DR. ÁDER JÁNOS
DR. ÁDER JÁNOS
DR. ÁDER JÁNOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Miniszterelnök Úr! Attól féltem, hogy Arató Gergely képviselő úr a végére bereked, de láthatóan rövidre méretezte a hozzászólását, úgyhogy ettől a gondtól megkímélte saját magát.
Nos, az elmúlt felszólalások, a miniszterelnök úr felszólalása is, az azt követő kormánytagok felszólalásai is, az MSZP vezérszónokának felszólalása is egy dologról győztek meg engem: igaza van annak a népi bölcsességnek, és ezt mutatták be önök, hogy egy csészényi igazságból hogyan lehet egy kondérnyi hazugságot főzni. Ennek voltunk szemtanúi itt az elmúlt percekben. A miniszterelnök úr felszólalása azt a másik népi bölcsességet is eszembe juttatta, hogy a propaganda annak művészete, hogyan győzhetsz meg másokat arról, amiben magad sem hiszel.
Miniszterelnök Úr! Ön azt mondta a hozzászólásában, hogy a pozitív döntéseket a ciklus elején kívánták meghozni, nem a ciklus végére kívánták tartogatni - nyilván arra gondolt, hogy a miniszterek fizetését mindjárt az elsők között a duplájára emelték. (Dr. Kis Zoltán: És fel is ajánlották… - Közbeszólások az MSZP soraiból. - Az elnök csenget.) Azt mondta, hogy az örökség, amit az Orbán-kormánytól kaptak, nem könnyítette meg az önök helyzetét. Hát akkor, miniszterelnök úr, lapozza fel a parlament jegyzőkönyveit, keresse meg 2002 júliusában Kuncze Gábornak a felszólalását, ami az első száznapos program vitája során hangzott el! Kuncze Gábor azt mondta akkor, örüljünk annak, hogy az ország gazdasága olyan állapotban van, hogy megengedhetők a jóléti intézkedések. Nos, 2002 nyarán önök szerint az ország még jó állapotban volt; most azt hallhattuk önöktől, öntől is, Arató Gergelytől is, hogy az ország rossz gazdasági állapotáért az Orbán-kormány a felelős. Nem zavarja önöket, hogy a két állítás között egy picike, egy egészen picike kis ellentmondás feszül? (Közbeszólások az MSZP soraiból: Nem!) Nem zavarja önöket... - hát nem csodálom egyébként, jellemző önökre, hogy nem zavarja önöket; pontosan erről beszélek, hogy nem zavarja önöket. (Közbeszólások az MSZP soraiból. - Dr. Vojnik Mária: De legalább magát zavarják! - Az elnök csenget.)
A másik mondatuk úgy hangzott, hogy 19 ezer forintot adtak a nyugdíjasoknak - ez igaz. De a mondat másik felével már azért van egy kis probléma. Ugyanis azt is hozzátette a miniszterelnök úr, hogy visszaadták azt a nyugdíjasoknak, amit az Orbán-kormány elvett tőlük. (Dr. Vojnik Mária: Így van!) Erre megint csak azt tudom mondani: a sokszor elmondott hazugság azért, mert sokszor elmondják, még nem változik igazsággá. Többször elmondtuk már itt a parlamentben, hogy nem elvett az Orbán-kormány, hanem adott a nyugdíjasoknak (Dr. Vojnik Mária: Nem!) plusz 72 milliárd forintot négy év alatt. Ha valaki elvett tőlük, akkor az az ön elődje, Horn Gyula volt: négy év alatt több mint 200 ezer forintot vett el a nyugdíjasoktól, ezt pótolta az Orbán-kormány, amikor négy év alatt ezt visszaadta.
Ön beszélt arról is, hogy a személyi jövedelemadót csökkentették. Ez is igaz, ebben is van egy szemernyi igazság, hiszen valóban 2 százalékkal csökkentették a személyi jövedelemadó kulcsát. De arról elfelejtett itt beszélni, hogy mindemellett egyébként jelentősen növelték a lakossági adóterheket, és jelentősen növelték a vállalkozói adóterheket is. Az általános forgalmi adó drámai emelése, csak a villanyáram árára hadd utaljak, amit 12 százalékos áfakörből 25 százalékra emeltek, bizony jelentős villanyáramár-emelkedést eredményezett. De idézhetnénk a vállalkozásokat sújtó adóterheket is. Három új adót vezettek be, miniszterelnök úr, ha nem emlékezne, nem volt ez olyan nagyon régen, január 1-jén; megtisztelne egyébként, ha figyelne arra, amit mondok, mert hátha megint nem fog pontosan emlékezni arra (Juhász Ferenc: Te is figyeltél rá nagyon!), amit mondtam, és aztán ennek következtében ismét téves információkkal fogja szórakoztatni itt a parlamenti képviselőket. (Közbeszólás az MSZP soraiból. - Derültség az MSZP soraiban.) Tehát három új adót vezettek be január 1-jétől, talán emlékszik rá, ön is megszavazta, január 1-jétől, adókedvezményeket szüntettek meg a vállalkozók és a lakosság vonatkozásában is, és korábban meglévő adókat emeltek. A Magyar Közlönyben megjelentek az adótörvények, ha önök nem emlékeznének rá, lapozzák fel ezeket.
