DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Országgyűlés! Az önök előtt fekvő törvényjavaslat a családon belüli erőszak megelőzésére és hatékony kezelésére irányuló nemzeti stratégia kialakításáról szóló 45/2003. országgyűlési határozatban megfogalmazott jogalkotási feladatoknak megfelelő, távoltartásra vonatkozó szabályozást tartalmazza. A javaslat egy új jogintézményt kíván a hazai jogrendszerbe bevezetni, amely szellemiségében megfelel az országgyűlési határozatnak. A távoltartó intézkedés üzenete az, hogy a családon belüli erőszak minden, akárcsak verbális formája is elítélendő, hogy a családon belüli erőszak jelensége nem tekinthető magánügynek, és a mindenkit megillető emberi jogok védelme az államot cselekvő magatartásra ösztönzi.
A távoltartó intézkedés meghozatalával a javaslat egy hatékony és gyorsan alkalmazható eszköz biztosítását célozza a válsághelyzetek kezelésére, alkalmazásával csökkenthető a bántalmazott családtagok kiszolgáltatottsága, és lehetőséget ad arra, hogy a bántalmazottak az életüket érintő erőszak megszüntetését célzó további döntéseket hozzanak.
A javaslattal részben nemzetközi kötelezettségeinknek is eleget teszünk, az országgyűlési határozatban soroltak közül is kiemelve az ENSZ CEDAW-egyezményét, amelyet Magyarország az 1982. évi 10. törvényerejű rendelettel hirdetett ki. Az egyezmény autentikus interpretációjának számító kiegészítő ajánlások a családon belüli erőszak leküzdéséhez szükséges intézkedések között jelölik meg az erőszak áldozatait oltalmazó védelmi rendelkezések meghozatalának kötelezettségét, és ezek közé tartozik a most bevezetni kívánt távoltartó intézkedés is.
A távoltartás bevezetése önmagában nem érheti el a kívánt célt, és nem eredményezhet hatékony fellépést a családon belüli erőszak ellen, amennyiben nem kísérik átfogó intézményi változások. A javaslatban megfogalmazott szabályozás a családon belüli erőszak elleni komplex fellépésnek egyik előremutató, más országokban már hatékonynak bizonyult eszköze. Mindemellett tisztában kell azzal lennünk, hogy a kívánt társadalmi hatás elérése érdekében további, a jelenség magyar társadalomban való nagymértékű jelenlétéhez és a probléma komplexitásához mérhető, összehangolt intézkedések és szabályozás szükséges. Tekintettel arra, hogy a javaslat teljesen új jogintézményt kíván bevezetni a hazai jogrendszerbe, hosszabb ideig tartott a javaslat szakmai egyeztetése, amelyre mind a tárcákkal, mind az igazságügyi szervekkel, mind a civil szervezetekkel több fordulóban került sor.
Néhány gondolat a javaslatban megfogalmazott szabályozásról. Hatályos jogszabályainkból a családon belüli erőszak fogalommeghatározása hiányzik. Ugyanakkor szükséges ezen fogalom elhatárolása más erőszakos cselekményektől, tekintettel arra, hogy speciális alanyok között megvalósuló, bizonyos esetekben a büntetőjogi fenyegetettség szintjét el nem érő cselekményekről van szó. A javaslat először is meghatározza a családon belüli erőszak fogalmát, behatárolja azt a személyi kört, akik között a családon belüli erőszak, tekintettel az anyagi, fizikai, érzelmi vagy jogi függőségi helyzetre, megvalósulhat. Ez a függőség az, amely miatt a bántalmazotti kör speciális védelmet élvez, és ezért mutat a polgári törvénykönyvben meghatározott hozzátartozói körön túl.
Ugyanakkor ez a szempont jelenti a korlátját is a definíciónak. A függőségi helyzet mint alapvető kritérium hiánya miatt nem indokolt és a jogbiztonság követelményét is szem előtt tartva nem lehetséges a külön élő partneri viszonyban lévő felek viszonyára a törvény hatályát kiterjeszteni.
(9.40)
Másként megfogalmazva: pusztán az érzelmi kapcsolat - mint a felek közötti egyetlen kapocs - alapján nem lehet olyan jogintézményeket jogszabályba foglalni, amelyek alapjogokat súlyosan érinthetnek.
