DR. CZINEGE IMRE
DR. CZINEGE IMRE
DR. CZINEGE IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Gyakorló orvosként sem könnyű ellenállni a csábításnak, hogy az egészség évtizedének Johan Béla nemzeti programjából ne a részletekbe menő, konkrét szakmai javaslataimat mondjam el.
Most azonban fontosabbnak tartom, hogy e szakmai program általános mondanivalóját, úgy is mondhatom, a társadalomnak szóló üzeneteit fogalmazzam meg. E program ugyanis helyzetelemzést ad, meghatározza a célt, a feladatokat és a megoldási módokat is. De legalább ilyen fontosak az egészségügyben dolgozók, egészségpolitikusok, a politikai elit és minden állampolgár felé szóló üzenetei.
Megtapasztalva az ország lakosainak egészségi állapotát, áttanulmányozva a rendszerváltás óta működő egészségügyi kormányzatok tevékenységét, levonhatjuk a tanulságot: a mindenkori egészségügyi kormányzat érdekérvényesítő ereje olyan kicsi, hogy egyedül képtelen az egészségügy területén átfogó változást kierőszakolni. Ehhez összkormányzati szerepvállalás, úgy is mondhatom, miniszterelnöki felelősség szükséges. Számomra ennek a programnak ez az első és fontos üzenete.
Ma senki sem vitatja annak igazságát, hogy a lakosság egészségügyi állapotáért 15 százalékban az egészségügyi ellátórendszer fejlettsége, 85 százalékban a társadalmi körülmények a felelősek. Ha abban is egyetértünk, hogy a rendszerváltás után - sajnos - a lakosság egyharmada a vesztesek közé tartozik, akkor bátran kimondhatjuk: e program megvalósításának alapvető feltétele a széles körű szolidaritáson alapuló összefogás az elesettek, a lecsúszottak, a nehéz helyzetben lévők megsegítésére.
Küzdenünk kell a daganatos megbetegedések ellen. Például bizton állíthatjuk, hogy az egyre növekedő számban előforduló vastagbél-daganatos megbetegedések visszaszorításához táplálkozási szokásainkon kell változtatni. Társadalmi segítség nélkül a létminimum határán élő emberek, ha akarnák, sem tudnák ezt megtenni. Az össztársadalmi segítségnyújtás nélkülözhetetlensége, ez is fontos üzenete a programnak.
E rendívül nagy jelentőségű, több kormányzati cikluson átívelő program megvalósulásának feltétele annak az igazságnak az elfogadtatása, hogy az egészség a legfőbb érték, hogy az egészséghez való jogunk a legfontosabb alkotmányos alapjogaink egyike. Ez azonban nemcsak az egyén jogos elvárásait jelenti az ellátórendszer felé, hanem annak felelősségét is, hogy óvja saját és mások egészségét - és itt nemcsak az önpusztító életmód megváltoztatására gondolok, hanem szűkebb és tágabb környezetünk védelmére is. Az egészségnek mint értéknek az elfogadása és elfogadtatása, ez is fontos üzenete a programnak.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az itt lévő orvoskollégák tudják, hogy minden orvos hivatása gyakorlása közben találkozik meghatározó élményekkel, amelyek nemcsak gyógyító munkájára, hanem egész életére befolyással bírnak. Hadd osszam meg önökkel egyik sajátomat. A hosszú évek óta kezelt, többször operált betegem betegségének súlyosbodása miatt életveszélyes állapotba került, gyakorlatilag gyógyíthatatlanná vált. E betegség kialakulásában, a kezelés megválasztásában a dohányzás döntő tényező. A tiszta tudatú, nagy fájdalmaktól szenvedő ember halála előtt néhány órával beszélgetett velem. Ennek végén, amikor kezét nyújtotta, csak egyet kért: tegyek meg mindent azért, hogy későbbi betegeim ne dohányozzanak, mint ő tette, ne dohányozzanak azért, hogy ne veszítsék el olyan korán életüket.
Amikor a dohányzás elleni küzdelem fontosságára gondolok, mindig e betegem intelmeire is emlékezem. Soha nem késő, sosem elegendő a betegek felvilágosítása. Ehhez minden erőt, eszközt fel kell használni. Az értelmet az érzelem erejével kell erősíteni. Véleményem szerint a Johan Béla-program megvalósításához új szemléletre is szükség van: új szemléletre a gyógyítók, az egészségügy irányítói és a társadalom részéről is. A gyógyító szakemberek, az ezekből lett egészségpolitikusok csak a betegségekre koncentrálnak. Másképpen szólva a betegség gyógyítására szocializálódtak. Paradigmaváltásra van szükség. Mondjuk ki: napjaink és a közeljövő legfontosabb egészségpolitikai célja az egészség megvédése, a betegség megjelenésének minél későbbi időpontra történő kitolása kell hogy legyen. Betegségcentrikusság helyett egészségcentrikus politizálásra van szükség.
Száznegyvenöt évvel ezelőtt, 1868. március 9-én a Magyar Tudományos Akadémián Pólya József sebésztanár előadást tartott “A közegészségügy bölcselete” címmel. Engedjék meg, hogy idézzem néhány mondatát. Az egyik mondata: “Legyenek elegendő számmal olyan egyének, kik tudományosan felkészülve, életük feladatául az egészség helyreállítását, a betegségek elkerülése végetti tanácsadást tűzik ki: azaz orvosok.”.
(11.20)
A közegészségügy fejlesztésére ő az alábbi két javaslatot tette. Idézem: “1. Száraz parancsolatok kiadása. 2. Meggyőződésre vezérlő népes munkák kiadása. A száraz parancsolatoknak engedelmeskedik a közönség addig - írja -, amíg a parancsolatot kiadó hatalom érvényben van. Hanem a közegészségügyet tekintő parancsolatoknak nem az a céljuk, hogy parancsolatok legyenek, hanem azon magasabb eszme, hogy a nép helyes felfogással bírjon arról, amit a közegészségügyi intézkedések céloznak. Az egészségügy a néptömegre lesz alapítva, amely nem fog függni a kormányváltozásoktól, mert a nép szükségérzetének kifolyása lesz.”
Tisztelt Képviselőtársaim! A szöveg szépsége és a benne lévő mondanivaló - nevezetesen, hogy 145 évvel ezelőtt a megelőzés, a felvilágosítás, a hosszú távú egészségprogram szükségességét megfogalmazták - elgondolkodtat, hogy miért nem sikerült azóta is ezeket a célokat megvalósítani. Miért is időszerűek az 1868-ban megfogalmazott követelmények? A népi bölcselet azt mondja, ha nem tudod, hová tartasz, minden út megfelel. Úgy érzem, mi tudjuk, hová szeretnénk eljutni, és érzésem, véleményem szerint a Johan Béla-program ki is jelöli számunkra ezt az utat. Ez a program azonban csak akkor lesz sikeres, ha az egyén elszánt, a társadalom segítőkész, az egészségügy pedig felkészült a feladatok elvégzésére. Ez a program az egész társadalomnak szól, az egész társadalom programja. Azonban úgy gondolom, hogy az egészségügyben dolgozóknak, de a politikai elitnek is példát kell mutatni a program megvalósításában. Ez az egészség évtizedének Johan Béla nemzeti programja sikeres végrehajtásában a mi közös felelősségünk.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)
