DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ
DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ
DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ, az MDF képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Arról a falurombolásról, amely Magyarországon az elmúlt két évben történt, tíz percben lehetetlen számot adni. Az önkormányzatok és kistelepülési intézmények - iskolák, óvodák, posták s a többi - helyzetének elemzésétől ezért eltekintek, és a mezőgazdaságról szólok néhány szót, arról, hogy az elmúlt évben mi történt a mezőgazdaságban. Az anyagbőség miatt a teljes felsorolást itt sem tudom elvégezni, csak a legsúlyosabb gondokról beszélek.
Ha időrendben tekintem át a helyzetet, az első kormányzati év úgy jellemezhető, hogy 2002 a nagy visszaugrás éve. Ugyanis kezdetben az agrárgazdaságra is rányomta bélyegét, hogy választási év volt. Soha nem tapasztalt mértékben megkezdődött a vidék és az agrárium ágazati, szakmai irányítóhelyein a személycsere. A közigazgatásban, az állami tulajdonban lévő gazdasági társaságok vezetésében, igazgatótanácsi és felügyelőbizottsági helyeken, az FVM vezetői és szakmai állományában, a felállított új intézményekben is régi-új arcok tűntek fel. A vidékfejlesztés területére is átcsapott az ilyenfajta buzgóság. A kistérségi megbízottak lecserélése is nélkülözte a szakmai megújulás reményét, ma már tisztán látjuk, hogy inkább a pártemberek állásba helyezése volt a fő cél. Akkoriban még megdöbbenést hozott a hazai agrárium szereplői számára az is, hogy a tárca felelős politikai államtitkára néhány éven belül 500 ezer fő leépülését helyezte kilátásba a mezőgazdaság területén. Ma már tudjuk, hogy ez a Kasszandra-jóslat részben beválik.
A 2002. évi helyzet alakulásában a mezőgazdaságban a vártnál is kisebb mértékben teljesültek a választási kampányban tett ígéretek. A főbb ígéretek címszavakban: méltányos jövedelem, a versenyképes mezőgazdaság szervezeti és műszaki alapjainak megteremtése, növekvő termelés, az EU-ba való zökkenőmentes betagozódás, kiegyenlített területi növekedés, kiemelt tájgazdálkodás, a vidéken élők hátrányának csökkentése, a falu életképességének megerősítése. Ma már minden gyerek látja, hogy ezek a folyamatok pont az ellenkező irányba haladtak, csökkent a jövedelem, nőttek a hátrányok, a falurombolás pedig - amiről olyan sokat beszéltünk az elmúlt évben - sajnos folyik és kiteljesedik.
Elsőnek jött a száznapos intézkedéssor. Az elsők között módosították a földtörvényt, amely más prioritásokat emelt be a tulajdonszerzés rendjébe, a családi és egyéni gazdálkodók helyett a bérlőket hozta helyzetbe. Ennek az intézkedésnek a hosszabb távra való kihatását, az EU-ba lépéssel kapcsolatos, a magyar gazdák szempontjából való előnyös vagy hátrányos voltát a kormányoldalon még máig sem elemezték alaposan. Még nem láttam olyan anyagot, amely szakmailag elemezte volna, hogy ennek milyen következményei lesznek a magyar helyzetből és a jelenlegi helyzetből kiindulva. Tisztelt államtitkár úr, arról van szó, hogy független szakértők viszont azt az aggályukat fejezik ki, hogy ez a földtörvény-módosítás hosszabb távon nem szolgálja a magyar gazdák érdekeit.
Jöttek azután a további lépések: felfüggesztették a gazdahiteleket, amelyeket a gazdálkodók földvásárlásra, telephely-létesítésre vehettek igénybe. A száznapos osztogatásból ugyan lényegében kimaradt a mezőgazdaság, ám a 2002-ben bekövetkezett rendkívül nagy aszálykár és az aszálykár okozta jövedelemkiesés pótlására adósságrendezés címén 60 milliárd forintot osztottak ki. A mezőgazdaságon végigfutó támogatás jótékony hatása tagadhatatlan, ez kellett és fontos volt, azonban ez a kiosztás folytatta az előző évek rendjét, ami azt jelentette, hogy a kiosztott támogatás 29 százaléka jutott magántermelőknek, 71 százaléka pedig társaságok számára. Látványosan visszaszorult - ebben az évben kezdődött ez a folyamat - az egyébként Unió-konform gazdálkodói kör, a családi, kis- és közepes gazdaságok támogatása, valamint 2002-ben radikálisan csökkent - az adatokból világosan látszik - a felkészülési programokhoz is igen fontos nemzeti agrár-környezetvédelmi programra fordítható keret.
Aztán voltak agrárpiaci zavarok is. 2002-ben a kormányzatra a folyó évi zavarok elhárítása mellett az a feladat is hárult, hogy felkészítse az ágazatot az uniós csatlakozás során várható nehézségekre. Ma már megállapíthatjuk, hogy az alkalmazott stratégia - amely röviden így foglalható össze: -, az exporttámogatások csökkentése és a minőséghez kötött szokványos agrárpiaci támogatások ehhez nem voltak elegendőek. 2002-re elmélyült a sertéspiaci válság - tulajdonképpen összeomlott a sertéspiac -, ugyanakkor 12 milliárd forint értékű sertésimport érkezett az országba. Ezzel kapcsolatban nem találkoztunk érdemi cselekvéssel.