Azt mondta ön, miniszterelnök úr, hogy az Orbán-kormánynak az volt az egyik hibája, hogy az exportot nem tekintette fontosnak. Miniszterelnök úr, nem zavarja önt az a tény, hogy az Orbán-kormány négy éve alatt az export háromszorosára nőtt? Erre egyébként nem volt példa egyetlenegy kormány időszakában sem. (Dr. Medgyessy Péter felé:) Nem zavarja önt, csóválja a fejét. (Dr. Medgyessy Péter: Nem ismeri a számokat, képviselő úr!) Sajnálom, hogy nem zavarja, pedig ez a tény.
Kiss Péter is ismételgette azt a sokszor elmondott hazugságot, hogy az önök kétéves munkájának következtében 25 százalékkal emelkedtek a reálbérek, ezt meghallhattuk itt is. Ezzel csak egyetlen probléma van, hogy a reálbéremelésnél hozzászámítják az önök teljesítményéhez azokat a döntéseket is, amelyeket egyébként még az Orbán-kormány hozott meg. (Kiss Péter: Milyen döntést hoztak? Egyet se!) Azokat a döntéseket, amelyeket 2001 végén, 2002 elején hozott meg egyébként az Országgyűlés.
Tisztelt Országgyűlés! Ha a Medgyessy-kormánynak a jellemzését egy mondatban akarnánk összesűríteni, akkor azt kellene mondanunk, és azt kell mondanunk, hogy a Medgyessy-kormány a megbízhatatlanság, a kiszámíthatatlanság és a bizonytalanság kormánya. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Így van!) A megbízhatatlanság, a kiszámíthatatlanság és a bizonytalanság kormánya. Vélhetően ez a kijelentés nem nagyon tetszik a kormánypárti politikusoknak, ezért egy kicsit időzzünk el minden egyes jelzőnél.
Mert megbízható-e az a kormány, miniszterelnök úr, megbízható-e az a kormány, amelyik ingyen gyógyszert ígért egymillió beteg embernek, ezzel szemben egyetlenegy beteg ember sem juthat hozzá ingyenes gyógyszerekhez? Egyetlenegy sem. Megbízható-e az a kormány, amelyik hűségjutalmat ígért a kórházi ápolóknak, hűségjutalmat ígért, ehhez képest egyetlenegy fillért sem fizetett ki hűségjutalomként? (Közbeszólások az MSZP soraiból.) Nem is fog. Hát, ez elég szomorú, hogy nem fog, sajnálom, hogy most már kormánypárti politikusok azt kiabálják be, hogy nem is fogja kifizetni. (Dr. Lamperth Mónika: Legalább ne hazudozzon onnan fentről!) Nagyon sajnálom.
Megbízható-e az a kormány, amelyik azt ígérte a diákoknak (Dr. Lamperth Mónika: Ez elképesztő!), hogy ingyenes lesz a közlekedés a lakóhely és az iskola között, miközben január 1-jétől drámaian drágult a tanulóbérleteknek az ára? Megbízható-e az a kormány, amelyik azt ígérte, hogy egynegyedére csökkenti a parlagfűvel fertőzött területeknek a számát? A valóságban az idén egynegyedével nőni fog a parlagfűvel fertőzött területeknek a száma (Közbeszólások az MSZP soraiból.), és a valóság az, hogy az adófizetők 1 százalékos befizetésének egy részét a kormány eltüntette, ez a valóság. Megbízható-e az a kormány, amelyik 800 kilométer új autópályát és autóutat ígért, majd nyolc hónappal a kormány megalakulását követően a kormány gazdasági minisztere azt mondta, hogy ennek a vállalásnak csak az egyharmadát látja megvalósíthatónak?
