DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN környezetvédelmi és vízügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Az előző törvényjavaslat vitájánál felmerült egy kérdés, ami azzal indított, hogy mi az, ami bennünket az európai uniós jogharmonizáció tekintetében arra kényszerít vagy késztet, hogy belső jogunkat is módosítsuk. Az igazodási kényszer-e vagy az, hogy ezáltal jobb minőségű, jobban működő jogszabályi környezetben mind a gazdasági, mind a környezeti, mind pedig a humán, emberi jogi szempontok érvényesülése előtérbe kerülhessen.
Nos, a környezetvédelmi és a természetvédelmi törvény megalkotására, amelyre kilenc, illetve nyolc évvel ezelőtt került sor, már komoly társadalmi igény jelentkezett. Mind a két törvény időtállónak bizonyult, hiszen kisebb módosításoktól eltekintve jelen pillanatban is ezek a korábban tervezett funkciójukat el tudják látni. Azonban vannak olyan új jogintézmények, amelyek a határon átnyúló különböző fejlesztések, beruházások, környezeti értékek megóvása, vízkészlet-gazdálkodás és nem utolsósorban a természetvédelmi területek összefüggősége okán olyan új szabályozást igényelnek, amely már egy egységes, globális kezelését jelenti a területnek, és ez a joghatály nyilvánvalóan már egy új, az Európai Unió szabályait körülölelő, óriási nagy területet ölel fel fizikai értelemben is.
Az Európai Unió által megalkotott keretirányelvek, rendeletek bizonyos eligazításokat adnak, amelyhez nekünk is a megfelelő belső joganyagot módosítani kell. Az irányelvek ajánlások, de nyilvánvalóan olyan eréllyel, amelynek esetleges kikerülése vagy megsértése szankciókkal jár. A rendeletek vonatkozásában belső jogi eltérést nem is engedélyez az európai uniós szabályozás.
Kedves Képviselőtársaim! Ezen szempontok vezettek bennünket akkor, amikor e két törvény módosítását a magyar jogrendszeren belüli érvényesítése kapcsán az Európai Unió jogrendjével összhangban két területre most benyújtottuk. Az első a környezet védelmének általános szabályairól szól, a másik a természet védelméről szóló törvény módosítása.
A környezetvédelmi törvény módosítása 2004. július 21-éig mindenféleképpen feladatunk, nemcsak nekünk, hanem mindazon európai uniós országoknak is, amelyek a belső jogrendjükbe még nem állították be azokat az új jogintézményeket, amelyről itt a jelen előterjesztés rendelkezik. A tervek és a programok vizsgálati irányelveit azzal a céllal alkották meg az európai uniós jogalkotók, hogy előmozdítsák a fenntartható fejlődést, a környezeti szempontoknak, a környezetre jelentős hatást gyakorló tervek, illetve programok kidolgozásának és elfogadásának folyamatába történő integrálásával. A jogharmonizáció során figyelemmel kellett lenni az országhatáron átterjedő környezeti hatások vizsgálatáról szóló ENSZ-EGB-egyezményhez kapcsolódó stratégiai, környezeti vizsgálati jegyzőkönyvekre is.
Örömmel jelenthetem, hogy az Országgyűlés tegnapi ülésén ennek a jegyzőkönyvnek a megerősítését egyhangúlag támogatta, és remélhetőleg a törvényi kihirdetése is ilyen arányban fog megtörténni.
Az újonnan bevezetésre kerülő környezeti vizsgálatnak bizonyos előzményei Magyarországon, mint például a környezetvédelmi törvényben szabályozott vizsgálati elemzés, valamint a területfejlesztési törvényben előírt környezeti, társadalmi, gazdasági hatásvizsgálat már léteznek. A tervek és a programok vizsgálati irányelvben meghatározott környezeti vizsgálatának azonban ezeknél átfogóbb és részletesebb követelményi rendszere van. A tervek és programok vizsgálati irányelveknek való megfelelésére szükségessé vált a törvényi szintű szabályozás módosítása. A módosítás csak azokat a kötelezettségeket foglalja magában, amelyek a tervek és programok vizsgálati irányai alapkövetelményeinek megfelelően elengedhetetlenül szükségesek.
A módosítási javaslat kidolgozásakor az volt a szempont, hogy a tervek és programok vizsgálati irányelvben meghatározott alapvető követelményei, a környezetvédelmi törvényben rögzített környezeti vizsgálat illeszkedjen a különféle meglévő tervezési, programozási, illetve tervfeldolgozási folyamatokhoz. A javaslat tartalmazza a hatály, valamint a környezeti vizsgálat és a környezeti értékelés általános meghatározását is.