Ezután következett 2003, a magyar mezőgazdaság fekete éve. 2003-ról csak úgy beszélhetünk, mint az elszalasztott lehetőségek évéről. Pedig lehetőség lett volna hatékony intézkedéseket tenni a csatlakozást megelőző felkészülés véghajrájában. És mi történt? Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy történelmi léptékű az a hibasorozat, amelynek következménye az a helyzet, amelybe napjainkra belesodródott az ágazat. A tárgyalás során a csatlakozó országok közül az alsóházban végeztünk a megkötött egyezmény kiszámítható, modellezhető hatékonysága tekintetében. Végzetes torzulást okozhat az, hogy a majdan várható százszázalékos támogatások egy zsákutcás, csak rövid távon fenntartható, elsősorban a növénytermesztésben a nyersanyagtermelésre koncentráló nagybirtokrendszer, tőkés nagygazdaságok kialakulását segítik elő.
(11.00)
Számtalanszor leírtuk és bizonyítottuk, hogy lényeges területeken - az EU-szakértők számára is érthetetlen módon - a magyar folyamatok szembemenetelnek az Unióban meglévő és már nálunk is elvárt fejlődéssel. Ugyanis számtalan jele van annak, hogy a kormányzat a családi, valamint kis és közepes gazdaságok rovására hozza, hozta intézkedéseit.
Néhány tény 2003-ból, szintén csak címszavakban: a tejágazat folyamatos válsága a kormányzat szerződésszegése miatt; kiteljesedő sertésválság a be nem tartott és tartatott egyezséggel a gazdatüntetések után; az évszázad aszálykárának megoldása oly módon, hogy óriási mértékű eladósodás következett be az egyébként is adóssággal terhelt ágazatban; a meghirdetett támogatások idő előtti befagyasztása, néhány esetben szerződésszegéssel párosulva, például a vízgazdálkodási társulatok esetében; az intézményrendszer átalakítása körüli minősíthetetlen felelőtlenség, talán több évre kiható negatív hatásokkal; és mindezt megkoronázza az a költségvetés, amely már 2004-et teszi tönkre minimum 100 milliárd forint kicsenésével az ágazatból.
Az elérhető források megoszlása 2003-ban még jobban torzult. Például az aszálykárral kapcsolatos támogatásokról nem kaphattunk hivatalos adatot, de Magda Sándor nyilatkozata szerint a támogatás megoszlása 20-80 százalék, természetesen a nagyüzem javára. 2004 a diadaljelentések éve! Soha nem hallott fejlesztésekről, soha nem hallott anyagi lehetőségekről szól a kormányzati kommunikáció. Valahogy úgy szól ez az egész zenekar, mint a vesztes csaták után a német hadijelentések. Ugyanakkor a kormány tudomásul kénytelen venni azt a szakmai elemzést, amely már most levezeti az eddigi veszteségeken felül további 50 ezer család padlóra kerülését, tönkremenetelét. És ez a tudomásulvétel úgy történik a kormányban, hogy majd valamit kell tenni - átcsoportosítást, egyebeket -, de semmiféle hatékony intézkedésről nem tudunk.
Legnagyobb sajnálatunkra úgy tűnik, mintha kampányelemmé süllyedne az az ellenzéki kísérlet, amely az Agrárkerekasztal összehívását kezdeményezte. Érdemben egész egyszerűen nem volt hajlandó a kormányzat foglalkozni azokkal az anyagokkal, problémákkal, amelyeket a kerekasztal elé kívántunk terjeszteni, és természetesen ezért nem is tudtunk részt venni benne. Ezután következett a nagy tüntetéssorozat. Ez azt jelenti, hogy az egész ország, a teljes gazdatársadalom mondott véleményt februárban a kormány kétévi tevékenységéről.
De aztán folynak tovább az ügyek a megszokott rendben, a gazdák hazamentek, az ígéretek nem teljesülnek, az intézményrendszer működő elemei, az FM-hivatalok és a falugazdászok továbbra is bizonytalan helyzetben vannak, és az uniós kifizetések intézményrendszere agyaglábakon áll. Vannak olyan problémák - Szabolcsban bontogatják szárnyait -, hogy a gazdák a 8 ezer forintos támogatás ügyében hibás helyre mentek, ezért újabb napokat kell majd eltölteni, újabb bankokat keresve a 8 ezer forintos támogatás lehívására.
(Az elnöki széket dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Tisztelt Ház! Az időm letelt, az idő múlik. Az idő múlik a magyar ugaron is, a magyar ugaron, ahol sok virág nem terem. A propagandának a legfrissebb virága azonban az a szórólap, amelyet most nem hoztam ide fel, amely szórólap egyik paragrafusa arról szól - a Magyar Szocialista Munkáspárt szórólapja; Nógrád megyéből küldték nekem tegnap faxon -, hogy az Orbán-kormány öröksége folytán 25 százalékos támogatást kapott volna csak az agrárium a földalapú támogatásban (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), de a Medgyessy-kormány áldásos tevékenysége ezt megemelte 55 százalékra.
Kérem, ez a fajta visszatekintés - nem szoktam kemény szavakat használni - egyszerűen hazugság. Ez jellemzi a kormány első két évét.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban. - Dr. Kis Zoltán: Munkáspártot mondtál!) Ez MSZP-s szórólap! (Varga Mihály: Zoli, ne vedd magadra! MSZMP!)