Figyelmébe szeretném ajánlani egyébként a Magyar Nemzetnek egy mai írását (Felmutatja. - Moraj az MSZP soraiban. - Közbeszólás az MSZP soraiból: Ingyen reklám!), ráadásul a politikai kommunikáció című előadást ismertette egyébként a Magyar Nemzet tudósítása, ahol az ön helyettes államtitkára szólalt meg, Braun Róbert, talán még ismerős a név, a következőket mondta; lehet, hogy nem lesz olyan nagyon humoros majd, ha meghallják ezt a néhány mondatot (Közbeszólás az MSZP soraiból: Alig várjuk!): “A 800 kilométernyi autópálya megépítése a kampány során csupán a politikusok közötti licitálásban alakult ki.” A politikusok közötti licitálásban alakult ki - mondja ezt az ön kommunikációjáért felelős helyettes államtitkár. Braun elmondása szerint a közlekedési tárca úgy tájékoztatta, hogy Magyarországon, ha minden munkagép az autópálya-építéseken dolgozik, évente akkor is csak 110 kilométer autópálya épülhet meg - mondta ezt az ön korábbi munkatársa, aki, még egyszer mondom, az ön kommunikációjáért volt felelős. (Dr. Veres János: Szerencsére nem ő építi!)
(10.10)
A következő kérdés: kiszámítható-e a kormány? Kiszámítható-e az a kormány, amelyik egy évvel ezelőtt a legfontosabb döntéseként jelentette be az euró bevezetését Magyarországon 2008-ra, majd fél év elteltével az időpontot - minden indok nélkül - két évvel hátrébb tolta? Kiszámítható-e az a kormány, amelyik hadat üzent az államadósságnak, majd 1990 óta soha nem látott mértékben adósította el az országot, aminek a következményeit sajnos még az unokáink is látni fogják? Kiszámítható-e az a kormány, amelyik olyan költségvetést fogad el, amelyik három hét alatt bukik meg? Emlékezzünk csak a 2004-es költségvetés sorsára. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Van másik költségvetés is?)
De időzzünk el egy kicsit a biztonság fogalma körül is! Feltehetjük azt a kérdést, hogy javította-e az emberek biztonságérzetét a Medgyessy-kormány? Nézzünk néhány tényt! Önök az elmúlt két évben az önkormányzatokat, elnézést a kifejezésért, de gatyára vetkőztették, az önkormányzatok által fenntartott intézmények működését ellehetetlenítették. 2004 a drámai adóemelések éve volt, erről az imént már szóltam néhány szót; az elmúlt fél évet az egymást követő megszorító csomagok fémjelezték. Az elmúlt hónapokban újabb és újabb adóötletekkel állt elő a kormány: telefonadó, kamatadó, és az év elejétől sajnos jelentősen nőttek a vállalkozók adóterhei is. Mindez javította volna az emberek biztonságérzetét Magyarországon? Aligha.
Tulajdonképpen az ember azon csodálkozik itt a megjegyzéseket hallgatva, hogy miért csodálkoznak azon a szocialista képviselők, hogy az embereknek ez a véleménye alakult ki Magyarországon a Medgyessy-kormányról, hogy kiszámíthatatlan és megbízhatatlan. A miniszterelnök úrnak megadatott a lehetőség a mai felszólalásában, hogy válaszoljon olyan kérdésekre, amelyekre az elmúlt hetek, hónapok során elmulasztott válaszolni. Legutóbb, éppen hétfőn, napirend előtt emlékeztettem volna önt arra, ha itt lett volna, hogy a több vállalása között öt olyan fontos vállalása is volt, ami egyébként a Fidesz által kibocsátott nemzeti petícióban szerepel: az otthonteremtési támogatások bővítése, a gyógyszerek árának kordában tartása, a magyar gazdák támogatása, a magyar munkahelyek megőrzése, megvédése és a gázáremelés elkerülése. Ezek szerepeltek, miniszterelnök úr, az ön ígéretei között - öt személyes vállalás, öt ígéret.
