GLATTFELDER BÉLA
GLATTFELDER BÉLA
GLATTFELDER BÉLA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Alig két éve történt, hogy Medgyessy Péter azt ígérte a Pilvax Kávéházban, hogy felvirágoztatja a magyar mezőgazdaságot. (Dr. Szanyi Tibor: Virágzik minden!) Most Áder János megkérdezte tőle, hogy vajon hogyan történt ez meg - és Medgyessy Péternek sürgősen más dolga akadt, elmenekült. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Fél tőled!) Úgy látszik, erre a kérdésre nem kíván válaszolni, mert egyértelmű, hogy ez nem történt meg. Sőt, az a helyzet, hogy a magyar mezőgazdaság olyan mély válságba került, amilyenben még a rendszerváltás óta nem volt. Sőt, az idősebb gazdák azt mondják, hogy amióta az eszüket tudják, ilyen szörnyű állapotok a magyar mezőgazdaságban még nem voltak. (Dr. Kis Zoltán: Éljen Rákosi!)
Pedig az elmúlt két év egyik legfontosabb feladata az lett volna, hogy a magyar mezőgazdaságot - a megerősítése által - felkészítsük az Európai Unióhoz való csatlakozásra. Sajnos az a helyzet, hogy a magyar mezőgazdaság leromlott állapota hosszú távon rá fogja nyomni a kedvezőtlen bélyegét az ágazatra. Számos, velünk együtt csatlakozó új tagállam, mint például Szlovákia, az elmúlt két évben megelőzött minket; két évvel ezelőtt azt sem tudtuk, hogy Szlovákiában jelentős mezőgazdaság van, hogy egyáltalán van ott mezőgazdaság (Dr. Veres János: Elég nagy szégyen!). Minden európai uniós értékelés szerint két évvel ezelőtt még Magyarország volt a legfelkészültebb tagjelölt a mezőgazdaság terén (Dr. Szanyi Tibor: Tessék?), mára pedig Magyarország kapta a legtöbb elmarasztaló értékelést.
A magyar gazdák irigykedhetnek a szlovák gazdatársaikra amiatt, mert míg Magyarországon még mindig bonyolult és átláthatatlan rendszereken keresztül próbálják valahogy kiosztani nekik a 30 százalékos nemzeti kiegészítést - némi korrupciós szálak is felmerülnek ebben az ügyben -, addig Szlovákiában az ottani magyar miniszter, akit Simon Zsoltnak hívnak egyébként, ezt a pénzt már márciusban, közvetlenül odaadta a magyar gazdáknak. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Személyesen! - Dr. Veres János: Ez igen! - Dr. Szanyi Tibor: Látszik, hogy össze-vissza beszélsz! Nem a magyar gazdák, a szlovák gazdák!)
Nálunk bankokat vontak be a pénzelosztás mechanizmusába - ez egyébként 3,8 milliárd forintot kivesz a magyar gazdák zsebéből. Ennek egy részét közvetlenül nekik kell majd fizetniük, másrészt pedig a Földművelésügyi Minisztérium az agrártámogatásokból fordít erre a célra.
Ma már minden értékelő úgy látja, hogy a magyar mezőgazdaság nem készült föl sikeresen az európai uniós csatlakozásra. A kormánypárti napilapok is ilyen értékelést adtak. Így tehát látható, hogy Medgyessy Péter rossz döntést hozott fél évvel ezelőtt, amikor az első kedvezőtlen európai uniós értékelés napvilágra kerülésének időpontjában úgy döntött, hogy ad még Németh Imrének fél évet, hogy Németh Imre bebizonyíthassa: fel tudja készíteni a magyar ágazatot, a magyar mezőgazdaságot az EU-s csatlakozásra. Ha akkor bármi kétség merült fel ezzel kapcsolatban, jobb lett volna akkor lépni, akkor minisztert váltani, mert ennek a kísérletezgetésnek a kedvezőtlen hatásait sajnos a magyar gazdáknak kell viselniük.
Hogy milyen válság van a magyar mezőgazdaságban, egyetlenegy területet hadd emeljek ki, méghozzá a sertéságazatot. A kormányváltás idején a sertés felvásárlási ára 300 forint volt, és akkor az MSZP-sek fizetett sajtóhirdetésekben azt ígérték, hogy ez a 300 forintos felvásárlási ár 350 forintra fog emelkedni, és közelíteni fog a 400 forinthoz. (Domokos László: Ez volt az ígéret.) A kormányváltás óta a sertés ára még a 300 forintot sem érte el sosem, hanem hihetetlen mélységekbe zuhant. A gazdák nemhogy a 300 forintnak, még annak is örültek, ha 200 forintot kaptak a sertésükért. Most egy kicsit ugyan emelkedik ez az ár, de hol van mindez a 400 forintos ígérettől, vagy akár a 350 forintos ígérettől?
