DR. PAP JÁNOS
DR. PAP JÁNOS
DR. PAP JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Horváth Zsolt utolsó felszólalására még emlékszünk, és én nagyon megköszönöm neki - úgy is, hogy már nem tud itt lenni -, hogy elmondta: bizony, fölszólalhatnak olyanok is, akik nem szakmabeliek. Lehet, hogy egy kicsit más szempontból próbálom megvilágítani azt, ami előttünk van. Azért pedig elnézést kérek mindenkitől már előre, ha esetleg nem ugyanazt olvastuk volna el. Ígérem önöknek, csak arról beszélek, amit megkaptam és itt áll előttem, és csak erre támaszkodtam, nincs szakmai múltam, mert nem ez a területem, de lehet, hogy van néhány meglátásom, amit érdemes lenne megszívlelni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az egészség évtizedének Johan Béla nemzeti programjáról mondhatnánk azt is, hogy olyan cél, amelynek minden tevékenységünket alá kellene vetnünk. Ha így szemléljük a programot, annak sajnálatos módon, ahogy említettem már, hosszúsága ellenére - ami nem feltétlen előny -, bizony, vannak hiányosságai. De nem szeretnék ennyire előreszaladni, nézzük, mi is a helyzet, már ami kiderül a helyzetfeltárásból!
Az összefoglaló a magyar lakosság egészségi állapotáról egy szűk keresztmetszetet mutat be, de ez is lehangoló. Nem ismételve, de elszomorító, hogy az egészségi állapotunk, várható élettartamunk, a rosszindulatú betegségek, a keringési rendellenességek mind rosszabb képet mutatnak, mint ami a gazdasági fejlettségünkből következne. És itt, képviselő úr - aki előttem szólt, Tóth István -, a gazdasági fejlődésnek nem az egyik alapmotorja, hogy milyen egészségesek vagyunk, mert így van, egyébként ez így igaz, csak akkor miért van az, hogy a gazdasági fejlettséghez képest mégis le vagyunk maradva? Érdemes ezt is elemezni, illetve elemezni kellett volna.
Jó a megállapítás, a következtetés és annak szemléltetése is, de vajon hol marad az oknyomozás, hogy mindez minek a következménye? Vajon várható-e jó program és jó végrehajtás, majd jelentős javulás, ha nem mutatjuk be a jelen helyzetet, és nem tárjuk fel annak okozóit vagy feltételezett kiváltó tényezőit? A válaszom sajnos: nem. Sajnálattal ez igaz szinte az egész anyagra, és azért mondom, hogy szinte, mert nagyon jó részek vannak benne, amelynek az elképzelése jó, és ez elsősorban a középső rész, tehát a stratégiai cél, amikor kifejti, hogy mit szeretne csinálni. De hiányzik a feltáró, az elemző rész, amit úgy nevez a program, hogy helyzetértékelés, és a program végrehajtása utáni várható eredmények felsorolása. Ennek köszönhető, hogy gyakran a feltáró részekben is ötletelést találunk, míg a várható eredményeknél sajnos nagyon röviden és általánosságban fogalmaznak a készítők.
Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy a részletekről, már amennyit a tíz perc megenged, néhány szót szóljak! Számomra nem elfogadható és program szintjén egyáltalán nem szerencsés annak a rögzítése, hogy az ellátórendszer érdemi változása több parlamenti cikluson átívelően érhető el. Hogyan javul itt az egészségügyi állapot, ha az, ami tőlünk függ, ilyen lassan változik? A melléklet 2. oldalán - és ez végig gond szinte az anyagon - rossz a megállapítás, és rossz a következtetés is. Arról van szó, hogy a rossz étkezési szokásokról beszélnek, ami túlzott zsír- és energiabevitelt jelent. Óhatatlanul fölmerül bennem a kérdés, hogy vajon hogy lehetett az néhány évtizede még, hogy falusi, elhízott, a hagyományos állatokat, mangalicát és szürke marhát fogyasztó emberek sose voltak orvosnál, és közel száz éves korig éltek. Talán nem véletlen, hogy visszajönnek újra ezek a fajták a tenyésztésbe: olcsón és egészségesebb terméket állítanak belőlük elő, mint az úgynevezett intenzív fajták. Csak tessék megnézni a boltokat, hogy ezek mint új, alternatív termékek, hogy törnek be újra! Ez nem történelmi és kulturális kérdés, hanem egy kicsit politikai is. Meggyőződésem, hogy elhibázott gazdaságpolitikai lépés volt a hagyományos állatállomány és tartási mód drasztikus lecserélése milliárdokért olyan intenzív, természetidegen takarmányt fogyasztó állatokra, amelyek az emberek számára egészségtelen élelmiszert állítanak elő. Miért merem azt mondani, hogy egészségtelen élelmiszert állítanak elő? Mivel magyarázható tisztelt képviselőtársaim, ha az egészséges állománytól fokozatosan romló egészségű emberekkel találkozunk az országban? Nem lehet másra következtetni, hiszen az anyag is megállapítja, hogy a betegségek legnagyobb része a táplálkozásra vezethető vissza.