Miniszterelnök úr, hadd kérdezzem meg öntől: érvényesek-e még azok a mondatai, amelyeket az “Egyetértésben a nemzettel” című kiadványban írt? Hadd idézzem önnek ezeket: “Tudom, hogy a demokrácia intézményei nélkül, az ellenzék és a társadalom ellenőrzésének hiányában minden kormány tévútra lép. Ezért tartok igényt minden bírálatra.” Miniszterelnök úr, ezt ön írta: “Ezért tartok igényt minden bírálatra. Hiszem, hogy lesz erőm beismerni, ha tévedek, és helyrehozom, ha hibázom. Vallom, hogy szövetségesem minden jóakaratú ember, akit a nemzet ügyét segítő őszinte szándék vezérel.” És ennek a kis írásnak a végén azt írja ön: “Ezt az egyezséget minden honfitársam számon kérheti rajtam, szavamat adom, hogy amit vállaltam, azt betartom.” Ezek az ön szavai.
Nos, miniszterelnök úr, mit is kértek öntől immáron közel 1 millió 200 ezren? Azt kérték öntől, hogy állítsa vissza az otthonteremtési támogatás rendszerét. (Dr. Katona Béla: A gazdagoknak!) Mit ígért ön? Azt ígérte 2002 tavaszán, hogy ezt bővíteni fogja. (Dr. Vojnik Mária: Így történt.) - Bővíteni fogja. Nem bővítette, hanem szétverte. (Dr. Vojnik Mária: Nem így volt!) Mi is történt? Csökkentette a felvehető hitel nagyságát, csökkentette a futamidőt, megemelte a kamatot, ennek következtében megemelte egyébként a havi törlesztést, és egyébként ezenkívül részben még az adókedvezményt is megszüntette, de a legjobb esetben is 50 százalékra csökkentette. (Dr. Vojnik Mária: Kiterjesztettük a szociálpolitikai támogatásokat.) Nos, ezek történtek, ezek az intézkedések azok, amelyek egyébként az ön működését jellemzik.
Ígérte azt is egyébként - személyes vállalás volt ez is, miniszterelnök úr -, hogy 8000 szociális bérlakást fog építeni évente. Én értem, hogy az ön számára most kellemetlen ezekkel (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Igazat mondjál!) a mondatokkal szembesülni, de ezek az önök vállalásában és az ön személyes vállalásában mégiscsak szerepeltek. Mondta ezt akkor, amikor 2001-ben, az Orbán-kormány utolsó évében 5000 szociális bérlakás épült meg Magyarországon. Tudja, mennyit építettek meg tavaly, 2003-ban? Emlékszik a számra? 731-et, miniszterelnök úr: 731-et, a megígért 8000-ből. (Dr. Katona Béla: 732-t!) Ezek a Statisztikai Hivatal számai.
Ön azt is ígérte az embereknek, miniszterelnök úr - lehet, hogy az ön számára ez olyan nagyon szórakoztató, az emberek egyébként kevésbé szórakoznak ezen -, hogy a gyógyszerek ára kisebb mértékben fog emelkedni, mint az Orbán-kormány idején. Emlékszik még, miniszterelnök úr? Volt egy megállapodás, amit egyébként a gyógyszergyártókkal kötött az Orbán-kormány. Ez úgy szólt, hogy a gyógyszerek ára csak az infláció egy meghatározott részével emelkedhet, méghozzá az infláció kétharmadával emelkedhet. Azaz ha tavaly 6 százalék volt az infláció, akkor csak 4 százalékkal emelkedhetett volna a gyógyszerek ára. Önök felrúgták a gyógyszergyártókkal kötött megállapodást, minden indok nélkül, máig adósak ennek a megindoklásával, és ezután a gyógyszerárak elszabadultak. Mi is szerepelt az ön ígéretében? Hogy még alacsonyabb lesz a gyógyszerárak emelkedése, mint amilyen volt az Orbán-kormány idején. Ehhez képest az év első három hónapjában 30-40 százalékos gyógyszer-áremelés volt, még a hatósági ár bevezetése ellenére is. (Dr. Vojnik Mária: Miket mond maga itt összevissza?)
A következő ígérete volt: 400 ezer új munkahely. Mit is kérnek most már a petíció aláírói öntől, miniszterelnök úr? Most már nem azt kérik, hogy új munkahelyeket hozzon létre. Azt kérik öntől, hogy legalább a meglévőket védje meg - ezt kérik öntől. Azt kérik öntől, hogy a folyamatos gyárbezárások és elbocsátások lehetőség szerint szűnjenek meg, és a kormány ezért tegyen valamit. De hol van az a 400 ezer új munkahely, pontosabban annak az időarányos része, a 200 ezer új munkahely, amit önök ígértek a választási kampány során?