A törvényjavaslat és a kapcsolódó kormányrendelet elfogadása jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy a nagy hálózatfejlesztési tervek készítésének korai folyamatában tisztázódjanak a környezetvédelmi elvárások, és ezáltal a konkrét megvalósítás során az engedélyezési eljárások is gyorsabbá váljanak. Az elmúlt időszak nagyberuházásai kapcsán számos példát lehetne arra hozni, mind az autópálya-építés, mind pedig a metróépítés terén, hogy azok a jelenlegi jogszabályi feltételek, amelyek nem teszik az előzetes vizsgálatokat oly mértékben programozottan kötelezővé, mint ahogy ez a módosítás most rendezi, milyen hosszadalmas, elnyúló eljárásokat vonhatnak maguk után, és mennyiben akadályozhatják az optimális megoldás, illetve a beruházás hatékony megvalósítását.
Természetesen ahhoz, hogy az eljárási rend módosuljon, szükség van arra is, hogy mindazon szervezetek, amelyeknek a beleszólási joga, a nyilvánosság tájékoztatása, valamint javaslattételi lehetőségei szélesednek, intézményi rendszerben is megjelenjenek. Erre utal a most előterjesztett módosító indítványban az Országos Környezetvédelmi Tanács feladatkörének és hatáskörének bővülése is, azáltal, hogy ez a tanácsadói szerep már kontroll minőségében is megjelenhessen a mindenkori kormányzattal szemben. Ezt a módosítást az Országos Környezetvédelmi Tanács jogszabályi kodifikációval kérte és kívánta ebbe az előterjesztésbe bevenni.
A javasolt törvénymódosítás másik része a nagy forgalmú közlekedési létesítmények, nagyvárosi agglomerációk esetében szükséges zajtérképezési kötelezettséget írja elő, amely kötelezettség a környezeti zaj értékeléséről és kezeléséről szóló irányelvből adódik. Ez a szabályozás jellegében teljes mértékben illeszkedik a környezetvédelmi törvényben meghatározott önkormányzati feladatokhoz is. A módosítás tulajdonképpen pontosítja a jelenlegi kötelezettséget azzal, hogy nagyobb települések esetében ezeket a feladatokat a környezeti zaj tekintetében stratégiai zajtérkép és zajcsökkentési intézkedési terv formájában kell elkészíteni. Ezért a törvénymódosítással a környezeti zaj kezelésére vonatkozó, a zajos irányelvben foglalt feladatokat az önkormányzatok részére a valójában már meglévő kötelezettség zajterhelés kezelésére vonatkozó formáját kell meghatározni, illetve a részletes szabályozás kidolgozására történő felhatalmazást megadni.
A zajtérképek elkészítése nemcsak az egységes, naprakész információt kell hogy biztosítsa, hanem azt a nyilvánosságot is, amelyre minden, a terhelésnek kitevő állampolgár joggal tarthat igényt, és amelyre vonatkozóan az eljárási szabályozás így közvetlen és gyorsabb beavatkozást is lehetővé tehet.
Tisztelt Országgyűlés! A természetvédelmi törvény módosítására az Európai Közösségek úgynevezett Natura 2000 hálózatába történő csatlakozásunk kötelezettsége okán kerül sor.
Mit is jelent a Natura 2000? Ez a fogalom Magyarországon még bizony kevéssé ismert, mindazon élőhelyeket érinti, ahol a védett vagy védelemre érdemes növény-, illetve állatfajok megtalálhatók, de maga a terület nem tartozik a védettségi kategóriába. Ez egy teher, mondják egyesek, hiszen a Natura 2000 kijelölésével bizonyos korlátozások kerülnek bevezetésre az adott területen. Mások azt mondják, hogy ez egy öröm, örömteli, hogy a környezet megóvása, a természeti értékek stabil fenntartása lehetőséget biztosít egy élhető környezet további generációkra történő biztosítására is. A másik oldalról ennek a rendszernek a kiépítése, működtetése társadalmi és személyi konfliktusokat is jelenthet, mert hiszen akinek a jelenleg birtokában vagy tulajdonában lévő terület ennek a Natura 2000-es övezetnek a kijelölésébe kerül, annak bizonyos korlátozásokat el kell szenvednie.