De ha már itt tartunk, kérdezem, hogy valaki vizsgálta-e már az E-jelű adalékanyagok hatását? Mára egyre többen beszélnek - tudományos körökben is - arról, hogy ezen anyagok előzetes vizsgálat nélkül kerültek forgalomba, pedig állítólag jelentős számban rákkeltők és egyéb gondokat okoznak. Vagy úgy vagyunk ezzel, tisztelt képviselőtársaim - azt gondolom, néhányan emlékeznek rá -, mint a DDT-vel, amelyet mindaddig használtunk a burgonyabogár ellen, míg ki nem derült, hogy komoly rákkeltő. Belegondoltak-e már abba, hogy azok az emberek ma 40 éves körül vagy a fölött vannak, akik ilyen módon védett burgonyát fogyaszthattak. Lehet, hogy itt a lehetséges, az egyik lehetséges válasz az emésztőszervi megbetegedésekre és azoknak a rossz mutatóira.
De lépjünk egyet tovább, és nézzük az új kihívást vagy talán már nem is olyan új, hiszen közel egy évtizede ilyen élelmiszert is fogyasztunk egyik növényünknek köszönhetően: a GMO, a genetikailag módosított termékek és az azokból készült élelmiszerek. Az EU-ban fontosnak tartják az ilyen termékek emészthetőségének vizsgálatát és hatását az emésztőrendszerre.
(14.10)
Vajon miért, ha veszélytelenek ezek az új, a természet által egyáltalán nem ismert anyagok? Azért, mert nem veszélytelenek. Ez tény, különben nem lenne fontos ez a vizsgálat. Ennek igazolására nem a szívhez szóló propaganda, a “higgyük el” és az egyszázalékos határra hivatkozás lenne a megfelelő eljárás, hanem a több évtizedes - bizony, nem elhallás, mert sok probléma csak ennyi idő után jelenik meg - egzakt kutatás és kutatási eredmények bemutatása. Ennek hiányában súlyos, sok esetben visszafordíthatatlan folyamatok indulhatnak el az emberben. Lehet, hogy itt lehet keresni az emésztőszervi gondok másik nagy részét, és ennek következtében más betegségek eredőjét is.
Tisztelt Képviselőtársaim! Lépjünk egy olyan területre, ami egyértelmű, előttünk van, érezzük, tudjuk a hatását, mégsem tudunk hatékonyan tenni semmit, és még a képviselők is rossz példát mutatnak. Igen, képviselőtársaim, ha most valaki azt mondja, hogy a dohányzás - így van, erről van szó. A 3. oldal szerint 28 ezer ember hal meg évente a dohányzás következtében. Van rá törvény, meggyőződésem, hogy jó törvény, nem lehetne szívni a Parlament folyosóján sem, mégis teszik ezt.
Mit várunk akkor ettől a programtól, amelynek egy jelentős szelete a dohányzás okozta egészségkárosodás, és a törvényt maguk a törvényhozók sértik meg? Hogyan állnak akkor a törvényhez a polgárok? Hol van itt a motiváció, tisztelt képviselőtársaim? Úgyhogy ma már lehet ismét dohányozni például a vonatokon, mondván, hogy azok nemzetközi járatok, vagy a munkahelyen is megtalálták a kibúvókat a nemdohányzók egészségével játszadozva, nem is beszélve a főnökök jogáról, amit a beosztottak előtt ők gyakorolhatnak.
A lelki egészség zavarai - sajnos, ilyen is van, ahogy meg is állapítja az anyag - csak fokozódnak, ha nem teszünk semmit a pszichoszmog eloszlatásában, amit a valóságtól távol álló és show-nak nem nevezhető, butító műsorok hoznak el a mindennapjainkba. Sokkal több kárt tesznek, tisztelt képviselőtársaink, mint hisszük: a kisebbségérzés, a reménytelenségérzés keltése, hogy én sose lehetek olyan, mint aki ott van, nem lehetek sztár, az embert mindinkább lejjebb nyomja - sajnálatos módon erre nincs program. Nem is beszélve a filmek által a rossz minták bemutatásáról, ami a helytelen táplálkozásban, italozásban, dohányzásban és trágár beszédben nyilvánul meg.