Mit is ígért ön a magyar gazdáknak? Azt ígérte, hogy a kormány felvirágoztatja majd a magyar mezőgazdaságot. Ez lenne a felvirágoztatás? Ezért tüntetnek a gazdák egyébként? Ezért vonultak az utakra? Ezért voltak hetekig tartó demonstrációk, mert egyébként éreznék, hogy felvirágoztatja a Medgyessy-kormány a mezőgazdaságot? Ezt ugye önök sem gondolják komolyan? (Kiss Péter: Jobban fel kellett volna készülni a beszédre.)
És ígért még valamit. Ígérte azt, hogy a gáz ára nem fog emelkedni - ezt ígérte ön. Ezt ígérte ön; ma már a petíció aláírói azt mondják: miniszterelnök úr, nem kérjük számon ezt az ígéretet, úgy látjuk, hogy ezt nem tudja betartani, nem is reális valószínűleg. Amikor ön mondta, akkor sem volt az - ezt ön is tudta pontosan. Azt mondják: most már csak azt érje el, legyen szíves, hogy az infláció fölötti mértékben ne emelkedjen a gáz ára.
És tudja, amikor egyébként újságírók időnként felteszik azt a kérdést, hogyan is állunk ezekkel a választási ígéretekkel, akkor önök nagyon érdekes okfejtésekbe bonyolódnak. Legutóbb például a gázár vonatkozásában Kovács László egy tévéműsorban a következőket mondta, talán nem ismeri, hátha utána érdemes lesz erről néhány szót váltania Kovács Lászlóval. A riporteri kérdésre, miszerint önök azt ígérték, hogy nem lesz gázáremelés, a következőket válaszolta Kovács László - szó szerinti idézet következik: “Nos, Lendvai Ildikó azt mondta, nem lesz gázáremelés. Igaz, lassan mondta, de nem azt mondta, hogy soha nem lesz, hanem hogy akkor nem lesz. “ (Derültség és taps a Fidesz padsoraiban. - Kiss Péter: Ez szellemes volt! - Közbeszólások a Fidesz padsoraiból, többek között: Teljesen korrekt! - Aznap nem lesz! - Dr. Répássy Róbert: Csak ezt akkor nem mondta! ) Nos, ezek a mostani magyarázatok, miniszterelnök úr! Most már mindenki számára világos, hogyan is kell érteni, ha önök valamire azt mondják, hogy ingyenes lesz, ha valamire azt mondják, hogy nem lesz, hogy soha nem lesz. Pontosan értjük most már, hogy önök ezt hogyan is gondolják.
Nos tehát, miniszterelnök úr, hétfőn is ezt mondtam. Az államtitkár úr nekirugaszkodott a válasznak, sajnos nem sikerült válaszolnia a feltett kérdéseimre. (Dr. Veres János: Meghallanod nem sikerült. - Dr. Németh Imre: Megértened.) A kérdésem a következő: ön a választási kampányában többet ígért, mint amit öntől most 1 millió 200 ezer ember kér - többet ígért. Többet ígért az otthonteremtés vonatkozásában; többet ígért a gyógyszerárak vonatkozásában; többet ígért a munkahelyek védelme érdekében; többet ígért a magyar gazdáknak; és többet ígért a gázfogyasztóknak. Miniszterelnök úr, ezek a választási ígéretek valószínűleg szerepet játszottak abban, hogy most ön a kormány feje, hogy ön alakíthatott kormányt 2002 tavaszán. (Az elnök megkocogtatja a csengőt.)
Miniszterelnök úr, mikor kívánja meghallgatni, meghallani ezeknek az embereknek a kérését? És mikor kívánja teljesíteni a választási ígéreteit? Mondom még egyszer: kevesebbet kérnek öntől, mint amit ön 2002 tavaszán ígért. Persze lehet, hogy az a válasz igaz, amit Veres János mondott a beszéde végén, hogy: “Uraim, két éve az ország másként döntött, vegyük ezt tudomásul.” Ez volt a beszéd végén, ugye, államtitkár úr: másképp döntött. (Dr. Veres János: Most hogyan döntött volna?)
(10.20)
És úgy döntött volna az ország két évvel ezelőtt, miniszterelnök úr, hogy magasabb gyógyszerárakat akar, mint korábban? Úgy döntött volna egyébként, hogy verjék szét önök az otthonteremtési támogatási rendszert? (Közbeszólás az MSZP soraiból: Ajjaj!) Úgy döntött volna, hogy a támogatást, amit önök kaptak 2002 tavaszán, úgy értelmezik, hogy korlátlanul lehet emelni a gáz árát? Úgy döntött volna egyébként, hogy munkahelyek szűnjenek meg, és úgy döntött volna, hogy a mezőgazdaságot válságba sodorják? (Közbeszólás az MSZP soraiból: Elég volt!) Így döntött volna? Így kéne értelmezni 2002 döntéseit? (Dr. Veres János: Ilyen dumát már nem kéne mondani!) Államtitkár Úr! Ezt ön sem gondolja komolyan!