A távoltartásra vonatkozóan a nemzetközi és külföldi tapasztalatok tükrében a javaslat két különböző rendelkezés bevezetését tartalmazza. Egyrészt a rendőrség által alkalmazható ideiglenes távoltartó határozatot, másrészt a bíróság által elrendelhető távoltartó határozatot. A távoltartás jogintézménye számos alkotmányos alapjogot érint. Mint például a szabad mozgáshoz és a tartózkodási hely szabad megválasztásához vagy a tulajdonhoz fűződő jogot. Ennek megfelelően pontosan meg kell határozni azokat a helyzeteket, amikor a lakástulajdonost jogszerűen távol lehet tartani otthonától, alkalmazva az Alkotmánybíróság által kidolgozott és oly sok határozatában rögzített szükségességi-arányossági mércét. Ez ad választ a kérdésre: vajon a korlátozás szükséges-e és arányban áll-e az elérni kívánt céllal, illetve érinti-e valamely alapjognak lényeges tartalmát?
Az ideiglenes távoltartó határozat az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény szabályai szerint meghozandó határozat, amely határozat azonnal végrehajtható. Jogalapot erre a törvény 63. §-ának (2) bekezdés c) pontja jelent. Az ideiglenes távoltartó határozat értelmében a családon belüli erőszak elkövetője köteles a közösen használt lakást - amennyiben ilyen van - elhagyni, és oda az ideiglenes távoltartó határozatban meghatározott ideig nem térhet vissza.
A rendelkezést azonban nem lehet kizárólag a lakhely és a munkahely megközelítésének tilalmára leszűkíteni, hanem ezt az áldozat védelme érdekében a bántalmazott személyéhez kell kötni, ezért a javaslat úgy rendelkezik, hogy a bántalmazó köteles magát távol tartani a bántalmazottól vagy a határozatban megjelölt más személyektől és e személy vagy személyek lakó- és munkahelyétől, oktatási intézményétől is.
A távoltartó határozat előírhatja azt is, hogy a bántalmazónak tilos közvetve vagy közvetlenül, személyesen, telefonon, levélben vagy más módon a bántalmazottat vagy a határozatban megjelölt más személyt zaklatni vagy zavarni. Ezeket a tilalmakat és kötelezettségeket a határozatban együttesen és külön-külön is elő lehet írni.
Az ideiglenes távoltartó határozat mint közigazgatási határozat meghozatala, az erre irányuló közigazgatási eljárás lefolytatása a javaslat szerint a rendőrség hatáskörébe tartozik. Ezt a határozatot a rendőrség helyszíni intézkedés során hivatalból vagy az ügyfél - bántalmazott - kérelmére megindult közigazgatási eljárás keretében hozhatja meg. A javaslat rögzíti azokat az eseteket, amikor a rendőrség a határozatot a helyszíni intézkedés során - külön jogszabályban rendszeresített formanyomtatvány kitöltésével - hozza meg.
Ezek az esetek a következők: ha az élet, a testi épség, a vagyonbiztonság azonnali védelme ezt indokolja, vagy ha a családon belüli erőszakkal összefüggésbe hozható bűncselekmény, illetve szabálysértés gyanúja merül fel, de büntetőeljárási vagy szabálysértési kényszerintézkedés alkalmazása nem indokolt. A formanyomtatvány bevezetésére és a részletes eljárási szabályok megállapítására a javaslat a belügyminisztert és az igazságügy-miniszert együttesen hatalmazza fel.
Az ideiglenes távoltartás időtartama legalább 5, de legfeljebb 10 nap lehet, amely kérelemre vagy hivatalból meghosszabbítható, ha a bántalmazó magatartása vagy életvitele alapján a családon belüli erőszak folytatásának veszélye megalapozottan feltehető. A távoltartás meghosszabbított időtartama azonban nem haladhatja meg a 20 napot. Ez a rendelkezés tipikusan az az eset volt, amikor a különböző kormányzati és civil szervezetekkel való folyamatos egyeztetés során a törvényjavaslat formálódott. Az eredeti javaslatunk szerint ez 0-tól 10 napig terjedő időszak lett volna. Kimondottan a civil szervezetek kérelmére először ezt fölemeltük 3 napra, majd újabb észrevételeket, újabb egyeztetéseket követően - még egyszer hangsúlyoznám, kimondottan az ő kérelmüknek megfelelően - ezt fölemeltük 5 napra. Jellemzően egyébként éppen mostanában kaptam egy olyan észrevételt, amely ezt minimum 10 napban szeretné meghatározni. Ebből is láthatjuk, hogy természetesen közös és teljesen egységes álláspontot ezekben a kérdésekben nem lesz könnyű kialakítani, de mi természetesen törekszünk erre.