(10.40)
Hogyan lehet ezeket a korlátozásokat úgy bevezetni, hogy ne sérüljön a tulajdonhoz való jog, illetve ne kényszerként élje meg ezt az illető tulajdonos? Ez a módosítás rendelkezik arról, hogy a kártalanítási szabályokat a Natura 2000-rel párhuzamosan, tehát a terület kijelölésével egyidejűleg meg kell alkotni, és ennek a pénzügyi fedezetét a mindenkori kormánynak biztosítania kell.
Mi bízunk abban, hogy ez csak az első lépés. A következő lépésnek annak kell lennie, hogy a már működő Natura 2000-es területekre ne kártalanítási rendelkezések legyenek az irányadóak, hanem egy sajátos támogatási forma, amely az így megváltozott, rendeltetésszerű, valamint bizonyos mértékben átalakított gazdálkodási forma alapján vélelmezhetően csökkenő jövedelmet kompenzálja. Így ösztönzi a mindenkori birtokost és tulajdonost arra, hogy ezeket az értékeket, amelyek alapján a Natura 2000 hálózatba az adott terület kijelölésre került, fenntartsa, azt őrizze, és nyilvánvalóan fejlessze is, mert hiszen ebből neki gazdasági előnyei származnak.
A módosítás azért is szükséges, mivel a jelenlegi szabályozás nem teszi lehetővé, hogy a Natura 2000 területek és az érzékeny természeti területek ökológiai, úgynevezett zöld folyosókkal történő összekapcsolódása megtörténhessen. Így az ökológiai hálózatba kerülés sem, pedig ezen az új, a természetvédelmi törvény hatálybalépését követően megjelenő, területi kategóriákba tartozó egyes területek tekintetében az ökológiai hálózatba kapcsolás lehetőségének biztosítása természetvédelmi szempontból is elengedhetetlenül fontos.
A felhatalmazó rendelkezés módosítása lehetővé teszi a mezőgazdasági, gazdasági és infrastruktúra-fejlesztési szempontok hatékonyabb figyelembevételét azáltal, hogy a kijelölésre együttes rendelet formájában kerül sor. Vannak kételyek, amelyek azt mondják, hogy a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumnak a hatásköre mennyiben csorbul, ha bizonyos rendelkezéseket, bizonyos végrehajtási rendeleteket, amelyek e törvényből, illetve kormányzati felhatalmazás alapján kormányrendeletből adódnak, társminisztériumokkal együtt kell megcsinálnia. Én azt vallom, hogy ez nem csorbul, hanem éppen erősíti azt a célt, amelyet a törvény rendelkezései megvalósításra kívánatosnak tartanak.
Ugyanis, ha a társminisztériumok különböző feladatai, különböző hatáskörei, amelyek ebben a törvényben megjelennek a Gazdasági Minisztérium, a Földművelésügyi Minisztérium, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma kapcsán történő közös rendeletalkotási előírásokkal, azt jelenti, hogy ezek a feladatkörök és az ezekhez rendelt gazdasági, költségvetési háttér koncentrálódik, mert hiszen a Natura 2000 kijelölt területeken egy eltérő gazdálkodási forma támogatása úgy, hogy az tényleg ösztönző legyen, a Földművelésügyi Minisztérium erre rendelt pénzügyi alapjai nélkül nem létezik. A Gazdasági Minisztérium és a Környezetvédelmi Minisztérium számtalan olyan környezetvédelmi fejlesztési-beruházási rendszert működtet, amelyek sajnálatos módon jelenleg, éppen amiatt, hogy a közös rendeletalkotás nem kötelező, párhuzamosan mozognak, és ezért nem kellően hatékonyak. Mi úgy gondoljuk, hogy a hatáskörök, az ehhez rendelt feladatok és a pénzügyi források kényszerkoncentrálása jogalkotói területen jelen pillanatban kívánatos és jó, és semmiben nem csorbítja a jelenlegi minisztériumi hatásköröket.
A fentieken túlmenően a természetvédelmi törvény egyéb rendelkezéseinek módosítása is szükségessé vált az alábbi indokok alapján.
Az úgynevezett “egyed” definíciója hiányzik a természetvédelmi törvényből, amely a jogalkalmazásban eltérő értelmezésekre adott lehetőséget. Tekintettel arra, hogy mind a törvény, mind a végrehajtására kiadott jogszabályok rendelkezései az egyedre vonatkoznak, illetve a büntető törvénykönyv a természetkárosítás elkövetési tárgyaként az egyedet határozza meg, ennek a közösségi jogkövetelménynek megfelelő meghatározására feltétlenül szükség volt.