Nos, tisztelt Országgyűlés - hallom itt a beszólásokat kormánypárti oldalról -, érthető, hogy nem nagyon tetszik ezekkel a számokkal szembesülni. (Gaál Gyula: Hazugságokkal nehéz szembesülni! - Dr. Veres János: Számok nem hangzanak el!) És értem én azt, hogy nem nagyon akarják megszívlelni és megfogadni azokat a gondolatokat, amiket egyébként a kormánypárti képviselők mondanak, bár, még egyszer mondom, az ön hitvallásában, miniszterelnök úr, még egészen más szerepelt, emlékeztetném, hogy azt mondta, hogy igényt tart minden bírálatra.
Most ha nem is hallgatják meg azt, amit mi mondunk, figyelmen kívül hagyják, egy kézlegyintéssel elintézik, ahogy ez már egyébként önöknél lenni szokott - igaz, hogy ön azt is mondta, hogy száműzni kell a közéletből a pökhendiséget, no hát, mindegy, ennyit az ígéretekről. (Dr. Vojnik Mária: Ezért kellett mennetek!) -, nem minthogyha következetesek lennének e tekintetben is, de ha már ránk nem hallgatnak, akkor azt kérem, hogy a nemzetközi elemzők véleményét hallgassák meg, legalább olvassák el. (Dr. Lamperth Mónika: Melyiket?) Mert hát nézzük csak, azt hallottuk Kovács László külügyminiszter úrtól, hogy micsoda siker az elmúlt két esztendő, hogyan javult Magyarországnak a megítélése (Kovács László: Így van!), gazdasági értelemben is. No, hát akkor nézzük!
A Deutsche Bank a következőt mondja: az Európai Unió érettségi mutató vonatkozásában a nyolc közép-európai csatlakozó ország közül a második helyről, ahol 2000-ben volt Magyarország, a hatodik helyre csúszott 2004-ben. Ez lenne a javuló tendencia? (Gaál Gyula: Ez a ti két évetek volt!)
A lausanne-i intézet szerint a gazdasági versenyképesség tekintetében Magyarország a tavalyi 34. helyről a 42. helyre csúszott vissza, külügyminiszter úr. Ez lenne a nagy előrelépés? (Birkás Tivadar: Gratulálok!)
A hitelfelvételi bonitás szempontjából egy bankármagazin szerint Magyarország a 31. helyről a 37. helyre csúszott vissza. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Bravó!)
A Paris Bas - talán ismerős a miniszterelnök úr számára, minthogyha dolgozott volna ott - befektetésre nem javasolja a magyar államkötvényeket a nagy kockázatuk miatt. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Külügyminiszter Úr! Ez lenne a nagy előrelépés? (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Bravó!)
A Világgazdasági Fórum üzleti versenyképességben a 28.-ról a 38. helyre sorolta vissza egyébként Magyarországot, és a Bank of America a világ tíz (Az elnök ismét csenget.) legkockázatosabb valutája közé sorolta a magyar forintot 2003 októberében. Ez lenne a hatalmas siker, külügyminiszter úr? (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Bravó! - Kuncze Gábor: Most már lejárt az idő!)
De hát vannak olyan lapok (Kiss Péter: Ez az, ami áthúzódik, nem a béremelés!), amelyek egyébként még ennél is részletesebben foglalkoznak Magyarországgal - be fogom fejezni hamarosan, elnök úr, köszönöm szépen, nemsokára -: a Financial Times szerint gazdasági mintaországból mára bukott angyal lett Magyarország - írja a Financial Times. Az egész makrogazdasági helyzet alakulása katasztrofális volt - olvasható a lapban. A válsághoz pedig az vezetett, hogy a jelenlegi kormány súlyos gazdaságpolitikai hibák sorozatát (Az elnök ismét csenget.) követte el megalakulása óta. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Elnök Úr! Lejárt az idő!)
Nos, ennyit a nemzetközi megítélésünkről, külügyminiszter úr. Ezekről a kérdésekről kellett volna beszélni, ezekre a kérdésekre kellene a vita hátralévő részében válaszolni.