Egyéb esetben - ha tehát a rendőr nem helyszíni rendőri intézkedés során észleli a távoltartó határozat meghozatalának szükségességét - a javaslat az államigazgatási eljárás szabályait rendeli alkalmazni a javaslatban meghatározott eltérésekkel.
A javaslat az államigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát speciálisan szabályozza. A szabályozás hasonló a gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvény bírósági felülvizsgálati szabályaihoz. Annak megállapítására, hogy az ideiglenes távoltartás jogszabályi feltételei az elrendeléskor fennálltak-e vagy sem, a rendőrség határozata ellen a határozat közlésétől számított 3 napon belül bírósághoz lehet fordulni.
A javaslat egy olyan egyfokú, nem peres eljárást vezet be, amelyben a bíróság a kérelem beérkezésétől számított 3 napon belül - szükség esetén a felek meghallgatása után - határoz. Ez megfelel a családon belüli erőszak áldozatainak védelmében igen fontos követelménynek, az eljárás gyors lezárása igényének. Ha összeadjuk ezeket a határidőket, akkor ebből kiderül, hogy egy héten belül jogerős határozat születik egy ilyen ügyben, ami, azt hiszem, kellően gyorsnak tekinthető a mai magyar jogrendszerben.
Fontos hangsúlyozni, hogy a bíróság csak azt vizsgálja, hogy az ideiglenes távoltartás feltételei abban az időpontban, amikor a rendőrség az ideiglenes távoltartásról döntött, fennálltak-e vagy sem. Ha újabb olyan esemény történt, amely az ideiglenes távoltartást megalapozná, a határozat meghozatalát ismételten a rendőrségnél kell kezdeményezni.
Most néhány szót a másik típusú eljárásról. A távoltartó határozat bírósági eljárásban vagy a családon belüli erőszakkal közvetlenül összefüggésbe hozható büntetőeljárásban, illetve polgári peres eljárásban rendelhető el, vagy amikor más, a családon belüli erőszakkal közvetlenül összefüggésbe hozható bírósági eljárás nem indult, elrendelése iránti polgári peres eljárás indítható. Ebben az esetben a polgári perrendtartásról szóló törvény szabályait kell a javaslat szerinti eltérésekkel alkalmazni.
Amennyiben van olyan polgári per, amely a családon belüli erőszak miatt indult vagy amelynek tárgya azzal közvetlenül összefüggésbe hozható - például házassági per, gyermekelhelyezési per -, a bántalmazottnak ebben az eljárásban kell a távoltartás elrendelését kérnie. Ilyen per vagy a családon belüli erőszakkal közvetlenül összefüggésbe hozható büntetőeljárás hiányában a bántalmazott önálló pert indíthat a távoltartó határozat meghozatala iránt.
A távoltartó határozat hatálya a polgári peres eljárásban maximum 6 hónapban határozható meg, amely 3 hónappal meghosszabbítható, feltéve, hogy az alapeljárás jogerősen még nem fejeződött be. A távoltartó határozat az ideiglenes távoltartó határozathoz hasonló tartalommal a bántalmazó mozgási szabadságát és a lakóhely szabad megválasztásának jogát korlátozza átmenetileg. A bíróság azonban a távoltartó határozatban sem tilthatja el a bántalmazót a munkavégzésének, tanulmányainak helyétől és vallásgyakorlásának, a vallási szertartás végzésére szolgáló épületétől.
A perre a polgári perrendtartás általános szabályai az irányadók, bizonyos eltérésekkel. A perben a bíróság soron kívül jár el. Az eljárás felfüggesztésének és szüneteltetésének nincs helye, mivel alapvető érdek fűződik az eljárás mielőbbi befejezéséhez, a határozat meghozatalához. A javaslat módosítja a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvényt, és előírja, hogy szünetel a szülői felügyelet, ha a szülővel szemben a rendőrség vagy a bíróság a gyermek, illetve a gyermekkel közös háztartásban élő hozzátartozója sérelmére elkövetett cselekmény miatt ideiglenes távoltartó határozatot vagy távoltartó határozatot hozott.
