járja, hogy 15 megyei ÁNTSZ-vezetőt meneszteni kívánnak. Nem tesz jót az ÁNTSZ működésének, hogy ilyen exlex állapotban tartják az egész szervezetet. Arról nem is beszélve, hogy azért a költségvetés során sem volt vele a legbőkezűbb a kormányzat.
Amikor az ember szkeptikus a megvalósítást illetően, a mögöttünk hagyott tíz hónap tényadatait figyelembe véve fogalmazza meg az aggályait. Arról nem is beszélve, hogy a népegészségügyi program nagyon szűkmarkú a célokat illetően. Azt írja, hogy tíz év távlatában három évvel kell növelni a várható élettartamot Magyarországon. Ha valaki a kezébe veszi az utólag kiküldött “Egészség Évtizedének Johan Béla Nemzeti Programja, 2003-2013” című táblázatgyűjteményt, az egyértelműen leírja, hogy az elmúlt nyolc évben a születéskor várható élettartam 3,3 évvel nőtt, tehát nem nagy vállalás az, hogy az elkövetkező tíz évben ezt növelni akarják. Ezen csak rontani lehet, hisz a folyamatok beindultak maguktól.
Mi lehet a cél? Habár itt az is elhangzott Kárpáti képviselő asszony szájából, mint amit mindig elmondunk, minden ciklus során, hogy az egészségügy nem pártpolitikai kérdés, ezt a pártok fölé kell emelni. Én úgy gondolom, a szocialista képviselők nem tanulmányozták eléggé a “Mindenkinek joga van az egészséghez” című, a Szocialista Párt által készített választási brosúrát vagy anyagot, ugyanis annak “A második évszak” című részének a kezdetén, amelyik a szív- és érrendszeri betegségek visszaszorításáról szól - zárójelbe teszem, januártól pont a szív- és érrendszeri betegségek gyógyítására szolgáló kardiológiai diagnózisok, illetve kórképek WHO-pontját picit visszanyirbálták, nehogy valakinek véletlenül kedve legyen ezzel kapcsolatban több vizsgálatot elvégezni -, a szocialisták választási programja azt írja: “A szív- és érrendszeri halálozás területén jó lehetőségünk van a kedvezőtlen fejlemények visszaszorítására. Eredményessége már középtávon is biztosítható, így a kedvező társadalmi visszajelzések miatt, a szakmai eredményességen túl, igen jelentős politikai nyereségre is lehet számítani.” Igen jelentős politikai nyereségre is lehet számítani - ennek azért van nagy jelentősége, mert az egészségügyi és demográfiai mutatók alakulása évek óta nem jelent sikerforrást a kormányzati munkában.
Úgy gondolom, önmagáért beszél a szöveg. Önök kizárólag pártpolitikai szempontból tekintik a népegészségügy helyzetét, és a 2001. évi népegészségügyi program leállítása tulajdonképpen azért vált szükségessé, nehogy véletlenül már az előző, polgári kormányzathoz (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) lehessen kötni az esetlegesen, már önmagában, spontán is bekövetkező eredményeket. Ez szomorú, mert nem sok jót mutat a jövőt illetően.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