Az pedig téves következtetés, hogy a gazdasági növekedés javítja az egészségi állapotot, mint említettem, hiszen ma is elmaradunk a fejlettséghez tartozó szinttől.
Sérelmezem, hogy a melléklet 4. oldalán a középkorúak nem kerültek kiemelésre, hiszen az ő vállukon nyugszik minden, az ő egészségük, keresetük teszi lehetővé a fiatalok és idősek egészségjavulását. Ugyan itt nem a testmozgás terjesztése a lényeg, hanem ahhoz tér és idő biztosítása minden korosztály számára - az elvek már ismertek, most már tenni kell.
A következő oldal szerint a monitor nagyon fontos dolog, de ahhoz az induló helyzet ismerete is kell - ez az, ami elmarad. Enélkül milyen következtetések vonhatók le a későbbiekben? Ugyanitt érdekelne, hogy a várt eredményeket miből következtették ki, milyen trendekből jött ez ki, és milyen programok következménye lesz ez.
Nem értek egyet a szegénység és a betegség egyenes arányú összefüggésével, hiszen az élet is azt mutatja, hogy sok jómódú ember szenved súlyos betegségben; a szegény emberen ez talán jobban látszik, mert kiszolgáltatottabb.
A 8. oldal emellett alátámasztja azt a megállapításomat, hogy az információ bizony hiányzik. Igen, tisztelt képviselőtársaim, erről beszélek, hogy nincsenek adatok, nem tudjuk, milyen helyzetben vagyunk; több helyen megállapítja ez az anyag egy-egy sorban eldugva, hogy nincs információ, hiányzik az információ, mert nincs megfelelő adatbázisunk.
Mi történelmi hagyományokra hivatkozunk. Én azt gondolom, hogy mára már ez sem érvényes, elsősorban a táplálkozásnál. Hiszen, igen tisztelt képviselőtársaim, gondoljanak bele, hogy ez már nem igaz a 20-25 évesekre, hiszen a modern, globalizált, EU-konform, alacsony tápértékű élelmiszert fogyasztják, és e korosztályban sokkal több a probléma, mint az idősebb, hagyományok alapján táplálkozókéban. Tessék felmérést készíteni az egyetemisták és szakközépiskolások között az élelmiszerek okozta allergia után érdeklődve: elszomorító eredményt kapunk.
Ugyanez a véleményem az alkoholt illetően: érdekes módon hosszú évtizedekig nem okozott ekkora problémát, miközben a mennyisége nem nőtt. Akkor az összetételben, az adalékanyagokban és egyéb anyagok egymásra hatásában kellene keresni a problémát; talán a kóla és társai terén kellene kicsit kutakodni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon jól tudtam, hogy tíz percbe nem fog beleférni az, amit el szerettem volna mondani, a részletekig még el sem jutottam. Hadd mondjak önöknek egyetlenegy dolgot, fölvázolva az egész programot: a parlagfű ellen hatalmas összefogás van, és nagyon sokat szeretnénk tenni.
Szeretném önöknek elmondani, hogy a parlagfű picit olyan, mint a láz: küzdünk ellene, de igazából nem a parlagfű és annak a pollenje okozza a gondot, hanem a parlagfű pollenjén megragadó, a levegőben lévő szennyező anyagok - küzdenünk kell a levegőben lévő szennyező anyagok ellen.
Azt gondolom, ez elsősorban környezetvédelmi probléma, de a parlagfű is jól mutatja, hogy miközben irtani kell a parlagfüvet, van egy sokkal nagyobb probléma: az a szennyezettség, ami sajnálatos módon egyre nő, és amikor kiirtottuk a parlagfüvet, majd jön a nyírfa, a nyárfa, a végén a kukoricát kell kiirtani, és esetleg az összes többi olyan növényt, amelynek a pollenjére ráragadhatnak a szennyeződések, és így okoznak problémát.
Tehát én azt gondolom, ahhoz, hogy jó programot valósítsunk meg, jó helyzetfelmérés kell, arra épített jó stratégia, majd pedig a stratégiának pontos, követhető, mérhető és összehasonlítható eredménye.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