(9.50)
Ugyancsak a felek közös kiskorú gyermekének érdeke teheti szükségessé azt, hogy a polgári bíróság a távoltartásra vonatkozó határozat meghozatalával egyidejűleg a bántalmazót gyermektartásdíj fizetésére kötelezze. Ebben az esetben nem szükséges külön pert indítani a tartásdíj megállapítása iránt.
Ha a családon belüli erőszak miatt vagy azzal közvetlenül összefüggésbe hozható büntetőeljárás indult a bántalmazó ellen, feltéve, hogy vele szemben nem rendeltek el olyan kényszerintézkedést, amely a távoltartó határozat elrendelését feleslegessé vagy kizárttá tenné, a büntetőeljárás során távoltartó határozat elrendelésére a büntetőeljárásról szóló '98. évi XIX. törvény rendelkezéseit a javaslatban meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni. A büntetőeljárás során távoltartás akkor rendelhető el, ha azt a bűncselekmény jellege, a bántalmazott - sértett - és a bántalmazó - terhelt - viszonya, a terhelt eljárás során tanúsított magatartása azt indokolttá teszi.
A büntetőeljárás során távoltartó határozatot a bántalmazott, sértett védelmében a bántalmazó, terhelt ellen lehet elrendelni. Ha a büntetőeljárásban a gyermek sértettként vagy tanúként szerepel, a büntetőeljárás elsődleges feladata a hatályos törvény szerint megóvni a gyermeket a másodlagos viktimizációtól; a bűncselekmény sértettjévé vagy tanújává vált gyermek védelme, annak biztosítása, hogy a büntetőeljárás lehetőleg ne befolyásolja károsan a gyermek fejlődését.
Ugyanakkor a büntetőeljárás során fokozott védelemre szorulhat a terhelttel azonos környezetben élő kiskorú, ezért az előterjesztői javaslat szerint a büntetőeljárásban a távoltartás akkor is elrendelhető, ha olyan kiskorú személyt kell tanúként kihallgatni, aki a terhelttel közös háztartásban él, és megalapozottan feltehető, hogy a kiskorú vallomását a terheltnek a környezetében hagyása nyilvánvalóan befolyásolná.
Távoltartás elrendelése esetén annak tartamára, fenntartására, meghosszabbítására, valamint megszüntetésére a büntetőeljárási törvénynek a lakhelyelhagyási tilalom elrendelésére, tartamára, fenntartására, meghosszabbítására, valamint megszüntetésére vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, azzal, hogy a büntetőeljárás során elrendelt távoltartás időtartama sem haladhatja meg a kilenc hónapot.
Fontos hangsúlyozni, hogy a javaslat szerint a távoltartás, még ha azt büntetőeljárás keretei között rendeli is el a bíróság, nem válik büntetőeljárási kényszerintézkedéssé, ezért a javaslat ebben a körben nem módosítja a büntetőeljárási törvényt. Ez egy fontos elvi kérdés.
A büntetőeljárás keretében elrendelhető távoltartás jogi indoka az, hogy olyan büntetőeljárás van folyamatban, aminek tárgya összefügg a családon belüli erőszakkal, ezért eljárásgazdaságossági szempontok miatt nem indokolt, hogy a büntetőeljárást lefolytató szervek közigazgatási útra tereljék vissza a távoltartás elrendelését. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy adott esetben ne lehessen elrendelni büntetőeljárási kényszerintézkedést, ez azonban már nem a távoltartással van összefüggésben, hanem a büntetőeljárási eszközökben ismertetett önérdekre van figyelemmel.
A javaslat a realitások alapján azzal számol, hogy egyetlen állami szerv vagy hatóság feladatává sem lehet tenni a távoltartó határozat rendelkezései betartásának tényleges és rendszeres ellenőrzését. Az ideiglenes távoltartó határozat, illetve a távoltartó határozat megsértése a javaslat szerint szabálysértés, amely az egyes szabálysértésekről szóló kormányrendelet 16. §-aként kerül megfogalmazásra. E tényállás szerint százezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható az, aki a javaslat szerinti külön törvényben meghatározott ideiglenes távoltartó határozatban vagy a távoltartó határozatban meghatározott szabályokat szándékosan megszegi.