Az európai közösségi jog a fenntartható használat elve értelmében a túlhasznosítás megelőzésére egyes vadászható fajok példányaival való kereskedés korlátozását írja elő a tagállamok számára. A vadászható fajok kereskedelmének korlátozására a felhatalmazást törvényi szintű jogszabály adhatja meg. A természetvédelmi törvény módosítással érintett rendelkezéseiben foglalt ökológiai vízkészlet nem értelmezhető fogalom, érdemben csak ökológiai vízmennyiségről beszélhetünk. A közösségi jog által előírt követelmények teljesítése nem valósulhat meg az életközösségek ökológiai vízmennyiségének meghatározása nélkül.
A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény 15. §-a a régészeti lelőhelyek védetté nyilvánítását védett természeti értékek esetében a környezetvédelmi és vízügyi miniszter egyetértéséhez köti. A módosítás természetvédelmi szempontból történő védetté nyilvánítás esetében biztosítja a kulturális örökség védelméhez, a régészeti feltáráshoz fűződő érdekek hatékonyabb figyelembevételét. Itt ismételten lehetne egy jogfilozófiai vitát nyitni, hogy mely alapvető alkotmányos jogok azok, amelyek egymással versengenek, és azt hiszem, ez nem szerencsés. Valamennyi alkotmányos jognak egyaránt és egyformán kell érvényesülnie. Ebben az esetben is mind a kulturális örökség, mind a természet, az adott élő természet védelme egyformán fontos. Ennek tehát az összehangolt működtetése és szabályozása elkerülhetetlen.
A jogbiztonság érdekében fontos, hogy a tulajdoni lapon a jelenleg hatályos jogszabályi rendelkezések értelmében csupán a terület védetté, illetve fokozottan védetté nyilvánításának ténye jegyezhető fel az ingatlan jogi jellegeként. Az ingatlan-nyilvántartási jog bejegyzését, a tény feljegyzését csak törvény rendelheti el, szükséges ezért a természetvédelmi törvény megfelelő kiegészítése.
A törvény hatálybalépése óta hazánkban is megnövekedett az igény a természetvédelmi ismeretterjesztés és a fenntartható turizmus iránt. A fenti tevékenységi körök ellátására az Európai Unió tagországaiban a natúrparkok széles körben alkalmazottak és elterjedtek, amely új kategória jelenleg a magyar jogrendben nem szerepel. A natúrpark, sokan azt szokták mondani, átmenet egy nemzeti park és egy védett, illetve tájvédelmi körzet között. Nemcsak ez a különbség. A natúrparkok funkciójukat tekintve egészen más jellegűek, és határon átnyúlóan olyan igényt elégítenek ki, amely gazdasági szempontokat is figyelembe vesz. Példaként említhetnénk a Békéscsabán már működő natúrparkot, amely Romániával szomszédos területeket ölel át, valamint a Kőszegen működő osztrák-magyar natúrpark-együttműködést, és reményeink szerint mielőbb a Szigetközben is létrejön ez a natúrpark, amely a későbbiekben nyilvánvalóan a jogszabályi háttér alapján nagyobb gazdasági és jogi biztonságot is kaphat.
A törvény jelenleg hatályos szövegezése erősen megosztja az elsőfokú hatóság jogkörét. Az egységes joggyakorlat, valamint az egyszerűsített intézkedések és határozatok meghozatala lehetővé teszi a jogszabály módosításával az úgynevezett egyablakos út megvalósítását, amely az ügyfelek részére jobb, komfortosabb és mindenféleképpen gyorsabb ügyintézést fog feltételezni.
Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslatban foglalt módosító indítványok álláspontunk szerint - és a kormány ezzel ajánlja az Országgyűlés figyelmébe - minden olyan problémát, amelyet most, a csatlakozás idején a jogharmonizáció, valamint az egységes jogértelmezés meg kíván oldani, azt megteszi. Ennek a két törvénynek az átfogó felülvizsgálata, úgy gondoljuk, a következő időszak feladata. Ezzel a két módosítással, valamint a kormányzati és miniszteri felhatalmazásokkal minden olyan jogi eszköz rendelkezésre áll, amely az európai uniós támogatások felhasználását, a gazdasági fejlesztési rendszerek természetbe illő beépítését, valamint az úgynevezett fenntartható fejlődés alappilléreit jelenthetik.
Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy az előterjesztést vitassa meg, és azt fogadja el.
Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)
(10.50)
