KÁRPÁTI ZSUZSA
KÁRPÁTI ZSUZSA
KÁRPÁTI ZSUZSA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hallgatva a Johan Béla népegészségügyi program vitáját és Lezsák Sándor képviselőtársam hozzászólását - sajnálom, hogy kiment az ülésteremből -, azon gondolkodtam el, hogy vajon mindenki megértette-e vagy jól érti-e a programnak azt az üzenetét, amely nem elsősorban az állami gondoskodásra épít, hanem az egyéni motivációkra, és az egyéneket szeretné bevonni abba, hogy az egészségük megtartásáért, megőrzéséért tegyenek. Eszembe jutott még valami: ha megengedik, ez egy nagyon helyes kis La Fontaine-mese, amelyben a guruló szőlőszem után szalad a róka, de a sajnos a lejtőn olyan gyorsan legurul a szőlőszem, hogy nem éri utol, és erre azt mondja, hogy úgyis savanyú.
Ha megengedik, megosztom önökkel azt, hogy a Johan Béla népegészségügyi program megalkotásáról szóló országgyűlési határozatnak magam is kezdeményezője voltam. Az oka pedig az, hogy nagyon fontos értéknek tekintem a mindenkori kormányokon átívelő, az azoktól független egészségügyi program megalkotását. Az egészség megőrzése, az egészségben megélt életévek számának meghosszabbítása vagy az egészséges élve születés egy nemzet számára nem lehet pártpolitikai céloknak alárendelt és a politikai retorika szintjén megjelenő feladat, hanem kizárólag pártok felett álló, szakmai gondolkodást igénylő, értékteremtő folyamat lehet. Egy ilyen program keretében kell választ adni például az ifjúság egészséges életmódszemléletének kialakítására vagy az idősebb korban, egészségben élhető életévek kihívásaira.
Tudjuk, hogy az egészség nem az egészségügyben keletkezik és vész el. Fontos befolyással van rá a környezet állapota, kulturáltságunk, iskolai tudásunk, mentális állapotunk, a család éppen úgy, mint az az intézményrendszer, amely az egészséget megőrizni, a betegséget megelőzni, a szűrővizsgálatokat elvégezni vagy a betegség súlyosbodását megakadályozni hivatott. Az előttünk fekvő Johan Béla népegészségügyi program ilyen értelemben egy kiforrott, a korábbi programokon építkező és a prioritásokat is megjelölő program. A prioritások között elsőként szerepel az ifjúság mint célcsoport, de célcsoportként az idősek is nagyon fontos helyet kaptak a programban. Itt említeném meg, hogy az ellenzék javaslatára a mozgásszervi megbetegedések elleni küzdelem is bekerült és része lett a programnak. A célkitűzések között szerepel, hogy a magyar lakosság születéskor várható élettartama közelítsen az Európai Unió átlagához, és az elérhető javulás nemcsak a program végrehajtásával, hanem az ellátórendszerben végbemenő korszerűsödés útján is valósuljon meg. Ez utóbbi miatt is úgy érzem, hogy a program komplex módon ad választ az egészségmegőrzés, az egészségnevelés feladataira.
A magyar munkaerő versenyképességének korlátja is lehet a rossz egészségi állapot, gondoljunk például a fogazati hiányosságokra vagy a rokkantnyugdíjasok jelentős számára. Ezt önmagában az egészségügy mint ellátórendszer, az egyén, de a miniszter sem képes egyedül kezelni. Ezért szükséges az egészség megőrzése mint össznemzeti cél megvalósítása érdekében a politikusoknak is összefogniuk, hogy valamennyi nemzetgazdasági ágazatban megjelenjenek az erre szánt források és a gondolkodás is. Ebben is előremutató a program, mert közös cselekvéseket jelöl meg a különböző tárcáknál - e helyütt csak a környezetvédelmi tárcát említeném még konkrétan.
A másik nagyon fontos értéke ennek a programnak, hogy a korábbiakkal ellentétben megjeleníti és épít az egészségügyben dolgozó szakemberekre, a nem orvosi szakszemélyzet tudására és jelenlétére is. Míg a korábbi programokban egyáltalán nem vagy csak az említés szintjén szerepelt a szakdolgozó, addig ez a program már több ponton bevonja a megelőzési és a felvilágosító munkára kompetenciával rendelkező szakdolgozót. Közhelynek tűnik, de a születésünktől a halálunkig életünk fontos állomásainál jelen van az ápoló. A születésnél a szülésznő, az iskolában a védőnő, és sok esetben az ápoló az, aki utolsó utunkon fogja a kezünket. Ezért is tudom üdvözölni a Johan Béla népegészségügyi program erőforrás-fejlesztés fejezetében megjelenő célkitűzést, mely szerint a graduális és posztgraduális ápolóképzésbe be kívánja építeni az egészséges életmódra nevelés kvázi tananyagát. Ez újabb lendületet adhat a magyar ápolóképzésnek, amely ma már érettségire épülő, egészen a tudományos fokozat megszerzéséig tartó képzési forma. Talán ezáltal a pálya presztízse is felértékelődhet egy kicsit.
A Johan Béla nemzeti program kiváló lehetőséget kínál a hazai ápolási szakembereknek, hogy képzettségi szintjüknek megfelelően és nem alulfoglalkoztatottan végezzék tevékenységüket a magyar egészségügy rendszerében. Külön kiemelném e helyütt a programból az idősek egészségi állapota fejezetében foglaltakat, mely az alapellátás területén dolgozó körzeti közösségi ápolók, foglalkozás-egészségügyi ápolók, védőnők, gyógytornászok, logopédusok, diétás tanácsadást nyújtó szakemberek számára irányoz elő feladatokat. Tudjuk, ők azok a szakemberek, akik a program elsődleges megelőzési vagy tercier prevenciós feladatait is meg tudják valósítani - más szakemberekkel együtt - a felnőtt lakosság körében. A prevenció, a megelőzés, az egészségnevelés, a szemléletmód formálása nem működik kompetenciával rendelkező, jól felkészült ápolók nélkül. Ezt a magyar lakosság tudja. Régóta tudja. Örülök, hogy az egészség évtizedének Johan Béla nemzeti programja keretében az egészségpolitika és a politikusok is felfedezték ezt.
(12.00)
Bízom benne, hogy a program végrehajtása is olyan jól zajlik majd és konszenzusos formában valósul meg, mint ahogyan megszületett. Ehhez javaslom a magyar parlament hozzájárulását, és ehhez kérem a patkó két karéjában helyet foglaló politikai erők együttműködését.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