A javaslatban megfogalmazott azon kötelezettség megszegése, amely szerint ha a távoltartást a bíróság elrendeli, a bántalmazónak a határozat közlésétől számított három napon belül be kell jelentenie a rendőrségen a távoltartó határozattal nem érintett tartózkodási helyét, jelenleg is szabálysértés, a kormányrendelet 31. §-a szerinti adatszolgáltatással kapcsolatos szabálysértést valósít meg.
A javaslat hatálybalépésének időpontja 2005. július 1-je. Ennek az az indoka, hogy a törvény hatékony alkalmazásának feltételeként szükséges fejleszteni a családon belüli erőszak mint komplex probléma kezelésével foglalkozó intézményrendszert, és a végrehajtásban közreműködő hatóságokat fel kell készíteni a jogintézmény alkalmazásával kapcsolatban.
A törvényjavaslatról már a korábbiakban azt a rövid megjegyzést megemlítettem, hogy igen széles körű egyeztetést követően nyújtottuk be. Valóban, közel egy éven keresztül dolgozott a kormányzat, ezen belül alapvetően az igazságügyi tárca azon, hogy lehetőség szerint mindenki számára elfogadható törvényjavaslat szülessen. Én abban biztos vagyok, hogy ilyet nem lehet már megalkotni, mert az eddigi észrevételek alapján teljesen egyértelmű, hogy ellentétes érdekek jelennek meg, és ezeket összhangba hozni szinte lehetetlennek látszik.
Mi nagyon széles körű kutatásokat végeztünk annak érdekében, hogy megfelelő nemzetközi tapasztalatokat is hasznosítsunk, ezért döntöttünk úgy, hogy a magyar jogrendszerhez legközelebb álló osztrák jogrendszerből egy egyébként jól működő jogintézményt próbáljunk meg átültetni a hazai jogrendszerbe, hiszen Ausztriában 1996 óta alkalmazzák ezt az intézményt, és évente mintegy 3500 ügyben eredményesen működik a távoltartás mint jogintézmény.
Én tudom, hogy egy új és szokatlan dolgot kell mindannyiunknak megszokni, ilyen jellegű törvényt Magyarországon korábban még nem alkottunk. Mi mindent megtettünk annak érdekében, hogy a legmegfelelőbb módszereket és eszközöket megtaláljuk - ezt találtuk legalkalmasabbnak, amelyről úgy gondoljuk, hogy egyrészt a nemzetközi jogi tapasztalatokat figyelembe véve kielégítő szabályozást alkot, és természetesen nem teljes körű, hiszen csak egy konkrét jogintézményről van szó; másrészt nagy valószínűséggel, talán meg merem kockáztatni, hogy a civil szervezetek számára egyébként kritikai észrevételek mellett, de alapvetően elfogadható, erre vonatkozóan mind személyesen, mind pedig írásban igen sokszor meggyőződhettem. Másrészt én nagyon remélem, hogy a parlamentben helyet foglaló frakciók számára úgyszintén elfogadható lesz.
Egészen biztos vagyok benne, hogy fognak érkezni módosító javaslatok, nincs olyan törvényjavaslat, amely ne lenne javítható. Én szeretném kijelenteni azt az egyébként többször is alkalmazott elvünket, hogy bármilyen hasznos, jó, szakmailag és koncepcionálisan elfogadható javaslat befogadására az igazságügyi tárca nyitottnak fog mutatkozni. Abban vagyok biztos, hogy valamit tennünk kell - ez a törvény az, amiről úgy gondoljuk, hogy ezt a cselekvést a jogszabályi háttér oldalán megfelelő módon elindítja és megteszi.
Rengeteg munka vár még ránk, de én úgy gondolom, hogy jelentős lépést tehetünk a családon belüli erőszakra, annak visszaszorítására vonatkozóan. Viszont itt is szeretném kiemelni és hangsúlyozni, hogy önmagában nincs olyan törvény, amely alkalmas lenne arra, hogy a családon belüli erőszakot visszaszorítsa. Ha nem tudjuk elérni azt, hogy megváltozzon a fejekben a gondolkodásmód, hogy egy egészen más szemlélettel álljunk ehhez az ügyhöz, akkor hiábavaló bármilyen törvényt alkotni. A kettő együtt viszont eredményes lehet, és én arra szeretnék kérni mindenkit a parlamentben és a parlamenten kívül is, hogy ennek érdekében dolgozzunk közösen.
Nagyon szépen köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