Talán nem véletlenül ennek az egyenes következménye az, hogy a sertésszám Magyarországon történelmi mélypontra ért, több tízezer ember, több tízezer család elveszítette a megélhetését. És létezik egy olyan kormányzati tanulmány is, amit a kormány titkos ülésen tárgyalt (Derültség az MSZP padsoraiból.), persze a tanulmányt nem hozták nyilvánosságra, még a létét is letagadták, miszerint a sertéságazatban még további ötezer család fogja a megélhetését elveszíteni, és Magyarország középtávon sertéshúsból is elveszítheti a nettó exportőr pozícióját. Magyarra fordítva ez azt jelenti, hogy nemhogy több sertést fogunk exportálni, mint amennyit importálunk, hanem éppen fordítva lesz: alapvetően importból leszünk kénytelenek fedezni az igényeinket. Pedig ilyen Magyarországon sohasem volt, Magyarország történelmileg mindig nettó exportőr volt sertéshúsból.
Sőt, ez a tanulmány azt is kifejti, hogy az egyéni gazdaságok, amelyek sertéstartással foglalkoznak, egyötöd részben megszűnnek. A társas vállalkozások - meglepő módon - még nagyobb mértékben, akár 30 százalékos mértékben is felhagyhatnak a sertéstenyésztéssel. Összességében a tanulmány azt állítja, hogy mintegy 100 ezer mezőgazdasági munkahely szűnhet meg.
De ez a tanulmány semmit nem mond arról, mint ahogy az MSZP sem mond arról semmit, hogy mit kellene tenni annak érdekében, hogy ezt megakadályozzák. Nincs kormányzati elképzelés arra vonatkozóan, hogy az Európai Unióban mit kellene tennünk annak érdekében, hogy ezeknek az embereknek egy új élet lehetőségeit tudjuk felkínálni; hacsak nem tekintjük annak Medgyessy Péter kijelentését, amit éppen egy rózsadombi lakossági fórumon tett, miszerint Magyarországnak nincs szüksége ennyi gazdára, Magyarország nem tud ennyi gazdát eltartani. Megjegyzem, hogy ez most már nem a mi problémánk, sokkal inkább az Európai Unióé, hiszen az Európai Uniótól kapjuk a pénzt a mezőgazdaságra. Ezért különösképpen érthetetlen az SZDSZ kampánya, ami egy falu- és vidékellenes kampány (Domokos László: Úgy van!), miszerint el kell venni a mezőgazdaságtól, a vidéktől a pénzt, és a nagyvárosokra kell fordítani.
Lássuk be: Magyarország akkor tud a nettó haszonélvezője lenni az európai uniós tagságnak pénzügyi szempontból, ha a mezőgazdaságra támogatást adnak, mert nálunk a mezőgazdaság társadalmi-gazdasági súlya lényegesebb nagyobb, mint az Európai Unió átlagában, ezért mi több pénzt kapnánk vissza az Európai Uniótól, mint amennyit oda be kell fizetnünk. Ha más elosztási elveket találnak ki, akkor ez azt jelenti, hogy Magyarország lesz kénytelen más tagállamok fejlődését finanszírozni - ez elfogadhatatlan. És akkor a munkanélkülivé váló magyar gazdákat majd a mi pénzünkből kell eltartani, ahelyett, hogy ezt az Európai Unió pénzéből tennénk meg.
(12.00)
Csak sajnálkozni lehet azon, hogy Kuncze Gábor - aki most már elment, elhagyta a termet - ezeket a nézeteit nem mondta el a mezőgazdasági bizottság ülésein, pedig ő tagja a mezőgazdasági bizottságnak, felveszi ott a fizetését. Vajon hányszor volt jelen a mezőgazdasági bizottság ülésein azóta, amióta ott a fizetését kapja, oda kinevezték? Hányszor szólalt fel? Talán kétszer-háromszor jelen volt, aláírt, gyorsan elment, de felszólalást nem tett. Ennek ellenére az SZDSZ kampányol a magyar vidék és a magyar falu ellen. Megdöbbentőnek tartom ezt, elfogadhatatlannak, akárcsak ahogyan elfogadhatatlannak tartom azt is, amit az MSZP mostanában az egyik röplapjában leírt.
Honnan veszik önök azt, hogy a 25 százalékos támogatáson kívüli 30 százalékot nem kapták volna meg a magyar gazdák a két évvel ezelőtti állapotok szerint? Akkoriban erről még szó sem volt. Akkor Magyarország még arról tárgyalt, az volt a magyar álláspont, hogy a 100 százalékot meg kell kapni, a közvetlen kifizetések 100 százalékát meg kell kapni. Ebben a kérdésben hajlíthatatlanok voltunk. Lehetséges persze, hogy ez az álláspont felpuhult volna, de végül is önök egyeztek bele a 25 százalékba, és önök egyeztek bele abba - ez kétségtelenül eredmény -, hogy ezt 30 százalékkal ki lehet egészíteni.
De milyen módon történik ez? Először azt állították, hogy beletették a költségvetésbe a 30 százalékot. Kiderül, hogy nincs bent. Az erre vonatkozó Fidesz-indítványokat sorra leszavazták, most pedig folyik ez az egész faktoringtörténet, amelyből megint úgy tűnik, a bankok járnak jól, a gazdák pedig csak leshetnek, hogy miközben ők egyre szegényebbek, hogyan tudnak mások meggazdagodni.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)
